Péntekre már nem ígértek olyan verőfényt, de mégis meleg lett. Amikor koradélután elindultunk a következő túránkra, még kissé felhős volt az ég. Ezt a kis körutat szintén abból a szórólapként osztogatott térképcsomagból választottam, ami alapján a múltkori erdei túránkat is szerveztem. A kiindulási pont szinte karnyújtásnyira volt tőlünk a város másik végében, tőlünk 3-4 km-re. Nem is tudtam, hogy ennyire közel van még hozzánk olyan kirándulóút, ami majdnem a városban van, de azért van benne sűrű erdős rész is. Az 5,5 km-es mini túra egy étterem parkolójából indult. Ádi még a délutáni álmát aludta, így babakocsival indultunk neki a távnak, kár volt. Eleinte városi környezetben jártunk, de aztán besűrűsödött a táj és szinte keskeny csapásokon kellett átvágni magunkat, ami babakocsival nem könnyű az erdei talajon. Az Itchen folyó mellett haladtunk, még fürdőzőket is láttunk benne, ugye sejtjük milyen meleg is lehet egy gyors folyású patak.
Nemsokára a sűrű erdőben jártunk, közben találkoztunk más kirándulókkal, gyerekekkel, akik indákon lógva játszadoztak a patak fölött.
Kis hidakon is átkeltünk, az egyiken hiányzott egy deszka, de megoldottuk ezt is, néhol a zsilipszerűen működő kapuknál át kellett emelni a babakocsit.
Több alagúton is átmentünk, nem volt egy unalmas kaland.
A tábla szerint ez Európa egyik legváltozatosabb élővilágú helye.
Néhol olyan helyeken mentünk, hogy a folyó másik oldalán magánházak kertjei voltak, a természetben jártunk, de egy kicsit a városban is.
Folyamatosan követtük az útjelzéseket, szerencsére egyértelmű volt. A térkép is jól mutatta, merre kell mennünk.
Az út felénél aztán le kellett térnünk a patak melletti útról, így a térkép szerint egy nagy mező felé haladtunk.
A mező végénél egy újabb bejáratot találtunk a sűrű erdőbe.
Ami persze belűlről nézve nem is volt olyan sötét.
Itt következett az újabb nehézség, jó sok lépcsőfok leküzdése természetesen babakocsival, még szerencse, hogy mellette lehetett tolni.
Ez még nem is tartozott a legnehezebb terepekhez. Amikor a keskeny csapáson kellett mennünk, mindkét oldalon szúrós ágak között, akkor döntöttem úgy, hogy kikapjuk a gyereket a kocsiból és összecsukva viszem tovább a kocsiját, mert már hiába húzta be szegény fülét-farkát, féltem, hogy megszúrják a tüskés ágak.
Aztán egyszer csak kiértünk az erőből és megint csak a város egyik útján álltunk. Innen mentünk a nem túl messzi kiindulópontunkig, ahol még láttunk néhány érdekességet. Például ezt a táblát:
Eszerint a fent nevezett úr és családja készült új életet kezdeni Amerikában, de pechjükre a Titanicot választották közlekedési eszköznek. A tábla egy ház falán volt, ahol korábban éltek, ma egy fodrászüzlet volt benne.
A másik érdekesség egy garázskapu dekorációja volt, eddig ilyet csak filmben láttam.
Útközben még láttunk egy templomot, egy fa törzsét kerítéssel körbeépítve szép házakat és jó kocsikat és egy helytakarékos temetőt is, ahol a fal mellé voltak elhelyezve a fejfák.
Jó esett visszaérni a parkolóba, nem mit ha 5 km-től elfáradtunk volna, de így is a 2 órás túrát 3 óra alatt tettük meg. A helyi patak parti pubba betérve felfrissítettük magunkat.
Frissülés közben a gyerekek még rosszalkodhattak a pub kertjében lévő ugráló várban. Sok helyen tesznek ki ilyen vendégcsalogatót.
Kellemes hely volt, az idő is langyos és még csak nem is voltunk messze a lakástól sem. Jó zárása volt ez a napnak, végül senkit nem kellett altatni.
További képek itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése