Otterbourne túra

Mára sem találták el az időjósok, hogy milyen időjárás várható. Az egésznapos eső helyett napsütés volt és 20 fok fölötti meleg. Így a beltérre tervezett programunkat kültérire változtattuk. Egyszer valahonnan szereztem néhány füzetkét, amikben rövid túrautak vannak 5,5 km és 17 km közöttiek. Egy rövidet kiválasztva délután útra is keltünk. Nagyon közel volt hozzánk az a parkoló, ahonnan indult a kirándulás. Mindössze 1300 m. Parkolás után néhány lépést tettünk és máris az erdőben találtuk magunkat, az Itchen folyó mellett. 

Nem is tudtam, hogy ilyen közel ilyen szuper kis erdő van. Elindultunk a keskeny csapáson. Még jó, hogy nem vittünk babakocsit, mert elég hepehupás volt az út. Beni hozta a rollert, Ádika a kismotorját. Ahogy egyre beljebb hatoltunk az erdőbe, végig a folyó mellett egyre sárosabb utakon találtuk magunkat. Jöttek is szemben a gumicsizmás, túracipős emberek, akik furcsán néztek, mert rajtam kívül a többieken csak szandál volt. Aztán a sáros út után jöttek a sáros pocsolyák, ahol az Ádit már nem engedtük motorral átgázolni, szandálban, közben a Beni végig velünk cipeltette a roliját. Én átemeltem és vittem az Ádit, a többiek mögöttem bukdácsoltak a sárban. Aztán amikor egy hidacskához értünk, a szandálos csapat leöblítette a lábát a jó hideg patakban.

Isteni párás levegőben és napsütéses melegben botorkáltunk a természet lágy ölén. Amerre láttunk mindenhol sűrű erdő és a gyorsan hömpölygő folyó vett körül. Több helyen volt zsilip, kis vízeséssel, illetve átvezető zsilipekkel. Egy idő után már két folyó között gyalogoltunk, szárazabb lett a talaj is és Ádika csak úgy hasított a csóványosban, amiből ki se látszott. 

Néhol elég keskeny úton mentünk, közvetlenül a folyó mellett, szinte a vízben jártunk, ezt sűrű növényzet váltotta közvetlenül a part és a víz határán. Egy ilyen helyen aztán Ádika szokás szerint nem fogadta meg a szavamat, miszerint ne mozduljon onnan, ahol van, amíg bevárjuk a többieket. Fogta magát és elindult, de rossz irányba, így becsúszott a vízinövények közé és mint ha a föld el akarná nyelni, motorral együtt elég mélyre besüllyedt. Szerencsére nem lett vizes, megfogta a nád, de az ijedség nagy volt. 

Utunk felénél láthattuk ezt a kis rejtett vízesést, innen nem messze egy rövid pikniket is tartottunk.

Ahogy tovább haladtunk nemsokára egy nagy rétnél jártunk, a túlvégén egy elég jó játszótér is volt, amit persze nem lehetett kihagyni. 

Közben én az eget fotóztam, gondoltam is, hogy milyen jó foglalkozás lenne ez nekem mint felhő fotós.

Amikor innen elindultunk, hogy folytassuk az utat vissza a parkoló felé, valahogy elvesztettem a fonalat, mert a város peremére kerültünk. Több járókelőt is megkérdeztünk, de elmondták, hogy még nagyon messze vagyunk, sokat kell gyalogolni. Valószínűleg áttértünk egy kerülőútra és az eredetileg valamivel több mint 5 km-es túránk majdnem 7 km-esre sikeredett. /utólag megnéztem a térképen, nem volt nagy kitérő/  Mindenki jól bírta a gyaloglást, főleg az Ádikán csodálkoztunk, aki szinte teljesen végigmotorozta a távot, ráadásul a délutáni alvása is kimaradt. De a Benike is jól viselte a sok gyaloglást, pedig folyton tiltakozik ellene. Azért nagy megkönnyebbülés volt elérni a kocsit és hazajutni.
Az összes kép itt tekinthető meg.

Florida

Ma sétáltunk a helyi belvárosban és az egyik utazási iroda kirakata előtt elcsodálkoztunk. Az volt kiírva, hogy Florida 2 hét autóbérléssel együtt mindössze 720 Font. Igaz, hogy szeptemberi indulással, amikor a családosok már nem tudnak menni az iskola miatt, de akkor is nagyon jó ez az ár. Ha belegondolunk, hogy egy havi átlagfizetés feléből már ilyen útra lehet menni, akkor elég jók az arányok. A legtöbb utazás ára kedvezőbb, mint otthon. A kisebb repterekről viszont drágább az indulás, ezért a londoni repterek valamelyikéről célszerű repülni.

Remélem egyszer mi is eljutunk ide.

Buckler's Hard a 18. századból

Jól indult ez a hétvégi nap, de aztán hideg széllel és esővel végződött. Egy kellemes helyen jártunk a New Forestben lévő Buckler's Hard történelmi hajós faluban, amely a Bealieu folyó kanyarulatában fekszik. A belépődíj ellenértékeként megnézhettünk egy érdekes hajóépítésről szóló múzeumot, korabeli falusi lakásokat bábukkal és bútorokkal berendezve, egy kis kápolnát és sétálhattunk a folyóparti házak között a kikötőben. A fiúk hemperegtek egyet a friss fűben, mi pedig kávézgattunk és élveztük a kilátást a teraszról.

A parton egy újabb James Bond relikvia fogadott, a Quantum of solace című filmből egy igencsak szakadt csónak, melyet persze nem a főhős vezetett.

Ráadásként egy kisebb autó-és motorkiállítás is volt a falusi házak között. Főleg angol, de amerikai típusok is felvonultak.

Néhány érdekes gép elvonulását videóra is vettem. Elsőként egy Triumph és egy krómozott tankos Yamaha motor, majd egy Honda Goldwing haladt el. Az utóbbi egy régi legendás, hatalmas túramotor 1800 köbcentivel és minden kényelmi extrával, amit csak el lehet képzelni egy motoron. Rendesen ki is világították, mint egy cirkuszi lovat. Ezek után következett egy háromkerekű, hátul kamionnyi kerekekkel, elön nem lehet túl kényelmes, inkább csak felvágásra jó. Utóljára mentek el a Volkswagen Camperek szépen felújított változatai.

További képek a helyszínről itt találhatók.

Iskolai tapasztalatok, avagy az első év mérlege

Bence nagycsoportos óvodás volt otthon Magyarországon, amikor Angliába költöztünk. Tudtuk, itt minden másként lesz, hiszen a gyerekek Angliában 5 éves kortól iskola kötelesek. Kicsit aggódtunk mit fog szólni ahhoz, hogy iskolás lesz, hiszen nagyon szerette az ovit ahova járt. Fenntartásaim voltak azzal kapcsolatban is, hogy fog beilleszkedni, mi lesz, hogy nem ért egy szót sem angolul főleg, hogy elég visszahúzódó gyerek (kivéve itthon :-). De mindenki biztatott ne aggódjak ebben a korban még nagyon könnyen alkalmazkodnak, tanulnak, az óvó nénik is megerősítettek, jól döntünk, Bence egyébként is okos, ügyes, már Magyarországon is iskolaérettnek lehetne mondani. 

Visszatekintve az eltelt 1 évre amióta Angliában élünk ő vette a legkönnyebben az összes akadályt. Szerencsénk volt, mert egy nagyon jó iskolába sikerült felvételt nyernünk, 100%-osan elégedettek vagyunk a tanárokkal és az oktatási módszerekkel is. Bence nagyon szeret iskolába járni soha nem hallottam még tőle, hogy nem szeretne menni. 

Persze azért itt is voltak döccenők, de hol nincsenek? Volt néhány kisfiú aki kihasználva azt, hogy nem tud angolul a saját csintalanságát is Bencére fogta, ő pedig büntetésbe került. De miután beszéltem az osztályfőnökkel és az igazgatónővel minden rendeződött. Sőt az igazgatónő maga figyelt a rosszalkodó gyerekekre és pár napig email-ben küldött nekem helyzetjelentést, hogy ma mi történt, hogy viselkedtek a gyerekek az udvaron. Hangsúlyozta, neki nagyon fontos, hogy Bence jól érezze magát az iskolában, szívesen járjon oda és arra kért ha bármi gondja van nyugodtan szóljon neki, vagy nekem és én jelezzem ezt. Igazán jól esett ez a figyelmesség és a mai napig ezt tapasztalom ebben az iskolában. 

Az oktatásuk is ilyen szemléletű, a gyerekek vannak a középpontban. Gyakorlatiasan, őket bevonva zajlik a tanulás és nem terhelik őket extra házi feladatokkal. Csak pénteken adnak leckét amit a következő hét szerdáig kell beadni. Bence mostanáig ugyan kapott extra feladatokat, de ez csakis az ő boldogulása érdekében történt. A tanítónéni készített neki egy házi gyakorló füzetet amibe a következő nap tananyagát írta le. Ezt mi minden délután itthon átnéztük, megbeszéltük Bencével, hogy amíg nem értett mindent angolul tudja miről lesz szó másnap. Most már nem kapja a plusz feladatokat, megbirkózik az iskolában velük. 

Ha valaki jól szerepel az órán jutalmazzák, matricákkal, dicsérő szavakkal és ez nagyban motiválja a gyerekeket. Ha 5 matricát összegyűjtenek oklevelet kapnak. Péntekenként pedig úgynevezett Assembly-ket tarnak ahol külön dicséretben részesítik azokat a gyerekeket akik valamilyen feladatban különösen jól teljesítettek. Erre a szülők is kapnak meghívót. Büszkén mondhatom, hogy az első év alatt mi kétszer voltunk ilyenen ahol Bence elismerő oklevelet kapott. 

Mit tanult Bence 1 év alatt az iskolában? Angolul már szinte mindent ért, megszólalni még nem igazán hajlandó, de amikor azt hiszi nem hallom már bővített mondatokat mond. A kiejtése tökéletes, semmi akcentus nem hallható a beszédében. Olvas angolul (és magyarul is), megtanult írni, de ez angolul jobban megy neki. Ha magyarul ír néha megzavarja őt a sok dupla betű, hiszen ezek nincsenek az angol abc-ben, de szerintem csak idő kérdése és el fogja tudni különíteni a két abc-t. Nagyon jól számol, a matek feladatokat pillanatok alatt megérti és megoldja. Hihetetlen, de 1 év alatt egy nagycsoportos ovisból angolul értő, olvasó, számoló iskolás nagyfiú lett :-)))))

A tanítás még július 20-ig tart, itt év közben többször van szünet, így a nyári is rövidebb, de már nagyon várjuk!

Bejegyezte: Kriszti

Bath, a fürdőváros

Ezen a héten csak szombaton volt jó idő, ettől eltekintve végig esett, vagy hideg volt. A Bristoltól néhány mérföldre lévő Bath városa viszont ragyogott a napsütésben. Amikor odaértünk, az tűnt fel, hogy milyen egyformák a házak színei, nem a megszokott téglácskák fogadtak. Mindegyik ugyanabból a homok színű téglából van kirakva, legalább nem kell sokat töprengeni a vakolat színén. Bath valóban egy fürdőváros, a legismertebb látványosság ebben a témában a Római fürdő a Roman Baths, mely évente több mint egymillió turistát vonz. A víz akár 4300 m mélyről is érkezhet a fürdőbe, melyet geotermikus energiaként is felhasználnak. Több mint 1 millió liter 46 fokos víz tör fel itt naponta a föld mélyéből.

forrás: Wikipédia

A legfelső képen a Royal crescent látható, van benne méregdrága hotel és lakások is amiknek az áráért szerintem máshol palotát lehet venni. A város egyik szimbólumának számító íves épület több mint 200 éves, így néz ki felűlről.

forrás: Google Earth

Ez a város egy egész más világ, mint amerre eddig jártunk a környéken. Van egy folyója is, az Avon, melyben egy érdekes mélyedést alakítottak ki, a mögötte lévő hídról nem is beszélve, olyan mint egy álomvilág.

A másik egy szabályos kör alakban épített házakból álló tér, ilyet se láttam még, csak hasonlót, középen néhány óriási fával. 

forrás: Google Earth

Az egész városból árad a gazdagság, ez főleg az épületeken és a kocsikon látszik. Emiatt egész más az atomoszférája, minden olyan igényes, vannak széles utcák, mint Párizsban, hatalmas parkok, de eldugott kis kanálisok is, mint Hollandiában. 

Hajózni szerettünk volna, de úgy tűnik ez is a gazdagok kiváltsága. Láttunk sok hajót (ezek nagyon keskenyek és hosszúak voltak), de úgy tűnt ezt is a jómódúak veszik igénybe, talán kibérelnek egy egész hajót. Mindenesetre nem láttunk turistáknak szóló járatot, vagy csak rossz helyen kerestük.

Betévedtünk a Bath Abbey-be is, ahol még magyar nyelvű tájékoztatóval is szolgáltak a bejáratnál. A természetesen tökéletes állapotban lévő apátság már több mint 500 éve áll itt. Közben elég rendesen sikerült  felvértezni a legújabb technikával, többek között plazmatévék sorakoznak mindkét oldalhajóban.

Bath Abbey oldalhajója

Akinek hamar elfáradna a nyaka a kupola nézegetésében, az végigtolhat egy kis kocsit, aminek a tetején tükör van, így lehajtott fejjel csodálhatja meg a mennyezetet.

Kupola nézegető tükör

Az egyik utcasarkon megkínáltak egy remek almás sütivel, visszafelé be is mentünk abba a teázóba, ahonnan a süti származott. Igazi angol teázó volt, külön helyiséget kaptunk és a tulajdonosnő vette fel a rendelést. Az isteni gyümölcstortát, csokitortát és almatortát is a tulaj szolgálta fel. Teljesen házi készítésű volt, még a benne lévő lekvár is. Egyáltalán nem olyan volt, mint a legtöbb helyen kapható dög édes sütemény, hanem lágy volt, friss és nem volt benne sok cukor sem. Mindezt leöblítettük egy mennyei csoki shake-kel, meg persze általunk átszűrt teával. Mit is csinálhatna mást az ember Angliában délután öt óra környékén. Szaladgáltak a korhű múltszázadi ruhákban a felszolgálók és közben régimódi zene szólt.

Itt fogyasztottuk el az álom sütiket

Ez a nap igazán jól sikerült, piknikeztünk a Royal Crescent előtti óriási réten, sok érdekes üzletben jártunk, soha nem látott választékot látva, sétáltunk a belvárosban, nem egy zöldövezetben kirándultunk, jókat ettünk-ittunk, császkáltunk a végre normális méretű házak között.

Ilyen szép homokkőből voltak a házak

Nem utolsó sorban még egy jó kis utcazenész csapattal is találkoztunk, akik nagy örömömre ütőhangszereken játszottak, íme a róluk készült videó. Az biztos, hogy a csaj nem fog megszakadni a hangszere cipelésében.

További képek itt találhatók Bath városáról.

Hajókáztunk

Independence of the Seas

Sajnos még nem erre szálltunk fel. Szombaton az időjárás szempontjából is jól indult a nap, ezért hajókázni mentünk a közeli Southamptonba. Itt meg is néztem, hogy három nagy hajó is tartózkodik a kikötőben, szeretem ezeket a nagy teknőket, ezért előtte ezeket is megnéztük. Az Independence of the Seas-ról már készítettem korábban képeket, de most sikerült közelebbről, egy másik szögből is lekapni. Ezután indultunk a hajóállomásra, ahonnan egy kishajó vitt egy szemközti faluba, Hythe-re. Az indulás után még a víz felől is megcsodáltuk a monstrumokat.

Amikor Hythe-re értünk, egy hosszú, 600 m-es stég végénél kötött ki a hajó, mert az apály miatt nagyon visszahúzódik a víz és csak így tudták megoldani, hogy kikössön a hajó. Aki nem szeret ennyit gyalogolni, azökat vonat vitte ki a stégen keresztül a partra. Mi persze inkább gyalog élveztük a kilátást.

A nem túl szép apály látványa fogadott minket érkezéskor. Később aztán kifutott mindhárom nagy hajó.

Kisvonat a stégen, a háttérben kifut az Azura

Továbbindulva egy kis belvárosi utcát találtuk, ahol egy órás totyogással be is jártuk a környéket.

Egy alkalomhoz és ünnephez öltözött, tetőtől talpig brit úriemberrel is találkoztunk, még a napszemüvege is zászló mintás volt.

Mentünk még egy kört a kikötő felé a másik irányba is. Egy érdekes zsilipet találtunk, amivel a kikötő magas vízszintjét választották el a tenger apályától. Láthattuk is éppen a folyamatot, amint két hajó "beúszik" a zsilipbe, majd átemeli azokat a kikötőbe. Az alábbi videón megtekinthető a zsilipelés.

A kirándulás további képei itt tekinthetők meg.

Union Jack

Nem is olyan egyszerű megrajzolni, ha az arányokra is figyelni kell

A Királynő uralkodásának 60. évfordulója alkalmából a boltokat elárasztották a brit zászlók és az azokkal díszített csecsebecsék. Lehet kapni mindenféle elképzelhető ajándéktárgyat, képkeretet, bögrét, arcfestéket, cilindert, pólót, papucsot, párnát... ma még egy autó visszapillantójára húzott zászló mintás huzatot is láttam.

Az üzleteket is rendesen kidekorálták zászlókkal. A kávézókat, fodrász üzletet, patikát, mindent. Az iskolai osztályteremben is keresztbe-kasul lógnak a kifeszített zsinórokon a zászlók. Nekem nagyon tetszenek ezek a színek, ma (csütörtökön) például a gyerekek nem a megszokott egyenruhában mentek iskolába, hanem piros-fehér-kék öltözetet kellett ölteniük. Jól nézett ki a suli a sok színes ruhába öltözött gyerekkel.

Érdekes, hogy otthon mostanában milyen divatos a magyarkodás, de mégsem húz magára senki magyar zászlót és a boltokban is csak elvétve találni ilyesmit. Márciusban is max. kokárdát árulnak pár helyen, pedig a piros-fehér-zöld színekből is ki lehetne hozni sok mindent.