Csúszkálás a Pyramids-ban

forrás: Google

Ez a The Pyramids Centre nevű hely Portsmouth legnagyobb szórakoztató központja. Van itt fedett vízipark, konditerem, játszóház és még sok minden más. Mi az előbbit látogattuk meg tegnap. Jó kis hely volt, eleinte nem voltak sokan, később sem volt veszélyes a tömeg. Két nagyobb csúszda volt és egy közepesnek mondható, de egyik sem veszi fel a versenyt a budapesti Aquaworld méreteivel. Volt hullám medence is, és több kisebb nagyobb, de inkább gyerek méretű medencék. A legmélyebb sem volt több 1,8 m-nél, a vízhőfok kellemesen langyos. Áztunk is vagy 4 órán át folyamatosan. A gyerekek nagyon élvezték a fürdőzést, Ádika is sokat csúszott, mi a Benivel természetesen a nagy csúszdákat teszteltük. Sokat ugráltak a fiúk és Beni sokat úszott. Lassan a mély vízben is el lesz, mert többször beúszott egyedül, de sokáig nem tud még fent maradni.

Bent nem engedtek fotózni, de mielőtt rám szóltak, csináltam két képet.

Ezt pedig a Google-on találtam.

Nem tudom miért de engedték a vízbe ugrálást, pedig ki volt téve a tábla, hogy tilos. A Benire egyszer rászóltak, hogy ne hasast ugorjon, hanem talpast. Minden medence körül volt legalább két-három életmentő, akik minden mozdulatunkat figyelték, szinte már kínosan. Azt viszont megengedték, hogy mindenféle labdákat és matracokat a vízbe vigyenek az emberek. 

Egy bizonyos ponttól csak mezítláb lehetett közlekedni a fürdőben, nem is voltak papucsok a medencék körül. A csúszdáknál láttam azt a gyakori problémát, hogy az illesztéseknél csöpög a víz és a tartószerkezetre is ráfért volna már egy festés, de hát nagy az igénybevétel, óriási a páratartalom. Sajnos amit az IKEA-ban és néhány Mekiben tapasztaltam itt is fennált. A medencék melletti kis fallal elkerített részeken helyezték el a székeket és az asztalokat. A takarítás hiánya viszont szembeötlő volt. A földön krumpli darabok, az asztalon sok minden más, és látszott, hogy régen törölték le. Egyszer láttam egy törölgető embert a spricnijével, de az asztalokig nem jutott el. Ezt leszámítva a medencék környéke, és az öltözők tiszták voltak.

Mindenesetre jó volt megint csúszkálni néhányszor, a víz jó volt és csak a hullám medencében volt néha tülekedés, de nem akkora, mint a hajdúszoboszlói strand medencéjében, ahol egy gombostűt sem lehet leejteni.

Később kajáltunk még egy jót a parton, néztük a nagy hajókat és a légpárnást, ahogy kifut. Estefelé már 20 fok alá esett a hőmérséklet és fújt a szél is, kifejezetten hideg volt pólóban lenni. 

Bishopstoke-ban a kertek alján

Péntekre már nem ígértek olyan verőfényt, de mégis meleg lett. Amikor koradélután elindultunk a következő túránkra, még kissé felhős volt az ég. Ezt a kis körutat szintén abból a szórólapként osztogatott térképcsomagból választottam, ami alapján a múltkori erdei túránkat is szerveztem. A kiindulási pont szinte karnyújtásnyira volt tőlünk a város másik végében, tőlünk 3-4 km-re. Nem is tudtam, hogy ennyire közel van még hozzánk olyan kirándulóút, ami majdnem a városban van, de azért van benne sűrű erdős rész is. Az 5,5 km-es mini túra egy étterem parkolójából indult. Ádi még a délutáni álmát aludta, így babakocsival indultunk neki a távnak, kár volt. Eleinte városi környezetben jártunk, de aztán besűrűsödött a táj és szinte keskeny csapásokon kellett átvágni magunkat, ami babakocsival nem könnyű az erdei talajon. Az Itchen folyó mellett haladtunk, még fürdőzőket is láttunk benne, ugye sejtjük milyen meleg is lehet egy gyors folyású patak.

Nemsokára a sűrű erdőben jártunk, közben találkoztunk más kirándulókkal, gyerekekkel, akik indákon lógva játszadoztak a patak fölött.

Kis hidakon is átkeltünk, az egyiken hiányzott egy deszka, de megoldottuk ezt is, néhol a zsilipszerűen működő kapuknál át kellett emelni a babakocsit.

Több alagúton is átmentünk, nem volt egy unalmas kaland.

A tábla szerint ez Európa egyik legváltozatosabb élővilágú helye. 

Néhol olyan helyeken mentünk, hogy a folyó másik oldalán magánházak kertjei voltak, a természetben jártunk, de egy kicsit a városban is.

Folyamatosan követtük az útjelzéseket, szerencsére egyértelmű volt. A térkép is jól mutatta, merre kell mennünk.

Az út felénél aztán le kellett térnünk a patak melletti útról, így a térkép szerint egy nagy mező felé haladtunk.

A mező végénél egy újabb bejáratot találtunk a sűrű erdőbe.

Ami persze belűlről nézve nem is volt olyan sötét.

Itt következett az újabb nehézség, jó sok lépcsőfok leküzdése természetesen babakocsival, még szerencse, hogy mellette lehetett tolni.

Ez még nem is tartozott a legnehezebb terepekhez. Amikor a keskeny csapáson kellett mennünk, mindkét oldalon szúrós ágak között, akkor döntöttem úgy, hogy kikapjuk a gyereket a kocsiból és összecsukva viszem tovább a kocsiját, mert már hiába húzta be szegény fülét-farkát, féltem, hogy megszúrják a tüskés ágak.

Aztán egyszer csak kiértünk az erőből és megint csak a város egyik útján álltunk. Innen mentünk a nem túl messzi kiindulópontunkig, ahol még láttunk néhány érdekességet. Például ezt a táblát:

Eszerint a fent nevezett úr és családja készült új életet kezdeni Amerikában, de pechjükre a Titanicot választották közlekedési eszköznek. A tábla egy ház falán volt, ahol korábban éltek, ma egy fodrászüzlet volt benne.

A másik érdekesség egy garázskapu dekorációja volt, eddig ilyet csak filmben láttam.

Útközben még láttunk egy templomot, egy fa törzsét kerítéssel körbeépítve szép házakat és jó kocsikat és egy helytakarékos temetőt is, ahol a fal mellé voltak elhelyezve a fejfák.

Jó esett visszaérni a parkolóba, nem mit ha 5 km-től elfáradtunk volna, de így is a 2 órás túrát 3 óra alatt tettük meg. A helyi patak parti pubba betérve felfrissítettük magunkat.

Frissülés közben a gyerekek még rosszalkodhattak a pub kertjében lévő ugráló várban. Sok helyen tesznek ki ilyen vendégcsalogatót.

Kellemes hely volt, az idő is langyos és még csak nem is voltunk messze a lakástól sem. Jó zárása volt ez a napnak, végül senkit nem kellett altatni.

További képek itt.

Bournemouth beach

Csütörtökön még mindig tombolt az angol kánikula, ezért Kriszti szabit vett csütörtöktől. A legjobb strandra akartunk menni így a választás nem lehetett más, mint Bournemouth. Szerintem a déli parton nincs is jobb hely, ha tengerpartozni akarunk. Persze még nem jártunk be itt mindent, de eddig ez a legjobb. Elég hosszan csak homokos part, mint ha Spanyolországban lennénk. A víz persze hideg, de így is többször mártóztunk, mert jól esett a kánikulában. Még egy fagyis hajó is érkezett a víz felől.

Sokféle ember volt itt akik szívbaj nélkül otthagyták a szemetüket a parton. Mindjárt mellettünk volt egy indiai, vagy tudomisén milyen társaság. Hangoskodtak, ittak a parton, meg a vízben is, közben kicsi gyerekekkel voltak, de hát buli van, meg jó idő. Ezzel még nem is lett volna baj, de a nap végén, amikor mindent megittak és megettek az összes szemetüket belerakták egy nagy rongyba és otthagyták közvetlenül a víz mellett a parton. 

Kb 20 m-re kellett volna csak elcipelniük a szemetüket, mert annyira volt a konténer. De nem, ők otthagyták, szedje össze, aki akarja. Idehozták a kultúrájukat és itt is hagyták. Legszívesebben a nyakába borítottam volna az egészet. Persze mások is szemeteltek, de ez volt a leglátványosabb. Azért is zavart ez, mert már hozzászoktam a tisztasághoz ami errefelé jellemzőbb.

A nap végén előkerültek a fémkeresők. Biztos jó sok kupakot találtak.

Későn indultunk haza, már 8 óra is elmúlt, a gyerekek persze bealudtak a kocsiban. Jól is jön ez lefekvés előtt.

Nyár, lovak, beach

Kicsit késve, de megérkezett ide is a nyár. A hetek óta tartó esőt meleg napsütés váltotta. Ezért már múlt vasárnap eljött a strandidő. Mivel itt kültéri medencés helyek nem nagyon vannak, irány a tenger. Kalandos utunk volt a beachig. Utunk során átmentünk a New Foresten, ahol a rezervátumszerű elkerített helyeken megint lovakkal találkoztunk. Már máskor is jártunk erre, de akkor nem az út közepén kószáltak és nem kellett megállni, vagy óvatosan kikerülni őket.

Ezeken az elkerített területeken rengeteg vadló él, szabadon mehetnek, amerre akarnak. 40 m/h sebességgel leget hajtani ezeken az utakon, amerre az állatok vannak. Mindenki vigyáz rájuk és nem kezd el tülkölni, ha éppen az út közepén nézelődnek. Később még egy tehéncsordával is találkoztunk, ezek pont az út közepén végezték a dolgukat, nem zavartatták magukat, ez az alábbi filmen látható. 

Ezután még hasonló utakon autóztunk, mint az alábbi.

Végül megérkeztünk a partra, Highcliffe-re. Nagyon meleg volt, nekünk már a 25 fok is forróságnak tűnik, úgy hozzászoktunk az itteni klímához. Leparkoltunk, majd meredek utakon leereszkedtünk a strandra, ahol már sokan voltak. 

Szerencsére kutyát nem lehetett bevinni erre a partszakaszra, így nyugodtan elvoltunk. Sokan cipeltek le mindenféle sütögető eszközt is. Ez a part nem annyira kavicsos, közvetlenül a víz mellett van némi homok, várépítéshez. Oly ügyesen indultunk el strandolni, hogy csak a fürdőruhánkat hagytuk otthon. Így csak a Bence  lubickolt a tengerben alsónadrágban, szerinte nem volt hideg.

Sétálgattunk a vízben, piknikeztünk és kentük magunkat 50 faktorral. Egyszer csak nagy robajt hallottunk. A part mentén, egy alacsonyan repülő vadászgép volt, mit ha bemutatót akarna tartani. Óriási hangja volt, amit a gép mögött lehetett hallani. Sokáig kőrözött a tenger és a part fölött.

Sokáig maradtunk, szinte este volt már, mire visszaindultunk.

Vakációóóóóó

Benike csütörtökön befejezte első iskolai évét. A bizonyítványról már beszámoltunk. Itt nincs évzáró és évnyitó ünnepély sem. Nincs dobpergésre bevonuló osztály, nem játsszák el a himnuszt sem. Viszont egész évben minden pénteken van egy assemblynek nevezett összejövetel a tornateremben, ahol mindenki előtt megdícsérik és jutalmazzák a hét tanulóit, Benike is volt párszor. Ezen kívül többször van iskolai nyílt nap, a szülők bemehetnek megnézni, hogyan folyik az oktatás. Sok rendezvény van, de olyan, hogy az egész iskola összejöjjön az udvaron, olyan nincs, max. ebédidőben találkozhatnak a gyerekek a többi osztállyal. Egyébként a tanárok nagyon odafigyelnek arra, hogy a gyerekek a tanulás mellett jól is érezzék magukat az iskolában, az egyik ilyen a folyamatos megjutalmazás. Sokmindenért osztogatnak jutalom matricákat, néha már egy kicsit soknak is tűnik, de a gyerekek örülnek az ilyen apró, de figyelmes dolgoknak. Büszkén számolgatja mindenki az összegyűjtött matricákat. A Beni teljesen kétségbe esett, ha véletlenül egy elveszett. 

Már megkaptuk a következő évi tantervet, nagyon érdekes év lesz csupa izgalmas kirándulással, felfedezéssel és hasznos tanulnivalóval. Majd erről is írunk legközelebb.

Az utolsó napon és persze már az utolsó héten nem volt sok tanulnivaló, inkább a játék kapott főszerepet. Bronz, ezüst és arany érmeket kellett kivágni papírból és ezeket a gyerekek egymásnak adták szimpátia alapon. Beni is büszkén mesélte, hogy kinek adott és kitől kapott. A lányok odabújtak a tanítónénihez és mondták neki, hogy őt szeretik a legjobban az egész iskolában, gondolom ettől teljesen elolvadt.

Ebben az infant school-nak nevezett iskolában összesen három osztály van. A year R az előkészítő osztály, ide járnak a gyerekek 4 éves kortól. Ezután következik az első, majd a második osztály. Minden osztályból 3 teremnyi gyerek van, így jön össze a 9 terem. Ha ezt a sulit kijárták a gyerekek, mennek a normál általános iskolába. De van aki egyből ott kezdi az előkészítőt is, attól függ melyik van közelebb a lakóhelyéhez. Szóval a Beni 2. osztályba megy, ilyenkor összekeverik az osztályokat, tehát nem pont ugyanazokkal fog járni másodikba. Ez amolyan edzés lehet nekik, hogy könnyebben viseljék majd a váltásokat. Új osztálytársak és új tanár vár rájuk. Szerencsére a Benit olyan jól osztották be, hogy azok a gyerekek, akik eddig valamiért macerálták, mind más osztályba kerületek, viszont a legjobb barátai ott lesznek vele. Még erre is odafigyeltek a szétválogatáskor. Az új tanítónénije pedig az igazgatóhelyettes lesz, állítólag őt is nagyon szeretik a gyerekek. 

Az utolsó előtti iskolai napon (miért pont akkor) kitalálták, hogy már szülők nem mehetnek be az osztályba reggel, hogy segítsenek a gyereknek levenni a kabátját és elhelyezni az uzsonnás táskáját. Mostantól tanuljanak önállóságot ezen a téren is. Szerintem hamarabb is elkezdhették volna főleg azért, mert másodikban már egyáltalán nem mehetnek be a szülők. Na mindegy, így sikerült, úgy is nagyok már a gyerekek, nem lesz gond. 

Vadregény és izgalom

Szombatra már sokat javult az idő, végre lehetett kültéri programot szervezni. Délután már nem akartunk messzire menni, csak a közelbe és valami zöldbe. Ez sikerült is, miután a Google Map-en csekkoltam a közeli zöldterületeket, megint rátaláltam egy ismeretlenre. Negyed óra alatt ott is voltunk. A parkolóban 5 rendőrautó és hozzájuk tartozó kutyák látványa fogadott. Na, gondoltuk lőttek a természetjárásunknak, mert pont a bejáratnál sorakoztak. Aztán láttuk, hogy mások is mennek arra és őket beengedik. Gondoltam akkor nem valami veszedelmes bűnözőt kergetnek, ha beengedik a jónépet. Még egy helikopter is kőrözött felettünk, már alig vártam, hogy elhúzzon, nagyon hangos volt. Végre bejutottunk a parkba, ami egyébként Southamptonban volt. Szeretem az ilyen helyeket, erdőben tavacska, rengeteg növénnyel, szinte már dzsungel.

Az erdőben "kiránduló" rendőrök közben tájékoztattak, hogy egy eltűnt nőt kerestek.

Rengeteg kacsát, vízeséseket, pálmafákat és nagy leveleket láttunk, ilyeneket mint ez itt:

Jó nagyokat szippantottunk a friss levegőből, néha megálltunk gyönyörködni a zöldségekben és a tájban.

Teljesen megkerültük a park hosszúkás tavát és élveztük a kilátást.

A többi kép itt tekinthető meg.

Év végi bizonyítvány

Ami igazából nem is bizonyítvány, mert itt End of Year Report-nak hívják ami körülbelül év végi jelentésnek felel meg. Az iskola hivatalosan július 19-én fejeződik be, de a jelentéseket már a múlt héten pénteken hazaküldték. Ez egy 20 oldalas dokumentum mely minden tantárgyra vonatkozóan tartalmazza, hogy mit teljesített a gyermek, mik a következő célok amiket el kell majd érnie és hogyan tudunk neki segíteni ezek megvalósításában. Tantárgyanként részletes jellemzés van, hogy mi az amit kiválóan alkalmaz, mi az ami még fejlesztésre szorul esetleg. Érdekes, hogy egyes tantárgyak leírásához még fényképet is csatoltak melyen Bence büszkén pózol az éppen aktuális munkájával. A dokumentum végén pedig az osztályfőnök és az igazgatónő rövid jellemzését olvashatjuk Beniről, mely a következő:

"Bence szerény és csendes tagja osztályunknak. Nem kommunikál még szóban a társaival és a tanárokkal, de önbizalma lényegesen nő és most már gesztikulálva beszél. Ezt fejlesztenie kell a Year 2-ben. Egy nehéz kezdet után az hozzáállásának és az otthoni plusz gyakorlásának köszönhetően gyönyörű fejlődést mutatott. Elkezdte a mondat alkotásokat és önálló írása is fejlődik. Bence az első nap óta népszerű tagja az osztálynak."

"Összességében egy eredményes év. Így tovább Bence. Remélem hamarosan elég magabiztos leszel ahhoz, hogy szóban is kommunikálj az iskolában. Ez nagyban növelné a fejlődésedet."

Well Done Bence! Büszkék vagyunk Rád!

Bejegyezte: Kriszti

Paultons Park

A múlt vasárnap volt szerencsénk ide látogatni. Az időjárás nagyon érdekes volt szinte 10 percenként megváltozott. Az egyik pillanatban szakadó eső, a következőben napsütés és meleg. Volt, hogy hirtelen nem tudtam kabát kéne vagy póló. A park nagyon szuper volt. Mi a Benivel majdnem minden nagy ride-ot kipróbáltunk. A hullámvasút és az ide-oda csúszkáló tányért is, az utóbbi volt a kedvencem. Nagyon jó érzés volt rajta ülni, nem rángatott, csak nagy sebességgel siklott és forgott, mint ha repülnék.

Itt is volt a szokásos fatörzsben ülős vizes csúszdában lecsúszós móka, de legalább a végén aki vizes lett külön fizettségért megszáríthatta magát ebben a turbó szárítóban.

Több kisebb-nagyobb hullámvasúton is ültünk, ezek legfeljebb két kört mentek. Nem kellett sehol sem sokat várni, szinte azonnal sorra kerültünk. Csúszdázdunk is többször, az egyiken szárazon egy lábtörlő szerű anyagon kellett csúszni, a másik egy vizes csúszda volt gumicsónakkal. A beszállás és az elindulás itt nagyon könnyű volt, mert egy szerkezet visszatartotta a csónakot a véletlen lecsúszástól, viszont induláskor megdöntötte így könnyen csusszant le.  

A park közepén dínóvilágot is berendeztek, így egy kis erdőben sétálva, dínó hangokra fedezhettük fel az őslények világát.

A legtöbb attrakció a parkba való belépés után ingyenes volt, de láttunk fizetős játékokat, pl. a gokart, távirányítós kisautók. Természetesen kipróbáltuk a hajóhintát és a kalózhajót is a Benikével, egyiken sem mondta, hogy hányingere lenne, nagyon jól bírta.

Én is felültem néhány kisebb gyerekeknek szóló játékra az Ádikával, de ezt az élményt legtöbbször a Krisztinek hagytam. Ebből is volt rengeteg, körbe-körbe kishajó, ami még hullámzott is, hattyús csónak csobbanóval és igloval, kisautó, kisvonat, minden amit csak el lehet képzelni. Minden időt kihasználtunk, így amíg Ádika kapott egy új gumicsizmát, mi a Benivel vonatoztunk a park körül.

A szabadesős mutatványra nem jutottunk fel, mert a végére hagytuk és már nem volt rá idő.

A gyerekek legnagyobb kedvence a Peppa Pig World volt, ez a parkon belül lévő nem is olyan kicsi vidámpark. Itt minden arról a malackáról szól, sokféle járgánnyal mentünk, repültünk, forogtunk, autóztunk.

Minden olyan színes volt, tökéletes, mint a mesében. Az esőzés után még le is törölték az ülőkéket. Igazi mesevilág volt ez, mit ha előző nap épült volna, annyira jól néztek ki a játékok.

Itt sem kellett sokat várni, hogy felüljünk valamire. Talán csak ott, ahol a legkisebbek mehettek, vagy az egész család autózhatott. Én meg sajnáltam rá az időt és mentem volna röpködni, hullámvasutazni, de ugye nem rólam szólt ez a nap:)

Traktorozás közben a bringa kerék újrahasznosítását láthattuk egy kertben.

A park minden szeglete gondosan karbantartott és újszerű volt. A növényzet mesébe illő, az étterem külső leülős részénél gondoltak az esőre, így fedett rész is volt.

Több vizes-és száraz játszótér is volt, de azokat nem próbáltuk ki, mert az sok helyen van, és nem akartuk azzal húzni az időt.

Nagy rohanással be lehet járni a parkot egy nap alatt, a legjobb játékokat kipróbáltuk, sokszor leesett az állunk az élménytől. Szerencsénk volt az idővel, mert sütött a nap, csak rövid ideig esett az eső, viszont ez elég volt ahhoz, hogy ne jöjjenek el olyan sokan, hogy tömeg legyen.

Készítettem egy kis filmet, a "fedélzetről" is lehet benne látni részleteket.

Amikor ilyen helyen vagyok, mindig eszembe jut a következő vicc:

Egy össze vissza vert ember támolyog az utcán. Odamegy hozzá valaki és elcsodálkozik. Magával meg mi történt? Nekem jött egy hattyú. Hattyú? Aztán meg elcsapott egy ufó. Ufó? Ezután átment rajtam egy ló. Ló?  Aztán mi történt? Kikapcsolták a körhintát.

További képek itt tekinthetők meg.