Születésnap stadion túrával

Szombat délelőttre kaptunk szülinapi meghívást Beni egyik osztálytársától. Izgalmasnak ígérkezett a program, mert a southamptoni 32 ezres foci stadion volt a helyszín. 

Megérkezésünk után egy emeleti helyiségbe invitáltak minket, ahol mindenféle szuper játék várta a gyerekeket. Plyastation és csocsó. 

Ugyanitt szolgálták fel a szomszédos helyiségben a nasit a gyerekeknek. Nem sok idő volt itt játékra, mert egyből érkezett egy focimezes úr, aki a stadion túrát vezette. Először a földszintre mentünk, ahonnan a nézők megközelítik a nézőteret, ez a széksorok alatt volt egy jó tágas helyen. Itt korábban felállítottak egy ugrálóvár elvén működő focikaput, ahol az ünnepelt apukájának védésével kapura lőhettek a gyerekek, akik voltak vagy húszan. 

Néhány lövés után elindultunk a pálya felé. Én még nem láttam ekkora stadiont, pedig ez nem a legnagyobbak közé tartozik. A gyerekek leültek a VIP helyek közelében, közben érdekes információkkal látta el őket a túravezető, többek között azzal, hogy a Beckham is focizott itt.

Ezután elsétáltunk az öltözők felé, a pálya közepénél volt a bejárat. Nagyon kultúrált volt minden, mint ha új lenne, a zuhanyzóba is bekukkantottunk.

Szép folyosókon és öltözőkben nézelődtünk, majd megmutatták azt a helyet, ahol közvetlenül pályára lépés előtt várakoztak a focisták. Itt minden játékosnak saját ülőhelye van, kis tárolórekesszel az ülése fölött, itt tárolják az értékeiket.

,

Itt különféle kis táblákat is találtunk a falakon, ahol a taktikát tudják megbeszélni a játékosokkal. Egy szomszédos helyiségbe kukkantva egy jó kis lelaxálót pillantottunk meg jakuzzival egybekötve. Így már ki lehet bírni.

Ezután hangos ováció mellett kiszaladtak a gyerekek a pályára, mint ha világhírű focisták lennének. Körbejártuk még egyszer a pályát és visszatértünk a játszó helyre. Később jobbnál jobb sütiket kaptak a gyerekek és némi ennivalót (jól is jött ez az ebéd előtti órákban) Felköszöntötték az ünnepeltet, majd minden gyerek kapott egy kis búcsú ajándékot. Ilyenkor ez a szokás, hogy a vendégek is kapnak ajándékokat. De annyi minden volt ebben a zsákban....  Hatalmas, címeres angol zászló szurkoláshoz, arcfestő készlet, színező, cukorka, csoki, lufi, meg még ki tudja mi más. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a délelőttön, a házigazdák kedvesek voltak, a program szuper volt. Meg is említettem, hogy nem csak a gyerek élvezte a stadionlátogatást. A végén a szülők kollektíve segítettek a romeltakarításban. 

Kifelé menet megkerültük a stadiont, hogy eljussunk a kocsihoz, lenyűgöző volt az épület mérete.

Egyszer egy igazi focimeccsre is el fogunk ide jönni.

További képek itt.

Itt van az ősz, vetközzünk neki

Idén nyár se nagyon volt, de most itt az ősz. Az angolok szerint ennyi eső régen esett, mint ebben az évben. Azért volt pár nap nyáron, amikor izzadva mentünk a tengerpartra, de nem túl sok. A nagy melegben tanulmányoztam az embereket, hogy mit vesznek föl. Előkerültek a bundás csizmák és hasonlóan meleg holmik. Most viszont itt az ősz, a "nyári" csizmákat felváltották a strandpapucsok. Mikor máskor, ha nem most. Persze azért nem mindenki ilyen elvetemült. Az iskolában láttam egy elég kirívó pofát. Téli sapka volt rajta, szinte az egész arcát betakaró hatalmas fekete napszemüveg, vastag kapucnis pulóver, alul viszont rövidnadrág és lábujj közé vágós gumipapucs, rettentő vagány volt. Gondolom deréktól lefelé nem volt fázós, de a feje annál inkább fázhatott. A legszörnyűbb látvány, amikor anyuka télikabátban tolja a babakocsit, amiben a gyerek pucér lábbal és vékony pólóban ücsörög. Legszívesebben megkérdezném tőle, hogy ő biztosan nem fázik? Na és a gyerek? De erre biztos az a válasz, hogy szoktatni kell a gyereket a hideghez. Anyukát akkor biztos nem szoktatták, ha kabátban van. De elég sokan viszont tényleg nekivetkőznek, simán egy szál pólóban járkálnak a reggeli 8-10 fokban, vagy még hidegebben is. A nagyobb iskolás gyerekeken még télen se nagyon látni kabátot, hordják a zakót vagy a pulóvert és ennyi. Magamon is észrevettem, hogy sikerült kicsit alkalmazkodni az itteni klímához, de azért 8 fokban eszembe se jut pólóban járni. Nem tudom elhinni, hogy nem fáznak benne.
Nyáron láttunk egy nőt, aki már biztos nem tudta, hogy milyen extrém vacakot húzzon magára. A ruhájára már nem emlékszem, mert megakadt a szemem a fején. Fehér csillogós cilinder volt a fején, a cilinderre pedig rá volt húzva koppanásig egy valamilyen színű úszószemüveg, hogy ez mi célt szolgált, azt csak ő tudja. Lehet itt látni mindenféle érdekességet, meg őrültséget.  Az általános "vagány" stílus azért annyira nem dívik itt, mint otthon. Nem hordanak a fiúk felállított galléros rózsaszínű pólót, meg ilyesmit, a fiatalok azért hasonló göncben járnak, csak néhány kirívó esetet látni, de az nagyon extrém.

Eurotunnel

Április óta most sikerült összevágnom ezt a filmet, részben a megfelelő program hiánya miatt. Ez a videó a csalagút végállomásain készült. Beszállás Folkestone-ban, kiszállás Calais-nál. Az alagút bejáratai mindkét oldalon közel 3 km-re vannak a tengertől. Az indulás és az érkezés percre pontosan, menetrend szerint történt, az út 35 percig tartott.

Fodrász

Megfizethető és jó fodrászt találni számomra nem volt egy egyszerű feladat itt Angliában. Egyébként sem könnyű ha az embernek már otthon, Magyarországon volt egy akihez évekig bizalommal és teljes megelégedettséggel járt. 

A fiúk helyzete sokkal egyszerűbb. Mikor ide költöztünk beszereztünk egy szuper jó minőségű hajnyírót, így én léptem elő személyes házi fodrásszá. 

Na de én mit csináljak akinek festeni és valami frizurát alkotni is kéne? Első körben feltérképeztem az árakat. Meglepődtem. Egy festés 40 font körül mozog, ha már vágást is kérünk 60-70 fontot is fizethetünk. Egy trendibb szalonban pedig még ennél is sokkal többet. Ezt én kissé soknak találtam így megvettem magamnak a festéket és nekiláttam otthon. Szerencsére jól lett a végeredmény, így azóta is én festem magamnak. De hát vágatni azért csak kell időnként. Egyik du. megláttam, hogy egy fodrász szalon nyílt az uszodában ahova Benivel úszni járunk. Kértem egy időpontot, de bárcsak ne tettem volna. Több, mint 1 órát töltöttem ott (pedig csak egy szimpla vágás szárítást kértem) de a lány többet beszélt, mint amennyit dolgozott. Végül 42 fontot fizettem és még csak nem is tetszett a végeredmény. Utána hónapokig nem is néztem fodrász után, mígnem az egyik kolléganőm ajánlására felkerestem az ő fodrászát. Meglepetésemre 30 perc alatt végeztem, teljesen megelégedve távoztam és csak 20 fontba került. A tanulópénzt azonban a következő alkalommal megfizettem. Számomra ma sem egyértelmű, hogy itt a fodrászok miért számolják külön fel a hajszárítást. Ha vágást kérek az 20 font, de ha már beszárítást is akkor 32 font? Mi kerül 12 fontba azon, hogy beszárítja a hajamat? Pusztán azért kell többet fizetni, mert ha ún. blow dry-t kérünk akkor formázza is a hajat szárítás közben, ha pedig csak sima szárítást (dry) kérünk akkor megszárítja, de csak azért, hogy ne vizes hajjal menjen haza az ember lánya. Na ezt magyarázza meg nekem valaki. Mindenesetre most már tudom, hogy legközelebb ki kell hangsúlyoznom, hogy én csak sima szárítást kérek a vágás után.

Bejegyezte: Kriszti

Az új tanév érdekességei (Year 2)

A nyári szünet előtti utolsó héten szülői értekezletre hívták a szeptemberben Year 2-ban évet kezdő gyerekek szüleit. Ez a találkozó is korábbiakhoz hasonlóan nagyon szervezetten zajlott. Mindenkit az igazgatónő fogadott az ajtóban és kaptam egy színes kis füzetet sok sok hasznos információval, aminek a tartalmát egy kivetítő segítségével részletesen ismertették is.

A tartalomjegyzék után rögtön megismerhetjük a Year 2 évfolyamban tanító tanárokat a fényképek által.

Majd a fontos szabályokat rögzítették miszerint az első tanítási óra 8:45-kor kezdődik és lesz szíves mindenki legkésőbb 8:55-ig beérni a suliba, különben igazolatlan nap jár. A tanítás minden nap 15:15-ig tart.

Utána megtudtuk, hogy mostantól a gyerekek közül választanak naposokat illetve ún. udvari őrszemeket is. A naposok itt kicsit más feladatkört hivatottak ellátni, mint otthon az óvodában. Itt a fő tevékenységük, hogy segítsenek a kisebbeknek a hozott ebédjük kicsomagolásában és jelentsék az ebédes néniknek (Bence így hívja őket) ha valaki befejezte az ebédet. Továbbá azt is jelenteni kell, ha valaki nem megfelelően viselkedik az asztalnál. Az udvari őrszemek a gyerekeket felügyelik az ebéd utáni játék közben és jelzik a tanítónéniknek ha valami gond vagy összetűzés merül fel a gyerkőcök között. Benike ez utóbbi feladatkört látta el most az első héten.

Ismertették, hogy továbbra is az a rendszer működik, mint a Year 1-ban, miszerint a gyerekeket az osztályukon belül is csoportokba sorolják aszerint, hogy kinek mi az erőssége. Természetesen minden csoport követi az előírt tantervet, de ha valaki egy tárgyból kicsit gyengébb azzal külön foglalkoznak, hogy ne maradjon el a többiektől.

A füzet azt is leírja mit kell beszereznünk a tanévkezdésre:
1. Tornafelszerelés (tornazsák+fehér póló+kék torna nadrág és fekete tornacipő).
2. Iskolatáska (ez tavalyról megvolt, csak új címkét írtunk rá).

3. Egyenruha, ami az előírtaknak megfelelően szürke nadrág, szürke zokni, világoskék póló, iskolai logós pulóver és fekete cipő. 

4. Uzsonnatáska (a tavalyi szintén tökéletes még).

5. Vizes palack ami mindig velük van az osztályban.

Ezen kívül minden mást az iskola biztosít ingyen. Nem kell könyveket, füzeteket, írószereket sem venni.

A következő bekezdés az ismertető füzetben a tantervről szól. Idén a témák: 

1. A londoni tűzvész.

2. Mikor leszek híres - híres emberekről fognak sok érdekes dolgot megtudni, megismerni őket történeteken keresztül.

3. Élet a tengeren.

4. Katie Morag - aki egy Skót kislány és az ő kalandjain keresztül fogják a gyerekek megismerni Skóciát.

5. Élet az óceánban.

A házi feladatot továbbra is pénteken kapják meg a gyerekek, a leadási határidő a következő hét szerda. A tanítónéni külön hangsúlyozta, hogy a gyerekek próbálják azt egyedül megoldani, ha nem megy és 5-10 percnél tovább szenved vele a gyermek, ne erőltessük, hanem jelezzük ezt hétfőn és majd ők átnézik, megbeszélik vele, külön foglalkoznak, gyakorolnak ha nem megy. De semmiképpen sem szeretnék ha a gyerek izgulna amiatt, hogy nem boldogul a feladattal. Hát igen, így is hozzá lehet állni a tanításhoz.

Új kis barátok is költöztek az osztályba 3 plüss kutyus személyében. Minden héten 1 kutyus gazdára talál és haza mehet a kiválasztott gyermekkel aki kap hozzá egy kutyus naplót is. A feladat, hogy le kell írni (mintha ő lenne a kutyus) mikor mit csinált, merre járt, mit evett a családdal. Hétfőn a kutyusnak vissza kell térnie az osztályba és az ideiglenes gazdinak fel kell olvasnia amit írt. A gyerekek ezt nagyon lelkesen csinálják, tudtuk meg a tanítónénitől, sokan még fotókkal is gazdagítják ezt a kis naplót. Nagyon kreatív ötlet, a gyerekek játéknak tekintik miközben gyakorolják a fogalmazást, az írást és az olvasást is.

Azt most is hangsúlyozták, hogy a gyerekek minimum háromszor olvassanak egy héten otthon. Ha ezt teljesítik matrica a jutalom. 

Nagyon sok tanulmányi kirándulás lesz idén is a programban, pl. látogatás a tűzoltóságon, a Little Woodham 16. századi faluban, a Blue Reef akváriumban és a HMS Victory hadimúzeumban. 

További érdekes események a tanév során: pénteki oklevél átadó ünnepségek (minden gyermek aki kiemelkedően jól teljesít valamelyik tantárgyban oklevelet kap), könyv hét, Karácsonyi vásár, interkulturális hét (ezúttal India), Húsvéti tojás vadászat, tréfa nap (vicces vetélkedők, versenyek napja). 

Év közben és év végén is több "dolgozatot" írnak a kisiskolások, de mint megtudtam a szülőin ők ezzel nincsenek is tisztában. A tanárok direkt nem mondják nekik, hogy most dolgozatot fogunk írni, ehelyett kedvesen tudtukra adják, hogy ennél a feladatnál most nem segíthetnek, ezt a gyereknek magának kell megoldani. Szerintük ez sokkal jobb módszer, a gyerekek nem izgulnak, kevesebbet hibáznak, hiszen nem tudják, hogy ennek tétje van. Inkább kihívásnak fogják fel mintsem izzadnak a stressz miatt, ezáltal sikeresek is. 

Én csak pozitívan tudok nyilatkozni az iskoláról eddigi tapasztalataink szerint. Bence idén is szívesen ment suliba, és azt mondta most még jobban érzi magát mint tavaly. Szerencsére egy nagyszerű tanítónénit kapott és remélem idén már a bátorsága is megjön ahhoz, hogy megszólaljon angolul. Itthon ugyanis gond nélkül kérdez, válaszol ;-)

Bejegyezte: Kriszti

Isle of Wight - Kaland a szigeten

A kellemes egy órás kompozás után megérkeztünk Isle of Wight szigetére. Ez a legnagyobb a brit sziget után, külön megyét képez néhány mérföldre Hampshire-től.  A két sziget közötti csatornát Solent-nek hívják. A hajó az East Cowes nevű városba érkezett a sziget legészakibb részére. Itt csellengtünk kicsit néhány mellékutcában, szép házakat láttunk, szinte újak voltak és nagyon guszták.

A városközpontot nem is kerestük, talán nem is volt kifejezett sétálóutca, inkább csak egy parti kikötő. 

A sziget egyébként hemzseg a történelmi emlékektől, de a nagy rohanás miatt csak futólag láttunk párat. Mivel csak egy napunk volt, hogy körülnézzünk, szerettünk volna minél többet látni belőle, nem leragadni egy helyen, vagy témánál. Ilyen az Osbourne-ház is, melyet Viktória királynő építtetett nyári rezidenciának. A körbejárása sok időbe telt volna, így továbbmentünk. Az óra járásával megegyező irányban folytattuk utunkat.

Az első tengerparti városka előtt még félúton megálltunk egy alma farmnál. A sok almafa mellet voltak raktárszerű épületek és egy kis mini feldolgozó üzem, melynek segítségével mindenféle fajtájú finom almaleveket és cidereket gyártanak. A farm üzletében mi is vettünk kétféle almalevet, olyan üvegben árulták, mint a bort. Kicsit fanyar volt mindkettő, de nekem ízlett. A hely szlogenje: "Nálunk minden nap alma nap."

A következő város Ryde. Ide érkezik a légpárnás hajó Portsmouthból. Építettek a kikötőben egy 600 m-es mólót, aminek a végén még van egy parkoló is, étteremmel, hajóállomással. 1 Fontért lehet ráhajtani  kocsival. Az apály miatt kellett így bevinni a vízbe a hajóállomást.

A hajók a mólónál kötnek ki, a légpárnás a vonal végénél a partra hajtanak ki

Váróterem a hosszú móló végén

Autóút a ryde-i mólón

Visszafelé jövet mellettünk ment el a sziget egyik érdekessége egy elektromos vonat. Innen a kikötőből szállítja az utasokat a sziget déli részére a strandokra. Egyébként azt mondják, jól szervezett tömegközlekedés van a szigeten, több buszjárattal is mehetünk ide-oda.

Autó és vonat egy tengeri stégen

A vonat egyik végállomása a móló végén.

Ezután a belvárosba hajtottunk, 2 perc autózás után ott is voltunk, a fő utca egy partra merőleges utca volt rengeteg üzlettel és étteremmel, hangulatos hotelekkel.

Ryde belvárosa

Ryde belvárosa

Siettünk a következő városba Seaview-be, de ott nem sok mindent találtunk. Gondoltam a nevéből adódóan valami páratlan kilátásban lesz részünk, de nem így történt. Csak az apály miatt felszínre került köveket és egy nem túl impozáns partot találtunk. Igaz a domboldalban volt még valami botanikus kert-szerűség.

Ahova viszont érdemes volt eljutni az Sandown és Shanklin, a két dél-nyugati város elég hasonló. Ide fut be a már említett villanyvonat Ryde-ból. Remek homokos, az apály miatt széles partszakasz fogadott, jót futkároztunk itt is.

Itt is az elmaradhatatlan mólóval, amin hatalmas játékterem volt berendezve.

Fél óra után innen is továbbálltunk Ventnor felé. Érdekes módon a szigetnek elég változatos a domborzata, hegyen-völgyön haladtunk útközben. Fura házakat is láttunk az út mentén.

Mire megérkeztünk Ventnorba, kicsit elbújt a nap. Pedig már nagyon kíváncsi voltam a sziget déli részén lévő városra. Állítólag az egész szigetnek a nagy brit szigethez képest eltérő mikroklímája van. Itt mindig jobb idő van mint ott. Ezt mi nem vettük észre, sőt csak itt nem sütött a nap egész úton. Ez persze nem tartott vissza minket, hogy leterítsük a parton a piknik takarónkat egy órás pihi erejéig.

Ventnor

Ezt a házat meg jól megszórták napelemmel. Nagyon sok házon láttunk ilyet egész Angliában.

Apró, de kellemes kisváros volt ez is, amolyan turistaparadicsom. Az alábbi képen egy pavilon látható, a padlóján körben minden irányban egy város távolságát olvashattuk.

A másik irányba is elsétáltunk egy kicsit, ahol a veszélyes sziklafal tetején, a puha fűben sétáltunk.

Ezt követően megcéloztuk a sziget legnyugatibb csücskét. Útközben nem nagyon volt semmi, viszont az út végefelé, remek panoráma tárult elénk. Résen kellett lennem vezetés közben is, mert a legjobb részek csak a kocsiból látszottak és félreállni nem lehetett.

A fenti kép nem is adja vissza az óriási sziklák látványát, ritkán látni ekkorákat. 

Még mielőtt odaértünk volna, útközben megálltunk egy Freshwater Bay nevű öbölnél, ahol érdekes sziklákat kaptam lencsevégre, ezen kívül nem nagyon volt itt semmi, néhány háztól eltekintve.

Pár perc autózás után megérkeztünk a nyugati csücsökbe. Itt aztán lett volna látnivaló, ha nem zárórára érkeztünk volna. Rájöttem, hogy ellenkező irányban kellett volna körbe haladnunk a szigeten, akkor nem késünk volna le a chair lift-nek nevezett libegőről. Itt található a Needles Park, van itt is kisebb vidámpark, pici üzletek és a sziget végénél a vízből kiálló híres sziklák a végén világítótoronnyal, és az Alum Bay, ahova lemegy a libegő.

Persze elgyalogoltam volna a fúrész-szerű sziklákhoz is, ha nem lett volna több mint egy km messze és nem este hat óra lett volna. Plusz még előttünk volt két város, amit látni akartunk, mielőtt visszamegyünk.

Talán arra jó ez a rohanás, hogy ha legközelebb visszajövünk, akkor a sziget minden részéről van valami fogalmunk és tudjuk mit akarunk tüzetesebben megnézni.

Mivel már nem sok mindent tudtunk csinálni az egyre jobban kihaló parkban, legurultunk Yarmouthba. Ide is érkeznek hajók a szemközti Lymingtonból. A városba érve nem nagyon találtam olyan érdekességet amiért érdemes lett volna leparkolni és mindenkit kirámolni a kocsiból. Néhány utcán és a kikötőn kívül nem sok mindent találtunk itt. Ezért meg sem álltunk és fordultunk egyet a főváros felé Newportba. Természetesen autópálya nincs a széltében 35, hosszában 21 km-es szigeten, de kiváló minőségű kisebb utakon haladhatunk. 

Newport tényleg nagyvárosi hangulatú, de csak a többi szigeten lévő városhoz képest, mert egy metropolisztól azért messze van. Itt már voltak nagyobb épületek, bevásárlóközpontok, széles utak.

Itt is elvoltunk vagy egy órát, lófráltunk egy nagy kört a cityben. De ami az itt tett látogatásunk végén volt, azt sokáig nem felejtjük el. Ismét előfordult velünk, hogy megéheztünk. Nem találtunk hirtelen mást, csak egy mekit. Nem annyira ugrottunk az ötletért, de már nem volt kedvünk mást keresni és a komphoz is vissza kellett lassan indulni. Meg is vettük a kaját, éppen eszegettünk a bejárati ajtótól nem messze. Egyszer csak ott termett egy takarító. Olyan cirokseprűvel, mint amit otthon is látni. Ez a pofa elkezdett sepregetni, ráadásul a bejárati ajtó előtt belül, az étteremben lévő szőnyeggel kezdte. Nem csak, hogy a vendégek képébe söpörte az összes port arról a jó nagy szőnyegről, de mindezt olyan mozdulatokkal tette, amit nehéz szövegbe öntenem. A seprő mozdulatot lassan végezte és még egyet roggyantott is a lábával, mindegy összhangot képezve a seprés és a lábmunkája között. Először rögtön azt hittük, hogy ez bolond. Ez akkor vált világossá, amikor a magával hozott felmosó vödröt az étteremben rendszeresített etetőszékbe helyezte el. De a csúcspont csak ezután következett. A szutykos felmosóvödrét ezek után felrakta egy asztal tetejére. Ezt le tudtam fotózni, de a végén már bántam, hogy a sepréséről nem készítettem egy videót.

Felmosóvödör a McDonalds étterem asztalán

Szerencsére már szinte végeztünk az evéssel, így időben el tudtunk "menekülni" a bolondos étteremből.

Rohantunk a komphoz, ami igazán nem volt messze. Kicsit még vártunk beszállás előtt, aztán hipp-hopp fent voltunk, csak a foglalási számot kérték. Indulás után még kattintgattam párat. Nem volt még túl hideg sem az esti órák ellenére.

A 20.45-ös komppal indultunk, így legalább nem értünk annyira későn vissza. Ebből a napból kihoztuk a maximumot.

Érdekes volt ez a sziget, látni egy kisebb fajta elszigeteltséget, mert mégis csak 10 percet kell hajózni ha gyorsabban, vagy több mint fél órát, ha kocsival együtt akarunk átmenni. Biztos vannak akik ingáznak minden nap oda-vissza, vagy fordítva, de azért mégis csak egy szigeten vannak, ahol sok mindent meg kellett teremteni az élethez. Egyébként nagyon hasonlít Anglia többi részére de mégis éreztünk valamit, amitől egy kicsit más érzés volt ott lenni, talán ezért érdemes elmenni és 2-3 napot eltölteni, vagy még többet is, mert sok programot kínálnak, amit máshol nem lehet látni. Nagyon tiszta és rendezett volt itt is minden, mint általában. A tengerpartokon pedig több kék zászlós strand is van.

Ja, és tetszik a helyi önkormányzat logója.

További képek itt.