2011. december 20., kedd

Újra itthon...

Biatorbágyi viadukt

A múlt héten csütörtökön értünk haza, Ádika végig ugrált az ölünkben a repülőút alatt. Itthon nem sok minden változott. Hamar visszaszoktam a bal oldali kormányzáshoz, de azért egyszer sikerült tévedésből a bal oldali sávba kanyarodni. Az utakon se változott semmi, ugyanaz az agresszív vezetési stílus jellemző mindenhol. Az autópályán is ha előttem halad egy kocsi a belső sávban, nem zavarja a mögöttem jövőt abban, hogy a nyakamra jöjjön és letoljon. Ezen kívül szinte sehol nem engednek be, inkább pofátlanul elém vágnak. Kint is járnak drága autók, kicsit több is mint itt, de mindenki udvarias és előzékeny.
Hiányzott már az itteni házunk, amiben sokkal jobban elférünk. Szerencsére nem kellett sok ruhát hoznunk, mert maradt itt elég, de azért így is 10 kg túlsúlyunk volt a beszálláskor.
Már színházban is voltunk Angyalföldön egy vadiúj művházban amit RAM Colosseum-nak hívnak, megnéztük az Óz a nagy varázslót modern változatban. A színház elég színvonalas, még arra is gondoltak, hogy ülésmagasítót osztogassanak a gyerekeknek.

Óz előadás az angyalföldi RAM-ban, a veszprémi vendégtársulattal

Ma bementünk Benike régi ovijába meglátogatni a barátokat, óvónéniket. Nagyon örültek a Beninek, de ő sajnos nem díjazta ezt, pedig úgy vették körül, mint egy Hollywoodi sztárt.
31-én megyünk vissza, addig még jó sok helyre el akarunk jutni.

2011. december 9., péntek

Képeslap hegyek


Óriási választékot találunk a boltokban a különféle üdvözlő lapokból. Külön, témák szerint válogathatunk belőlük, ezen kívül 1-100 éves korig szinte minden születésnapra küldhetünk számozott lapokat. A nagyobb boltokban, minden témakörben és születésnaphoz legalább 10-féle kártyát választhatunk. A szokványos lapok mellett van amelyikkel az új munkahelyhez, vagy lakáshoz, esetleg utazáshoz lehet gratulációt küldeni. Vannak még a felnőtteknek szánt vicces, vagy retró lapok is. 
Egyik nap a Beni iskolatáskája is tele volt üdvözlő lapokkal. Kiderült, hogy az osztálytársak is lappal ajándékozzák meg azokat, akiket szeretnek az osztályban. Ehhez külön segítséget is adtak, mert egy osztály névsort is találtunk a táskájában. Aki lapot szeretne küldeni a barátjának, az iskola recepcióján elhelyezett postaládába dobhatja a küldeményét és onnan valahogy bekerül minden címzett táskájába. Amikor ezt megtudtuk, mi is rögtön lapokat írogattunk, pontosabban a Bence írta meg az összeset és másnap bedobtuk. Küldtünk a 5-5 kislánynak és kisfiúnak, akik neki is küldtek, de még azon kívül további 5 kis barátjának is.

2011. december 8., csütörtök

Télapó a Magyar iskolában

Havonta egyszer egy vasárnapi napon járunk a Magyar iskolába. Ez egy vidám éneklős, játszós foglalkozás a gyerekeknek, amit nagyon szeretnek. Beni is mindig azt kérdezi, hogy mikor megyünk megint. Nincs is messze tőlünk, egy southamptoni általános iskolában tartják.


A múlt vasárnap különleges alkalom volt, mert jött a jól megszokott Mikulás krampuszostul, a gyerekek nagy örömére. Angliában nem jön december 6-án a Mikulás, hanem Karácsonykor hozza az ajándékokat. Az ajándékok kiosztása után még volt egy kis idő egy mesére és egy kis színezésre is.

2011. december 6., kedd

Angol kórházban


Ádika ujja sajnos pár hete becsípődött az ajtóba. Az egész amiatt volt, hogy az összes beltéri ajtó önműködően becsukódik, mert tűzgátló funkciója van. Akkor nem gondoltuk, hogy törés lenne, mert nem volt dagadt és lila, de eléggé fájlalta. Bekötöttük, borogattuk, néhány nap múlva rendesen használta. Később vettük észre, hogy nem tudja teljesen kiegyenesíteni, így mégis orvoshoz fordultunk. Először itt helyben nézte meg a körzeti, aki nem tudott pontos diagnózist mondani, ezért beutalót adott a winchesteri megyei kórházba. A múlt csütörtökön el is mentünk röntgenre. A kórház hatalmas és nagyon tiszta volt. Itt nincsen SZTK, mindent a kórházban intéznek, gyerekorvos sincs külön. Persze vannak a helyi körzeti orvosok, de szakrendelés nincs.

Végeláthatatlan kórházi folyosó
Hamar meg is találtuk a röntgen osztályt. 10 perc múlva szólítottak is, de kiderült, hogy csak az adatfelvételhez, egy másik váróba, ahol fél órát töltöttünk. Érdekes volt a kórházi dolgozók ruhája. A nővérek sötétkék egyenruhában voltak, előfordult még világoskék és bordó is. Az orvosok civilben, leginkább inget és nyakkendőt viseltek. Senki nem hord fehér köpenyt. Állítólag volt egy felmérés, miszerint ha az emberek fehér köpenyt látnak, megijednek, vagy legalább is megnő a pulzusszámuk, ezért nem ad reális adatot például egy vérnyomás mérés sem. Gondolom ezért ilyen itt a viselet. A kórház beltere, főleg a várók inkább irodára emlékeztetnek. 
A felvétel elkészítése után az orvoshoz kellett menni, aki megmondja mi a tényállás. Újabb bejelentkezés várakozással. Itt szerencsére volt külön helyiség a kisgyerekkel érkezőknek, mindenféle játékkal, így legalább Ádika  nem unatkozott. Közben mi a helyi tv adásban mindenféle intelmeket olvastunk, hogy táplálkozzunk egészségesen, mossunk fogat és ne engedjük a gyereket napi egy óránál tovább tévézni. 
Már 3 és fél órája voltunk a kórházban, amikor végre szólítottak. Kiderült, hogy el volt törve a jobb kisujja az első ujjpercénél, de már összefort. A biztonság kedvéért újabb beutalót kaptunk a kézsebészetre.
Hétfőn délelőtt mentünk vissza, részletes magyarázattal szolgált az orvos. Szerinte szerencse, hogy nem lejjebb tört el, annyi lehet később, hogy nem tudja teljesen kiegyenesíteni a kisujját, de a fejlődésben ez nem fogja zavarni, lehet, hogy nem is fog látszani és nem kell operálni sem. Az orvos nagyon készséges volt, Ádika csendben tűrte, ahogy nyomkodják az ujját. 
Orvos szempontból jó tapasztalatokat szereztünk az első angol kórházi látogatásunk során, viszont a várakozási idő nagyon sok. Persze előre veszik a súlyosabb eseteket, de így is négy órát rá kell szánni egy kivizsgálásra. 
Most már tudjuk, ha legközelebb ilyen történik rögtön a kórházba kell vinni. Az orvos is említette, hogy nehéz megállapítani a törést, de jó, hogy utólag is eljöttünk.

Karácsonyi vásár a suliban

Beniéknél a suliban karácsonyi vásárt, vagyis Christmas bazaar-t tartottak a múlt héten. Már korábban mindenkinek vinnie kellett valamilyen ajándékot, amit bedobtak a közösbe, majd ezekből rendeztek vásárt. Nemrég több házi feladat szólt arról, hogy a gyerekek hogyan ismerhetik meg a pénzérméket, játszottunk is itthon boltosat. A vásár alkalmával élesben is kipróbálhatták a gyerekek, milyen igaziból vásárolni. Benit elláttuk kemény 3 Fonttal, hogy vegyen valamit Karácsonyra. Nagyon ügyesen választotta ki az ajándékokat, Ádinak egy dínós könyvet, Anyának egy bögrét tele meglepetésekkel, nekem egy tusfürdőt vett. Még magának is tudott venni egy versenyautót. Maradt egy kis pénze is, olyan jól beosztotta. Az iskola a befolyt összeget jótékony célra fordítja.

Beni ajándékai Karácsonyra

2011. december 4., vasárnap

Shopping túra

Kriszti munkahelyén minden reggel a következő fontos kérdéseket teszik fel egymásnak a dolgozók: ki mit csinált a hétvégén és hol volt vásárolni? Mivel többször emlegették Basingstoke-ot, ezért ma megnéztük. Állítólag nem sok minden van ott, de vásárlási lehetőség akad bőven. Ahhoz képest, hogy csak egy fél Pécsnyi ember lakik itt, elég nagy bevásárlóközpontot találtunk a városban. Mi keveset költöttünk, csak néhány ajándékot vettünk, inkább bámészkodni mentünk. 



Talán a Pólus Centernél is nagyobb áruházban rengeteg igényes üzlet van. A legtöbb ruhás, ajándékos, ahol elég színvonalas cuccokat találtunk. Ízléses volt a Karácsonyi dekoráció is.


Szabályos műfenyők voltak a nagy aulában, a forgó karácsonyfa díszekbe be is lehetett ülni egy menetre. Külön karácsonyi üzletet is találtunk, csak azt nem tudom, hogy az év többi napján milyen bolt üzemel itt. 



Nagyon tetszettek a díszekből összeragasztott ünnepi csecsebecsék.


A híres maci boltban rengeteg medve közül lehet választani. Ha megvan az igazi, akkor ott helyben feltöltik igazi tollal, vagy átszabják egyedi külsejűre, így még érdekesebb a választás.


Van külön gyerek fodrászat is. Itt mindent a kicsik igényei szerint rendeztek be. Versenyautóban ülve verdás lepellel letakarva várják a csöppségek a hajuk megrövidítését. Olyan, mint egy játszóház, de közben hajat is vágnak.


A másik érdekesség ez a pulóveres kancsó. Talán a teát védik a hidegtől, hogy meg ne fázzon :-)


A nap végére körbejártuk szinte az egészet. Le is esett az állunk, mert ennyi szép dolgot egy helyen még nem láttunk, pedig már megfordultunk pár helyen. Annyi mindent lehetett volna venni, mert óriási választék volt és sok minden tetszett. Kevés a bóvli, főleg jó minőséggel találkoztunk, persze az árak néhány helyen eltúlzottak. A fiúk egész jól bírták a kiképzést, csak keveset nyafogtak.
A képek a telefonom rossz minőségű kamerájával készültek, mert a fényképezőnk sajnos bekrepált.