Hivatalos ügyek

Kötelező biztosítás
A hivatalos ügyek intézése nagyon nehezen megy itt. Az első problémánk, amikor idejöttünk az volt, hogy nem volt internet a lakásban, így a mekibe jártunk wifizni /ingyenes vezetéknélküli internet/ legtöbbször a parkolóban állva a laptopról próbáltunk ügyeket intézni, vagy skype kapcsolatot létesíteni. Először is el akartuk intézni a kocsira a biztosítást. El is jutottunk a netes kiválasztóprogramban a legkedvezőbb biztosításig, de az utolsó pontnál nem engedte megkötni. Ezt többször eljátszottuk, sosem sikerült. Először az itteni bankkártyánkkal, majd az otthonival, nem engedett fizetni sehogy sem. Végül feladtuk és bementünk egy biztosító irodába, ahol mindenféle biztosítást árultak. Itt az összes adatunk felvétele után 1800 fontos éves biztosítási összeget dobott ki a gép, amitől mi is dobtunk egy hátast. Az volt a gond, hogy nem volt itteni bónuszom, így a legdrágább biztosítást ajánlotta fel a rendszer. Otthon én bonusz 10-ben voltam már régóta. Gyorsan hazaszóltam, hogy kéne egy bónuszigazolás, amit otthonlétünkkor is kértem, de közölték, hogy érvényben lévő biztosításnál nem adnak ilyet ki, csak váltásnál. Most is ezt mondták, de javasolták, hogy keressük meg az előző biztosítót, ahonnan tavaly eljöttünk. Nem gondoltam, hogy fél év után kiadnak ilyen igazolást, de szerencsére elküldték, ráadásul angolul. Rohantunk vissza a biztosítóba lobogtatni, hogy nekünk bizony van bónuszigazolásunk. Másnap visszahívott a pasas, hogy az egyik biztosító elfogadta az igazolásunkat. Ennek nagyon megörültünk, így "csak" a tízszeresét fizetjük az otthoninak, 700 fontot, igaz az autók sokkal olcsóbbak.
Mindkettőnk nevére szól a biztosítás és csak ezzel az autóval mehetünk, más se mehet vele, itt ez a szabály. Rendszámhoz és névre is kötik a biztosítást.

Internet

Az internettel is így jártunk, eljutottunk a fizetéshez, de az internetes rendszer nem engedte kifizetni. Bementünk hát az egyik szolgáltatóhoz és megrendeltük. Kaptunk egy szerződést, hogy öt hét alatt beszerelik. Ezt napra pontosan be is tartották. Bizony ennyi időt vett igénybe, hogy egy meglévő vezetékbe életet leheljenek, mert csak a központban kellett aktiválni. A harmadik héten be is mentünk reklamálni személyesen, továbbra is az öt hetes határidőt emlegették, meg, hogy hívjuk a szerződésen lévő számot, hátha gyorsabban elintézik. Egy hét múlva fel is vették a telefont, megtudtuk tőlük, hogy ezt a megrendelést náluk lemondták, persze papírjuk nem volt róla, egyszerűen csak félredobták és nem intéztek semmit. A hívásunkra viszont megígérték, hogy most már tényleg csak egy hét. Közben az üzletben történt személyes látogatásunkkor csak mentegetőzött az eladó, hogy már a főnökénél van az ügy és ők sem értik ezt a lemondás dolgot. A következő telefonálásunkra már egy napos határidőt ígértek és végül csoda történt, egyszer csak működött otthon a net!

Körzeti orvos
Nem sokkal érkezésünk után kiderítettük, hol van a helyi orvosi rendelő, kértünk egy időpontot és kitöltöttük a bejelentkező papírokat. Amikor egy hét múlva megjelentünk a viziten, csak megkérdezték van-e valami panaszunk, majd megmérték a vérnyomásunkat. Itt nincs külön gyerekorvos, ugyan az kezeli a gyerekeket, aki a felnőtteket. Ezzel bekerültünk a rendszerbe, kaptunk egy NHS számot, ami orvosi ellátást biztosít mindannyiunknak. Ha közülünk egyvalaki dolgozik, az egész család jogosulttá válik az orvosi ellátásra. Ez a jogosultság otthonra is érvényes.


Iskola

A Beni iskolájával kapcsolatban végül szerencsénk volt. Itt úgy működik az iskolai jelentkezés, hogy ha van lakcímünk, ki kell tölteni egy nem túl bonyolult nyomtatványt, hogy hova szeretnénk járatni a gyereket. Mivel itt már öt éves korban kezdődik az iskola, nem volt probléma, hogy a Beni évvesztes és még nincs hat éves. Szóval kitöltöttük a jelentkezési lapot a három preferált iskolával és még májusban elküldtük a megyei önkormányzathoz, mert ők döntik el, hogy hova veszik fel a gyereket.  Az iskolákat úgy választottuk ki, hogy elsősorban melyik van közel, illetve egy minősítő honlap alapján. Itt minden évben jelentést készítenek az iskolákról sokféle szempont alapján. Értékelik a tanárokat, megkérdezik a diákokat a tanárok munkájáról, felmérik a diákok teljesítményét tantárgyanként, ezeket mind egy pontrendszerrel osztályozzák és közzéteszik egy honlapon. Így könnyebben tudtunk dönteni  sok ismeretlen iskola közül.
Júliusban megjött a tájékoztató levél, hogy egyik iskolában sincs hely, de felajánlanak egy másikat. A levél alján egy válasz cetli, azt kellett kitölteni, hogy elfogadjuk, vagy nem. Ilyenkor a megjelölt iskoláknál automatikusan várólistára kerülnek a gyerekek.A felajánlott iskoláról nem olvastunk jókat, ráadásul messzebb is volt. A válaszlevélben közöltük, hogy köszönjük, de nem fogadjuk el ezt az iskolát. Pár hét múlva telefonáltak, hogy felvették az elsőként preferált iskolába, ami közel is van hozzánk. Megjött a hivatalos értesítés is a válaszolós lappal. Rögtön visszaküldtük és az iskola igazgatónőjének is kifejeztük örömünket.
Azóta már kinyomtattuk az iskolai egyenruhára vonatkozó szabályokat is, és beszereztük a szép formaruhát, cipőstül.


NI szám
A National Insurance szám szintén nagyon fontos, ennek az adózáshoz van köze. Beszerzése úgy történt, hogy egy telefonos időpont egyeztetés után be kell fáradni a munkavállalónak egy Job Centre-be, ahol egyébként a munkanélkülieket tartják nyilván és állásokat ajánlanak nekik, mint otthon a munkaügyi központ.
Kriszti be is ment és csak néhány kérdést tettek fel neki, ezzel le is zárult a kérelem folyamata. Egy hét múlva kiküldték az NI számát. Ez azért is kellett sürgősen, mert enélkül több adót vontak le a fizetéséből és kevesebb pénzt kapott. A szám birtokában már a normál bérét kapja, de még juttatások nélkül.

Adókedvezmény igénylése a gyerekek miatt
Az adókedvezményre jogosító kérelem nyomtatványának beszerzése már nem ment ilyen simán. Se letölteni, se megvenni, se személyesen kérni nem lehet. Csak telefonon lehet igényelni, hogy küldjék el postán. Ezt a telefont viszont szinte soha nem vették föl. Legalább 200 próbálkozás után valaki javaslatára az esti órákban hívtuk a a számot és végre felvették. Első kérdésük az NI számunk volt, amit bátran bemondtunk. Az ügyintéző viszont nem látta a gépben és állítása szerint nem létezett ilyen szám, holott a kezünk ben volt az erről szóló hivatalos értesítés. Szerinte az lehetett a probléma, hogy túl korán telefonáltunk neki és még nem ment át a rendszeren, kell legalább két hét. Úgy látszik, hogy ma  Angliában az, hogy az egyik hivatal átvegye a másiktól az ilyen fontos adatokat két hétre van szükség, röhely. Aztán később ez is meglett, elküldték végre a nyomtatványt. Közben kiderült, hogy az én NI számomra is szükség van, ami ugye nincs és nem is folyamodtam érte. Gyorsan kértünk nekem is egy időpontot a munkaügyi központba, oda megyek szeptember elején.

Családi pótlék
Következő ügyünk a családi pótlék volt. Ez simán ment az internetről kinyomtatott nyomtatvány kitöltése után már el is küldtük az igényünket.

Közművek
A lakást kiadó ingatlaniroda már elintézte, hogy átírják a nevünkre a vizet és a villanyt, valamint a helyi adót a Council taxot. Mindkét közműszolgáltatónál havi leolvasás utáni fizetést kértünk. Van éjjeli és nappali áram és hozzátartozó számlálók. Mivel a kazán is árammal működik és az éjszakaival fűti fel a vizet a tartályban, estére néha elfogy a meleg víz a sok mosogatástól, meg a gyerekek fürdése miatt. A kazán az éjszakai árammal meg valamikor 11 óra után lép működésbe /ha ez nem lenne elég, egy turbó gomb megnyomásával azonnal tudunk meleg vizet csiholni jó drága nappali árammal/.
A vízóránk kint van az utcán, egy miniatűr aknafedelet kell felnyitni a leolvasásához.
A Council tax egy mindenki által fizetendő helyi adó, ami függ a lakás nagyságától és helyétől. Ezért a havi 110 fontért /33.000 Ft/ elviszik a közös szemetet és rendben tartják a környezetünket. Sokat fizetünk ezért, cserébe minden nap látok valamilyen karbantartást az utakon, a növényzeten. Külön takarítógéppel pucolják a járdákat, ha kell egy ember végigmegy az utcán és egyenként szedi fel az eldobott szemeteket. Mindenhol van  szemetes, amit ki is ürítenek és mindenki nagyon vigyáz a tisztaságra, beleértve a kutyatulajdonosokat is. A fiatalok dobálják el azt a kevés szemetet, amit látunk, de az se marad ott sokáig.

Munkába álltam

2011 július 4-én elkezdtem angliai pályafutásomat. A munkahelyem Winchester túlvégén van, végig autópályán lehet odajutni, meg persze pár körforgalmon át. Csendes zöldövezetben van az irodaépület, néhány lakóház van csak körülötte. Maga az iroda modern és tökéletesen felszerelt.

A bal oldali irodaházban dolgozom

Az első hetekben próbáltam kitapasztalni, melyik közlekedési eszköz lenne a legmegfelelőbb a bejárásra. Az első napokban Gyuri vitt kocsival, reggel mentünk, majd délután jött értem. Ez elég költséges megoldás volt, mert napi 60 km-es autózást jelentett. A munkahelyem 15 km-re van, úgy gondoltam busszal sincs olyan messze. Egyik reggel ezt is kipróbáltam, de több, mint egy órát tartott az utazás és majdnem 8 fontomba került. A kollégáim azt sem tudták, hogy pontosan hogyan is kell odamenni busszal, pedig laknak erre mifelénk páran. Ugyanis mindenki autóval jár. Úgy döntöttem, nekem is ezt a példát kell követnem, de egyedül nem mertem elindulni ezért továbbra is Gyuri fuvarozott oda-vissza, így viszont 15 perc alatt ott voltam. 1 hét közös vezetés után eljött az első reggeli indulás egyedül. Már előző este alig tudtam elaludni annyira féltem, persze ehhez hozzá kell tenni, hogy otthon is alig vezettem. Valahogy nem igazán szerettem eddig. Aztán másnap reggel kisebb gyomorgörcs kíséretében, a GPS-t gondosan beállítva elindultam a munkahely felé. Mikor megérkeztem nagyon megkönnyebbültem, de a munkaidő vége közeledtével ismét remegni kezdett kezem-lábam már csak a gondolattól is, hogy autóba kell ülnöm. Ez így ment kb. 1 hétig, mostanra pedig megszerettem a vezetést és egyáltalán nem félek. Valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy az angolok udvariasak, ha indexelsz beengednek, nem villognak rád, hogy húzódj már le és nem akarnak leszorítani az útról ha nem vagy elég gyors. Itt mindenki normálisan közlekedik. Na de vissza a munkahelyre.

A kollégák nagyon segítőkészek, jó fejek. Az első hetekben még kíméletesen adagolták a munkát, de aztán bedobtak a mély vízbe, tekintve, hogy már 9 éve dolgozom ennél a cégnél, nem számítok kezdőnek. De nem is baj, érdekes amit csinálni kell, sok országgal kell együtt dolgozni ami remek lehetőség az angol tudásom további fejlesztéséhez. A munkaidő 8.00-16.15-ig (vagy 9.00-17.15-ig) tart és itt a többség be is fejezi ekkor a munkát, nem jellemző a túlóra. Pénteken 30 perccel korábban végzünk, mert 1 héten 37 órát kell dolgozni szemben a magyarországi 40 órával. Eddig tehát csak pozitív dolgokat tudok mondani a munkával kapcsolatban is. 

Kriszti

A lakás átvétele, berendezkedés, autóvásárlás

Húsz perc alatt megérkeztünk a lakáshoz. Egyébként magasan ez volt a legszebb lakás, amit májusban megnéztünk. A többi igénytelen, kicsi, és drága volt. Azokhoz képest ez szinte majdnem új és a berendezése is ízléses, tiszta, persze azért nem tökéletes, de első látásra megállapítottuk, hogy jó lesz nekünk.
Ez az utca, illetve a környéke még nem is szerepel a térképeken, még a Google Earth-on sem, pedig állítólag 2007-ben épültek ide ezek a házak. Általánosságban 1-2 szintes társasházak vannak itt, van amelyikhez kert is van, de legalább egy parkolóhely tartozik minden lakáshoz. Itt a címeket egyébként majdnem méterre pontosan beazonosítja a postai irányítószám, így az utca előtt megadott szám nem a házszám, hanem a lakás száma. Biztos van olyan cím is ahol házszámot adnak meg, viszont láttunk olyat is, hogy semmilyen szám nincs megadva, hanem egy nevet adnak az épületnek. Itt nincs postaláda, hanem a bejárati ajtón levélbedobó, mindig ott dobják be a leveleket.

A mi lakásunk a főút felé néző ház földszintjén van. A nappali ablakai néznek az útra, de a sűrű növényzet és az ablakok jó szigetelése miatt nem nagyon hallatszik be a kinti zaj, de este a forgalom se nagy már.

A bozót felől van a főút arra néz a nagy ablak, ami kilóg az épület síkjából. Szemből az ablakok a sarok felől az első két ablak még a nappalihoz, a balra a következő kis ablak pedig a konyhához tartozik.
Az alábbi képen látszik az az út, ami előttünk van, a túloldalon sűrű erdősáv van, melyben aszfaltozott járda vezet. Kicsit beljebb már vannak lakóházak is.

A szemközti fák mögött ilyen utak vannak:

Ha behajtunk ebbe a kis utcába, ami egyébként zsákutca, mint itt a legtöbb lakóövezetben, kifelé, az út felé az alábbi képet látjuk.

Nagyjából, abból a nézőpontból, ahonnan a fenti kép készült ez az utcakép látható a másik irányba:

Ha ugyaninnen az épület felé megyünk, egy átjárót találunk a belső parkoló felé, ez látszik itt, belülről kifelé nézve.

Szemben látszik a másik ház ugyanilyen átjárója. A képen a faajtó kukatárolót rejti. Ebben egyébként három konténer van a szelektív gyűjtés miatt, melyet a helyi önkormányzat szállíttat el a havonta fizetendő helyi adó fejében. Balra van a bejárat az épületbe, az udvaron körben parkolóhelyek. A következő képen látszik a bejárat, a kocsibejárat ott van, ahol a babakocsi látszik.

A mi parkolónk a 77-es, a fekete kocsi fölött látszik a gyerekszoba ablaka. 

A lakásba érkezve észrevettük, hogy nem az a kanapé és fotel várt minket, hanem egy ormótlanul nagy és koszos, mintás, ami egyáltalán nem tetszett. Később jeleztük is az ingatlant kiadó irodának, hogy nem ezzel a bútorral mutatták nekünk a lakást, de nem nagyon méltattak válaszra minket. Ezen kívül minden stimmelt a berendezést illetően. A tisztasággal már voltak bajok, bár állítólag profi takarítást csináltatott a tulaj, de néhány órás világos zokniban járkálás után láttuk mennyire tiszta ez a csodás padlószőnyeg.

A lakásban két háló, két fürdőszoba egy nappali és egy konyha található. A mi hálónkban van franciaágy, éjjeli szekrény, beépített gardrób. Ebből a hálóból nyílik az egyik fürdőszoba, amelyben dupla méretű zuhanyzó, mosdó, wc van, igényes és tiszta. Mindkét fürdőben egyébként érthetetlen módon ugyanaz a padlószőnyeg van, mint az összes többi helyiségben, 230V-os konnektorok nincsenek, csak borotvához való aljzatok, így a hajszárítást a nappaliban oldjuk meg. A hálónk ablaka egy nagy erdős, bokros részre néz, a növényzet szinte hozzáér az ablakhoz.

A gyerekszobában nem volt ágy csak egy íróasztal, meg egy kis komód és egy polcos szekrény, valamint itt is egy beépített gardrób.Van egy közlekedőfolyosó, ahova a bejárati ajtó nyílik, a cipőket ezért ide sehol nem lehet elhelyezni, mert keskeny a folyosó, ezeknek később egy kis beugróba találtunk helyet kicsit odébb a bejárati ajtótól. A közlekedőfolyosó olyan mint egy ajtós bemutatóterem /mint az AKA-nál :)/ Összesen 7 ajtó nyílik ide, a két hálóé, egy ami a villanyórát és a takarítóeszközöket rejt, egy a kazáné, egy a másik fürdőé és egy a nappalié meg persze a bejárati. Nem értem miért, de a hálók ajtaján és a bejárati ajtón is ajtóbehúzó van, állandóan ki kell ékelni, szerencsétlen megoldás. Természetesen itt is drapp padlószőnyeg van, el lehet képzelni, hogy nézett ki a bejárati ajtó környékén a szőnyeg. A sort folytatva a másik fürdőben van egy kád, mosdó tükörrel, wc, itt szoktak a gyerekek fürdeni, szeretjük, mikor pancsolnak és a feltakaríthatatlan padlószőnyeg csurom vizes lesz. Máshol is ilyen szőnyeget tesznek a fürdőszobába, hogy ezt ki találta ki? Pedig megnéztem a barkácsáruházban lehet kapni fürdőszobai csempét. A nappaliban négy ablak van, a feljebb látható nagyobb, két egészen kicsi és egy normál, mindegyik jól szigetel. A nagy ablaknál jól látszik a sok növény, ami szinte áttöri az üveget. Itt szoktuk a gyerekekkel tanulmányozni a lakásból a csigákat, meg a növényeket, annyira közel vannak az ablakhoz. Remélem azt nem várják meg az illetékesek, amíg teljesen benövi az ablakunkat és még előtte levágják, bár a karbantartás itt elég jól megy, de erről majd később. Szóval a nappaliban van egy étkező asztal négy székkel, az a vacak kanapé, meg egy fotel és egy üveg tv állvány. A konyha a nappaliból nyílik, nagyon jól felszerelt, csupa új géppel. Dió színű konyhaszekrények, mintás konyhapult, mosógép, mosogatógép és egy nagy hűtő van benne. Vannak evőeszközök, tányérok, fazekak, bögrék, még egy vízforraló is. Ide csak egy csepegtetőt kellett beszereznünk a mosogató mellé, mikró sajnos nincs. A gáz nincs bevezetve a lakásba, így a tűzhely is villannyal működik. Az egész lakásban minden helyiségben villany fűtőtest van. Első nap nem találtam sehol, hogy hol kell bekapcsolni a fürdőszobai, egyébként elég dizájnos króm színű, törölközőszárítós fűtőtesteket. A fürdőkön belül semmilyen kapcsoló nem volt, csak az a borotva aljzat, de amellett sem volt kapcsoló. Legalább negyed óráig gondolkoztunk, hogy lehetne befűteni, mert estére elég hűvös lett, meg zavart is, hogy nem találjuk a kapcsolót. Kiderült, hogy pontosan a fal másik oldalán van egy kapcsoló, mint ahol a fűtőtest van. Így a gyerekekfürdőét a nappaliban az étkezőasztal alatt találtam meg, a mi fürdőnkben a villanyórás kuckóban, térd magasságban, érdekes megoldás. Olyan volt ez, mint ha a sufniban kéne bekapcsolni a fürdőszoba fűtését. A lakásban sok konnektor van, mindegyik mellett biztonsági kapcsoló. Ugyanígy van ez a konyhában is, a pult fölött vannak konnektorok és külön álló kapcsolók is, amik a háztartási gépek főkapcsolói is egyben. Sütőnek, hűtőnek... mindegyiknek van külön kapcsolója, de ezek pirosak is ráadásul. Nem tudom télen mennyi lesz majd a villanyszámlánk, ha minden árammal működik. Az otthonról hozott elektromos eszközeinket nem tudtuk itt csatlakoztatni az aljzathoz, mert eltér az európaitól, ezért átalakítókat kellett vennünk.

Kellett még pár apróság, ezért elmentünk a Tesco-ba, elég sokmindent vettünk, ahhoz képest nem is fizettünk sokat. Vettünk egy szuper Tesco márkájú porszívót, tisztítószereket, így megkezdhettük a lakás kitakarítását, amiben az állítólagos profi takarítók nem voltak elég alaposak.
Egyébként nem csak a kiadáskor, hanem a lakásbérlés során végig az ingatlanirodával leszünk kapcsolatban, a tulajjal nem kell tárgyalnunk. Az iroda néhány nappal a beköltözésünk előtt alapos felmérést készíttetett a lakás állapotáról egy másik céggel. Ezt a felmérést a kulcsokkal együtt átadták nekünk, hogy ellenőrizzük le és néhány napon belül küldjük vissza nekik az észrevételeinkkel. Beletelt pár napba, mire egyáltalán megjött a kedvünk az átnézéséhez, mert több mint 30 oldal volt és olyan részletes, hogy szerintem nagyítóval nézték végig még a wc alját is. Helyiségenként felsorolták benne az összes berendezési tárgyat, azok pontos állapotát, ha voltak sérülések azokat is és annak mértékét. Ezután következtek a falak, ajtók, csillárok, kiégett izzók, hajszálnyi karcolások a padlótól 32 cm magasságban és 2 cm hosszan.0 Rá is ment legalább három napunk, mire átnéztünk az összes szobát és tartozékot. Az viszont, hogy egy rondább és piszkosabb kanapé került a korábbi helyére, nem zavarta őket, mert ebbe a listába is ezt írták bele. Azóta már kértük, hogy vigyék el a fotelt, mert nagyon útban van, de erre sem válaszoltak. Amikor egyszer a tulaj leveleit elvittük a winchesteri irodába és említettük, hogy legalább válaszoljanak a kérelmünkre, közölték, hogy az illetékes kolléga szabin van és ezzel el volt intézve. Szóval az ügyintézés itt nem mindenhol tökéletes, talán csak ezen a téren csalódtunk egy kicsit az angolokban.

Kocsivásárlás
Mivel kedden érkeztünk és péntekig volt bérautónk, gőzerővel kerestük a megfelelő autót, amit megvehetnénk. A Gatwick-hez közel nézelődtünk első nap, amikor ott szálltunk meg, de nem találtunk megfelelőt, pedig abban bíztam, hogy London környékén nagyobb a választék. Miután eltöltöttünk egy éjszakát és kicsit kitakarítottunk a lakásban, azonnal útra keltünk, kinéztem jópár kocsit, amik egymás után útba esnek egészen London északi részéig. Az utazás és a keresés sokáig tartott, szegény Ádinak már minden baja volt az egész napos autózástól. Az egyik nagyon lepukkant volt, a másik motorhibás, volt amelyik címre oda se találtunk. Már a második napunkat töltöttük kocsikázással, de még mindig nem volt megfelelő járgány. A délutáni órákban már London szélénél voltunk és volt még egy kocsi, amit meg akartam nézni, mert elég jónak tűnt. A GPS szerint London belvárosán keresztül kellett eljutnunk a város másik végébe és már majdnem 5 óra volt. Felhívtuk az eladót, hogy megnézhetjük-e az autót, de csak később érünk oda. Néhány perc múlva a belvárosban voltunk a legnagyobb délutáni dugóban. Az volt a legrosszabb, hogy azt sem tudtam, hol kezdődik a belvárosi fizetős zóna, mert ha oda behajtok fizetés nélkül, akkor nagy baj lesz. Ráadásul csak este érünk oda a kocsihoz és azt írta, kereskedő árulja, akkor biztosan feleslegesen megyünk oda. Közben kiderült, hogy az eladó háza előtt áll a kocsi és vár minket, megnézhetjük este is. Majdnem nyolc órakor értünk oda. Az autó nagyon tetszett, egy világoskék metál 1.8-as, automata benzines turbo VW Passat volt. El is mentünk rögtön próbakörre. A Krisztit és az Ádit behívta a tulaj felesége a lakásukba, ők jól elbeszélgettek, a gyerek meg játszott az ő gyerekeikkel, még csokit is kapott tőlük. A próbakörön először ő vezetett, aztán mondtam, hogy én is szeretnék. Mondtam, hogy a nevemen nincs biztosítás, ettől aggódni kezdett rendesen, csupa mellékutcába mentünk és nem győzte hajtogatni, hogy óvatosan menjek, meg meglátnak. Miután arról beszéltünk, hogy miként fogjuk hazavinni a kocsit biztosítás nélkül, csak azt mondta, ááá az nem is kell, amíg haza érünk nem kell. Ahhoz képest eléggé be volt tojva a próbakörnél. Megegyeztünk, hogy jó lesz a kocsi, de gondban voltunk, mert a Kriszti még egy métert nem vezetett a jobb oldalon, otthon is régen vezetett, hogy fogunk így két autóval, este a 180 km-re lévő lakásunkig jutni. Mire felajánlotta az eladó, hogy ő holnap reggel szívesen házhoz szállítja nekünk a kocsit, csak adjuk foglalót neki. Kicsit gyanús volt a helyzet, de belementünk és adtunk egy nem túl nagy összeget, amire ő átnyújtott egy közönséges átvételi elismervényt. Később kiderült, hogy ez az ürge nem is autókereskedő, hanem autógumi kereskedő volt, de autóeladásokkal is foglalkozott. Különben meg egy itt született arab származású fickó. Másnap reggel 8.30-ra ott volt a kocsival a ház előtt, átadtuk neki a pénzt, melyre újabb elismervényt adott, ezután már csak azt kérte, hogy vigyük ki a vasútállomásra, még az útiköltségére se kért semmit. Biztosan olcsón szerezte a kocsit nem tudom, de szép volt tőle, hogy elhozta nekünk.
Másnap, pénteken kellett visszavinnünk a bérautót a southamptoni reptérre, ami 4 km-re volt tőlünk. Ez volt Krisztikém első nagy kihívása. Én mentem a bérelt Octavia-val, ő meg a szép Passatunkkal. Mivel automata a kocsi nagyon egyszerű vezetni, mentünk néhány kört előtte együtt, aztán nekivágtunk. Nagy volt már a délutáni forgalom, ezért csak lépésben lehetett haladni a reptérig, ez kicsit megkönnyítette a vezetést. Végre átadtuk a kocsit, de meg se nézték, mint korábban, igaz nem is okoztunk rajta sérülést és tele tankolva vittük vissza, így minden rendben volt.

Később kiderült, hogy a vétel után még hét napig tart a türelmi idő a biztosítást illetően, de mi ezt akkor még nem tudtuk. Azért vidáman közlekedtünk vele, amíg végre megkötöttük a biztosítást. Az autóeladás különben itt úgy történik, hogy az eladónak van egy nyomtatványa, eladáskor ezt kitölti a vevő adataival és beküldi az illetékes szerveknek, akik értesítést küldenek az új tulajnak, hogy az ő nevén van a kocsi. Nincs átírás, meg sorbánállás  csak egy kis töltögetés és kész.

Berendezkedés, folytatás

Mivel a lakásban szinte minden volt, ami kell, csak emeletes ágyat kellett vennünk a gyerekszobába, a gumtreen (a helyi vatera) nem találtunk megfelelőt és olyat ami közel is lenne. Mivel most már volt autónk, bátran mentünk szombaton a 10 km-re lévő southamptoni IKEA-ba, beszerző körútra. Meg is találtuk a már korábban kinézett acélvázas emeletes ágyat, vettünk hozzá egy matracot is. A másik matrac a csomagunkkal érkezett meg. Este volt már, mire végeztünk a vásárlással, kitoltuk a dobozokat a parkolóba, de olyan nehezen tudtuk betuszkolni a sedan autóba a nagy elemeket, hogy másfél óráig tartott szétszedni a csomagolást és a legmegfelelőbb pozícióban elhelyezni az autóban. Ekkor bántam egy kicsit, hogy nem kombi autót vettünk. Mire mindent bepakoltunk, kiderült, hogy a többieknek nem maradt hely a kocsiban. Gondoltam majd visszajövök értük, de már este volt, az áruház is bezárt és álmosan, éhesen kellett volna otthagynom őket, legalább még egy órára. Nagynehezen beraktuk az Ádit az anyósülésre, gyereküléssel együtt. A Kriszti mögém ült a bepakolt ágyelemek tetejére úgy, hogy csak görnyedve fért el, nagyon nehezen. Fel is raktuk mellé az ablakra a kabátját, ne lehessen beálátni a kocsiba, milyen pózban ül is ott valaki. Úgy volt, hogy az én ülésemet is teljesen rá kell tolni a kormányra, de úgy be se tudtam ülni. Így aztán újabb ki-bepakolás után nagyobb helyet teremtettünk a vezetőülésnél is. Nagy szenvedések árán végre hazaértünk az ággyal, de minden rosszban van valami jó, ezzel megspóroltuk a 30 fontos házhoz szállítás költségét.
Még aznap telefonált a csomagszállító cég vezetője, hogy már holnap, azaz vasárnap megérkeznek a cuccaink, ennek nagyon megörültünk, mert először hétfőt mondott. Vasárnap reggel gyorsan összeraktuk az emeletes ágyat, de délután helyett csak este 6-ra ért oda a szállító. Elmesélte, hogy miután öt órát kompozott Belgiumból, a határnál kipakoltattak vele mindent, illetve felbontották és megnézték a dobozainkat. Nem sérült meg semmi, meg volt minden, de az összes dobozon a határőrség ragasztószalagja volt. Állítólag vagy hat ember, kutyával megszállta a kocsit és ők művelték ezt. Biztos gyanús volt nekik a keleti szállítmány. Szóval meghozták mind a 18 dobozunkat és még a sofőr segített is behozni a lakásba mindegyiket, ő is és a főnöke is nagyon készséges volt. Másnap a kipakolással kezdtük a napot. Néhány óra alatt mindent elhelyeztünk a gardróbszekrényekben. A dobozokat sajnos csak a franciaágy alá tudtuk bepréselni. A két bringának pedig tároló híján a nappaliban találtunk helyet, így most is ott díszelegnek a leterített kartondobozokon. Június utolsó hetét így a berendezkedéssel, majd kirándulásokkal töltöttük, Krisztike pedig lelkiekben készült a július 4-i munkakezdésére.

A környékről
Néhány lépésre a lakástól, egy hatalmas, egy focipályánál is nagyobb terület van, ami egy főiskolához tartozik. Amikor a helyi boltba megyünk bevásárolni, vagy éppen az orvoshoz kell menni ezt a körülkerített pályát megkerüljük félig és már ott is vagyunk. Amíg idáig eljutunk elhaladunk a többi új ház előtt, ami a zsákutcánkban van, utána egy kis erdős részen megyünk keresztül, ami egy másik nagy rétre vezet, oda szoktunk kijárni focizni, frizbizni. A rétig egyébként több úton is mehetünk a házak között. Ezután már csak néhány lépést kell megtenni szintén teljes zöldövezetben a helyi bevásárlóközpontig, ami nem nagyon nevezhető annak, amint az az alábbi képen is látszik.

Az üzletsoron van fogászat, lottózó, állatos bolt, posta, élelmiszer üzlet, pékség  és egy bolt mozgássérülteknek. Középen egy nagy parkoló van, aminek az egyik végében az orvosi rendelő és egy patika van.

A másik végében ez az étterem:

Mindez tíz perc sétára van a lakástól, így nem kell messzire menni, ha ezekre van szükség. Ha ez kevés lenne, akkor 20 perc sétára van Eastleigh központja, ahol van egy nagyobb bevásárlóközpont, két utca tele üzletekkel, nagy parkok, játszótér, ott van a buszvégállomás is.

 

További fotók a képarchívumban találhatók.