Londoni kiruccanás

A múlt héten, szombaton reggel 8-kor indultunk el, a tőlünk 100 km-re lévő londoni metro állomásig, ahol 2 fontért hagyhattuk a kocsit egész napra. A legtöbb angol nem is ismerte ezt a helyet, csak azt hajtogatták, hogy kocsival ne közelítsük meg Londont. Kiszámoltuk, hogy a vonat sokkal drágább lett volna, így mégis autóval mentünk. Az állomáson automatákból lehet jegyeket venni, nem túl bonyolult a rendszer, megkérdezi, hogy melyik zónákba akarjuk a jegyet, hány napra.. A londoni metró az egyik legszövevényesebb és legkiterjedtebb metróhálózat, nagyon jól el lehet igazodni benne, szinte mindenhova elvisz.

Az állomásokon viszont nincs mindenhol akadálymentesített közlekedési lehetőség. Külön jelzik azokat ahol van, de ez nem olyan sok. Így legtöbbször kézben kellett cipelnem a lépcsőkön a babakocsit az Ádival együtt. Csodálkoztam ezen, mert ahol lakunk, ott minden közterületen, épületben ki vannak építve rámpák, liftek. Még az osztrák metróállomásokon is van lift. Persze itt is mindenhol van mozgólépcső, de az mind a felszínre vezet. Ahol több vonal kereszteződik és át kell menni egyiktől a másikig sokszor szűk folyosókon és lépcsőkön lehet eljutni a célig. Az egyik állomáson akkora tömeg volt, hogy a szűk folyosón álltak, mert a peron teljesen tele volt, így próbáltam lavírozni a babakocsival. A másik nehézség az volt, hogy a metrókocsi teteje az ajtóktól kezdődően felfelé szűkül, kicsi a belmagasság. Olyan, mint egy tetőtér beépítés, ezért belül közvetlenül az ajtó mellett nem fértem el, csak ha középre álltam. Tömegben ez elég nehéz. Úgy éreztem magam, mint az otthoni földalattin, az ilyen szűkös. A metrókocsiban szinte méterenként rajzos és digitális tájékoztató táblák vannak, viszont egy-két vonalon nem kapcsolták be a szellőző rendszert, ezért alig kaptunk levegőt.

Miután megváltottuk a jegyet a metróra, 40 perces utazás után leszálltunk az első útba eső helyen a Harrods áruháznál, ahova 10 óra után érkeztünk.

Kíváncsi voltam, mit tudnak olyan drágán adni, amit meg is vesz valaki. Az épületbe belépve le is esett az állunk. A földszinten az illatszerek és a táskák voltak, az árakat nem merték kirakni. Itt csak végigszaladtunk, volt még egy édesség részleg, csupa csokival, teával. Láttunk arannyal futtatott csokikat is, biztos nagyon jót tesz az emésztésnek. Az emeleten nézelődtünk többet, az ajándék-és játék osztályon, valamint az egész évben berendezett karácsonyi részlegen. Ha valaki kíváncsi az igazi luxusra, ezt mindenképpen meg kell néznie. Azért nem minden olyan drága, tudtunk volna haszontalan apróságokat venni, de sajnáltuk rá kiadni a pénzt csak azért, mert szép. A lakberendezési osztályra is bekukkantottunk, ahol rácsodálkoztnk a 2 milliós Ralph Lauren íróasztalra, biztos nem lapra szerelve lehet elvinni. A műszaki osztályon természetesen a legújabb és legdrágább kütyük voltak kiállítva, amikről még nem is hallottam.
Pár perces metrózás után leszálltunk a Hyde parknál, ahol egy rövid pikniket tartottunk. Hatalmas zöldövezet ez a város szívében. Sok ilyen van Londonban, ezért nevezik az egyik legzöldebb városnak.

Sok futóval, turistával találkoztunk, nem sok időt töltöttünk el itt, nehogy lemaradjunk az óriáskerékről. Innen átsétáltunk a Buckingham Palota felé, miután megláttuk, hogy gyalog sincs messze. Hosszú sétány vezetett oda, mellette egy autóút, szinte csak taxik közlekedtek, mert ez már a belvárosi fizető zónában volt. Fél órás séta után megérkeztünk a palotához, az őrségváltás végére. Még láttuk az őröket, meg a zenekart elhaladni.

Nem tudtunk bemenni, mert előzetes időpont egyeztetés szükséges, időnk se nagyon volt. Egy nap alatt nem lehet mindent megnézni, de el tudjuk képzelni milyen lehet belülről, valami ilyesmi.

Ezután továbbindultunk a palotával szemközti park felé, mert abban az irányban megpillantottuk a London Eye-t. Szép nagy park volt ez, tavacskával, élővilággal, még mókusok is voltak itt. Sokan napoztak a jó időben. Amikor átértünk a parkon mentünk még néhány utcányit és megpillantottuk a Big Bent, a parlament óratornyát. Nagyon tetszett nekünk, minden oldalról lefotóztam, ahogy a képek között látszik.
A London Eye-ra még péntek este interneten foglaltam jegyet, hajókirándulással együtt, így olcsóbb volt valamivel. A Big Ben mellett állva megláttuk, hogy még át kell menni a Temze másik partjára az óriáskerékhez, ezért nagy loholásba kezdtünk, mert időpontra szólt a jegyünk. Nem késtünk el, de az utolsó pillanatban értünk oda. Kiderült, hogy nem volt ez probléma, mert folyamatosan engedik fel az embereket, nincsenek időpont szerinti turnusok. A jegypénztárnál javasolták is, hogy előbb hajózni menjünk, mert az rögtön indul. Én a fedélzeten voltam végig fotózni, a többiek lent a fedettben. Az óriáskerék tövéből indult el a hajó, az a rész nagyon tetszett, a legfontosabb látványosságok innen láthatók, kivéve a Tower bridge. Ahogy haladt a hajó, egyre rondább házakat láttam a parton, ez egy kicsit csalódás volt.  Az óriáskerék mellett és még sok helyen az utunk során, a folyó közepén kikötött és hánykolódó rozsdás hajókat láttam, rajta konténerrel. Nem tudom miért kell ezeket a turisták szeme előtt hagyni, kicsit szemétdomb jellege volt. Lehet, hogy talán az olimpiára készülő felújítások részei ezek a hajók, nem tudom, de embereket sem láttam rajtuk. A parton nagy szürke épületek, amik nem voltak elhanyagoltak, csak valahogy nem ezt a látványt vártam London belvárosától. Végre elértünk a Tower brgidge-ig, ahol visszafordult a hajó.

Ezt is nagyon jó volt élőben látni, pont olyan volt, amilyennek elképzeltem. A vasszerkezet szép világoskék, de csak szemből, mert beljebb fehér volt. Azt is lehet tudni előre, mikor nyitják föl.
Visszaérkeztünk a London Eye-hoz a hajókirándulásból, ittunk egy kávét a tövében és beálltunk a sorba, hogy felszálljunk London legnépszerűbb turistaattrakciójára. Közel fél órás sorban állás után jutottunk be a kapszulába. Láttuk amint forgás közben kiszállnak, majd két pofa egy hosszú nyeles tükörrel átvizsgálja a kabint, robbanóanyagot keresve. Ezután még volt annyi idő, hogy beszálljon a következő adag ember, még mindig forgás közben. Gyorsan beszálltunk és már pörögtünk is. A kabinban kijelölt helyek voltak a fotózásra, máshol torzított az üveg. Pont annyi embert engedtek beszállni, ahányan középen elférnének a padon ülve, így elég tágas maradt mindenki számára a fülke. Nagyon érdekes a kabinokat forgató rendszer, a kapszulák azonos sebességgel forognak a kerékkel, hogy mindig vízszintes legyen a lábunk alatt a talaj. Amíg fent voltunk nem zavart a 135 m-es magasság a csúcsponton, a gyerekek se féltek. Fél óra múlva már véget is ért az utazás, most már értem miért akar mindenki feljutni rá.

Következő állomásunk a Szent Pál katedrális volt, ezt is mindenképp látni akartuk, ide is metróval jutottunk el. A 300 éves katedrálist jól körbeépítették, alig lehet lefotózni, nincs előtte hatalmas tér sem.

Viszont a legnagyobbak között van, elég látványos méretekkel, belül sajnos nem engedték megörökíteni, de beszúrok róla egy képet.

Hazafelé még beugrottunk a Piccadilly Circusra, mert a visszavezető metróvonalon ez is útba esett.

Itt is nagy felújítások voltak, mindenhol a tataroznak az olimpia miatt. A világító reklámtáblák fele nem is működött és az utakat is javították. Nagy dugó volt a téren, de szinte csak az emeletes buszoktól és a taxiktól. Én egy kissé nagyobbnak képzeltem el, kisebb mint nálunk az Oktogon, viszont jó zsúfolt. Hatalmas tömeg hömpölygött mindenfelé. A nap is lement mire visszaindultunk a metróval a kocsinkhoz. Végül is este tízre értünk haza, de a lehető legtöbb helyre sikerült eljutnunk. Ha beleszámítjuk azt, hogy ezt két gyerekkel tettük meg nem is olyan rossz. A gyerekek nagyon jól bírták, szinte egész nap nem szóltak, hogy fáradtak. Ádikának este 8 után már majd leesett a feje a metrón, pedig aludt délután a babakocsiban.
Összegezve sajnos nem sikerült mindenhova eljutnunk, amiket láttunk az nagyon tetszett, viszont kissé csalódtunk is a folyóparti házak látványa és az otthagyott rozsdás hajók miatt. Párizsban nagyobb terek, szellősebb utcák vannak, ezért az egy kicsit jobban tetszett. Viszont itt is egyedülálló látványosságok várnak, ezért biztosan visszatérünk még ide, hogy a többit is megnézzük.