Helytakarékos karácsonyfa

Ilyen az idei fánk. Nem is akar hasonlítani az igazira, pont ez a jó benne. A "levelei" feketék, vagy inkább sötétbarnák, úgy néz ki, mint valami újrahasznosított magnószalag. Mindenesetre nem foglal sok helyet és kicsire összecsukható, hála a Jézuskának.

Vonatozás Angliában

Az angol "MÁV" logója

Most, hogy elkezdtem dolgozni, kénytelen vagyok vonatra szállni, hogy bejussak a belvárosba. Már jó régóta kocsival jártam mindenhova, de mivel most csak egy autónk van, vonatozom. De amikor megláttam, hogy is néz ki itt egy vonat, jobb kedvre derültem. Nagyon kultúrált és tiszta. Jó példa arra is, hogyan kell úgy lefektetni és összekapcsolni a síneket, hogy ne zakatoljon. A kocsikban a hangszigetelés is kiváló.

Rengetegen igénybe veszik, még bringástul is képesek vonatozni. Egyébként a legtöbb kerékpáros, akiket látok a vonaton, jól felszerelkeztek mindenféle védőruhával. Majdnem mindegyiken profi vízálló nadrág, valamilyen rikító dzseki van és persze kerékpáros sisak. Sok bringát tárolnak a peronok mellett leláncolva, aki éppen nem hurcolja magával. Az itteni állomáson van egy ketrec is tetővel, ahova kártyás beléptető-rendszeren keresztül lehet bejutni, de egyébként minden be van kamerázva. A vonaton természetesen majdnem minden kocsiban tárolásra alkalmas helyet is kialakítottak.  A vonatokat nem mozdony húzza, hanem motorkocsikból áll, errefelé nincs villamosított vasút, mindenhol dízelek pöfögnek, mindegyik Siemens gyártmány.  Southamptonban hatalmas szerelvény karbantartó csarnokok vannak. A vonatokon a vezetőnél nincs visszapillantó tükör. de akkor, hogy lát hátra a masiniszta? Néhány szerelvényen láttam hátrafelé néző kamerát kívül felszerelve, de volt amin semmit. A kalauz adhat valamiféle jelet, mert az ajtók mellett lévő kis kapcsolószekrényben vadul nyomogat valamit indulás előtt.

Az állomásokon hasonló információs táblák vannak, mint a fenti. ABC sorrendben közlik a felsorolt uticélokra legközelebb induló vonatokat.
Az alábbi térképen látszik a déli vasúthálózat:

Az egyik kisebb állomáson tetszik a vasszerkezet piros-zöld festése:

Beszállás után az emberek többsége rögtön előkapja okostelefonját és vadul pöcörgeti, 90%-uk iphone-os. Én még ennyi iphone-t nem láttam, szinte mindenkinek az van a középkorútól az iskolás csitriig.
Sajnos a vonatok néha késnek, nem is keveset, ebben még van mit fejlődniük. Persze az is igaz, hogy egy London-Weymouth vonalon, ahol közel 50 megállóhely van, könnyű összeszedni néhány perces késést.
A múltkor még arra sem volt idejük, hogy a hangosbemondóval bemondassák a problémát (ami egyébként egy gép és az előzőleg felvett szavakat rakja egymás után) egy ember végigrohant a peronon és azt kiabálta, hogy aki Southampton Central állomásra akar menni, az előbb szálljon fel egy ellenkező irányba induló vonatra. Jól kezdődött az a reggel is. Végül is 2 megállót kellett így mennünk, természetesen visszafelé nem állt meg a mi állomásunkon, hanem robogott tovább a vonat. Mindenki elég pipa volt, hogy elkésik.
Az állomás különben fél óra sétára van a lakástól, de a legtöbbször Kriszti eldob egy közeli utcába. A vonatozás 15 perc, amikor leszállok még 7 percet kell gyalogolnom a cégig.
A vonaton járkál a kalauz, a határozottabb fajta mindenkitől elkéri a jegyét, de van, hogy csak mászkálnak fel, s alá. Nem minden állomáson van beléptető kapu, viszont Southamptonban mind a két irányra használják. Az állomások többségében igényes kávézók működnek, no nem az utasellátós típus, amolyan Costa színvonal. A southamptoni állomáson még középen is, ahol csak a vágányok és a peron van, ott is lehet kávézni. Amúgy ez nem olyan nagy állomás, mint a Nyugati Pu. inkább olyan kisvárosias.
A parkoló felől így néz ki az állomás, nem sok látszik belőle.

Én heti jeggyel járok, minden állomáson van egyébként jegyautomata, itt lehet bérletet is újítani és kártyával fizetni. Volt aki a kalauznál vett jegyet, arra még nem jöttem rá, hogy esetleg nincs is büntetés a jegy nélkül utazóknak, mert megvehetik a vonaton is.
Többféle vasúttársaság szerelvényeit látni errefelé, többek özött a nagyobb távolságokat megtevő Cross Coutry szerelvényeit. Ezek Manchester-be, Birmingham-ba, vagy ki tudja még merre mennek, ezeknek is jól néz ki a festése.

A legfrissebb hír, hogy a melóhelyen megengedték, hogy otthon parkoljak, így véget is ért a rövid vonatos utazásom.

Az erdő fényei

Valamelyik hétvégén ismét a New Forestben, egy Blackwater nevű helyen jártunk. Szeretünk oda menni, remek kirándulóhelyek vannak ott, a szabadon bandukoló lovak pedig külön kuriózumnak számítanak. Mikor egyszer korábban egy kis faluban jártunk errefelé, különös dolgot láttunk. Az autóúton átvezető patakot fedeztünk fel. Először azt hittem árvíz van, de később kiderült, hogy a vadlovak oda járnak inni, így legalább hozzáférnek a vízhez. A faluban egyébként minden kocsibejárónál elhelyezték azt a bizonyos rácsot az útba építve, ami lerázza a kerekekről a nemkívánatos lerakódásokat.

Most azon a részen voltunk, ahol a legnagyobb fák vannak. Már-már a kaliforniai mamutfenyőkre hasonlítanak, persze azoknál azért kisebbek, de állítólag onnan származnak ezek is.

Ez a két fa a legnagyobb, melyet tábla is jelez. Egyenként 105 tonnásak és még mindig nőnek.

Érdekesen nőnek ki az ágak a törzsből, mint ha utólag rakták volna oda azokat.

Sétáltunk egyet a közeli arborétumban is, ahol sokféle fát láttunk egy helyen. Az alábbi fát elneveztem elefánt fának, valamiért az jutott róla eszembe.

Estefelé pedig meglestük az erdőn átszűrődő napot. Olyan volt mint egy színházi reflektor.

Az erdőből kiérve még megálltunk a mezőn, épp akkor ment le a nap, miközben 100 méteres árnyékunkat a földre vetítette. 

Az erdőben láttunk egy nyugdíjas párt, akik iPad-del fényképeztek, óriási volt. Amint végeztek a megörökítéssel, berakták a kütyüt a hálós szatyrukba.

Innen hamar tovább álltunk, mert a vadlovak teljesen elaknásították a területet, ez nagyban megnehezítette a futkározást.

További képek itt.

Végre dolgozom

Hosszas keresgélés után véletlenül bukkantunk rá egy álláshirdetésre a nem túl messzi autógumikat árusító cégnél, akik sofőröket kerestek. Rögtön be is küldtem a jelentkezésemet, néhány nap múlva pedig behívtak. Egy szimpatikus srác interjúztatott, nem a helyi góré. Valami manager volt a központból, mert, hogy ez nem csak egy gumi szerelő műhely, hanem 10 raktárbázissal rendelkező nagyker is. Nem sokat kérdezett, mert előtte volt az önéletrajzom, abból mindent látott. Plusz kitöltettek velem még egy nyomtatványt, amin szinte egy az egyben ugyanazt íratták le, mint az önéletrajzban. Egy hét múlva vissza is hívtak, hogy október elsején mehetek dolgozni. Egyelőre ide a közeli kirendeltségre, de később át fognak helyezni Southamptonba. Az első napon gyors eligazítást tartott a főnök, kb 15 perc alatt lezavarta és minden létező oktatás megtartásáról papírt írattak alá. Ezután következett a tájékozódás a raktárban, majd a kocsi megismerése. Az első két napon összeraktak egy igazi tahóval, aki egész nap káromkodott, bagózott, böfögött és úgy ment a kocsival, mint egy állat, életveszélyes volt. Harmadnapra szerencsére felszívódott. A második héten át is helyeztek Southamptonba, sok tanulnivalóm már nem akadt. Ott kedvesen fogadtak, ugyanazzal a furgonnal mentem, amivel előtte is. Itt is folytatódtak a hivatalos papírokkal kapcsolatos mizériák. Már négyszer is kitöltették velem hasonlókat. Ráadásul az utolsót le sem adtam, mert, hogy postán is megkaptam ugyanazokat, gondoltam a kísérőlevélben leírtak szerint járok el és visszaküldöm én levélben a papírokat. Ez nem volt jó, mert másnap kérték vissza tőlem a cégnél is. Még aznap hazaszaladtam érte és bevittem. A következő héten azzal fogadtak, hogy késtem a leadással, ezért ebben a hónapban nem kapok fizetést, majd csak november végén. Na ez jó vicc. Rögtön reklamáltam, hogy ez így nem lesz jó. A főnökasszony rendes volt, mert rögtön intézkedett. Közben mi is írtunk a HR-nek egy érdeklődő levelet. Később módosították a szerződésemet is a korábban megbeszélt munkaórákra, mert az sem stimmelt és szóvá is tettem. A végén késéssel ugyan de átutalták a fizetésemet is, remélem a következő hónaptól gördülékenyebben megy majd.
A munka nem bonyolult, kétszer indulok neki egy nap és összesen 8-10 helyre kell mennem. 200 km körül megyek egy nap, a legtávolabbi hely 40 km-re van. Már a vezetésemet is letesztelték. Beült hozzám egy oktató és figyelt. A végén közölte a hibáimat. Állítólag nagyon rámegyek az előttem haladóra, ebben lehet valami, azóta jobban figyelek. Na de, hogy minden egyes megállásnál használjam a kéziféket, mert hátulról belém jöhetnek, ezzel nem értek egyet. Még arra az esetre is ezt javasolta, amikor mögöttem sorakoznak az autók, szerintem ez felesleges. Ja és inni sem lehet vezetés közben (nem alkoholra gondoltam, mielőtt jönnének a vicces megjegyzések), nem csak a telefonálás tiltott, na ezt meg nem is tudtam. Ha látta volna az előző pasast, aki 2 napig "oktatott" és 70 helyett 90 mph-val hajtott az autópályán, miközben evett...
Szóval szerintem 20 év vezetés után nincs szükségem oktatóra, de talán ezt ő is látta.
A bejárást úgy oldottuk meg, hogy vonattal járok. A lakástól 30 perc lenne gyalog a vasútállomás, de Kriszti reggel elvisz. Negyed óra vonatozás után leszállok és 5 percet sétálok a munkahelyig. Visszafelé gyalog teszem meg a fél órás utat. Eleinte idegenkedtem a vonatozás gondolatától, eszembe jutottak a magyar vonatok. Na ezek teljesen mások. Minden vonat Siemens gyártmányú, tiszta, igényes és csendes, pedig dízel motorvonatok. Az érkezési időkkel vannak problémák, de ezt majd külön megírom.
Már egy hónapja dolgozom, a kollégákkal próbálok beszélgetni, az ügyfelek is jó fejek, akikhez szállítok. Kaptam egyenruhát is dzsekivel, minden sötétkék, jól néz ki.
Nem egy nagy karrier, de kezdésnek egész jó és még élvezem is, az idő pedig nagyon gyorsan elmegy.

Születésnap stadion túrával

Szombat délelőttre kaptunk szülinapi meghívást Beni egyik osztálytársától. Izgalmasnak ígérkezett a program, mert a southamptoni 32 ezres foci stadion volt a helyszín. 

Megérkezésünk után egy emeleti helyiségbe invitáltak minket, ahol mindenféle szuper játék várta a gyerekeket. Plyastation és csocsó. 

Ugyanitt szolgálták fel a szomszédos helyiségben a nasit a gyerekeknek. Nem sok idő volt itt játékra, mert egyből érkezett egy focimezes úr, aki a stadion túrát vezette. Először a földszintre mentünk, ahonnan a nézők megközelítik a nézőteret, ez a széksorok alatt volt egy jó tágas helyen. Itt korábban felállítottak egy ugrálóvár elvén működő focikaput, ahol az ünnepelt apukájának védésével kapura lőhettek a gyerekek, akik voltak vagy húszan. 

Néhány lövés után elindultunk a pálya felé. Én még nem láttam ekkora stadiont, pedig ez nem a legnagyobbak közé tartozik. A gyerekek leültek a VIP helyek közelében, közben érdekes információkkal látta el őket a túravezető, többek között azzal, hogy a Beckham is focizott itt.

Ezután elsétáltunk az öltözők felé, a pálya közepénél volt a bejárat. Nagyon kultúrált volt minden, mint ha új lenne, a zuhanyzóba is bekukkantottunk.

Szép folyosókon és öltözőkben nézelődtünk, majd megmutatták azt a helyet, ahol közvetlenül pályára lépés előtt várakoztak a focisták. Itt minden játékosnak saját ülőhelye van, kis tárolórekesszel az ülése fölött, itt tárolják az értékeiket.

,

Itt különféle kis táblákat is találtunk a falakon, ahol a taktikát tudják megbeszélni a játékosokkal. Egy szomszédos helyiségbe kukkantva egy jó kis lelaxálót pillantottunk meg jakuzzival egybekötve. Így már ki lehet bírni.

Ezután hangos ováció mellett kiszaladtak a gyerekek a pályára, mint ha világhírű focisták lennének. Körbejártuk még egyszer a pályát és visszatértünk a játszó helyre. Később jobbnál jobb sütiket kaptak a gyerekek és némi ennivalót (jól is jött ez az ebéd előtti órákban) Felköszöntötték az ünnepeltet, majd minden gyerek kapott egy kis búcsú ajándékot. Ilyenkor ez a szokás, hogy a vendégek is kapnak ajándékokat. De annyi minden volt ebben a zsákban....  Hatalmas, címeres angol zászló szurkoláshoz, arcfestő készlet, színező, cukorka, csoki, lufi, meg még ki tudja mi más. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a délelőttön, a házigazdák kedvesek voltak, a program szuper volt. Meg is említettem, hogy nem csak a gyerek élvezte a stadionlátogatást. A végén a szülők kollektíve segítettek a romeltakarításban. 

Kifelé menet megkerültük a stadiont, hogy eljussunk a kocsihoz, lenyűgöző volt az épület mérete.

Egyszer egy igazi focimeccsre is el fogunk ide jönni.

További képek itt.

Itt van az ősz, vetközzünk neki

Idén nyár se nagyon volt, de most itt az ősz. Az angolok szerint ennyi eső régen esett, mint ebben az évben. Azért volt pár nap nyáron, amikor izzadva mentünk a tengerpartra, de nem túl sok. A nagy melegben tanulmányoztam az embereket, hogy mit vesznek föl. Előkerültek a bundás csizmák és hasonlóan meleg holmik. Most viszont itt az ősz, a "nyári" csizmákat felváltották a strandpapucsok. Mikor máskor, ha nem most. Persze azért nem mindenki ilyen elvetemült. Az iskolában láttam egy elég kirívó pofát. Téli sapka volt rajta, szinte az egész arcát betakaró hatalmas fekete napszemüveg, vastag kapucnis pulóver, alul viszont rövidnadrág és lábujj közé vágós gumipapucs, rettentő vagány volt. Gondolom deréktól lefelé nem volt fázós, de a feje annál inkább fázhatott. A legszörnyűbb látvány, amikor anyuka télikabátban tolja a babakocsit, amiben a gyerek pucér lábbal és vékony pólóban ücsörög. Legszívesebben megkérdezném tőle, hogy ő biztosan nem fázik? Na és a gyerek? De erre biztos az a válasz, hogy szoktatni kell a gyereket a hideghez. Anyukát akkor biztos nem szoktatták, ha kabátban van. De elég sokan viszont tényleg nekivetkőznek, simán egy szál pólóban járkálnak a reggeli 8-10 fokban, vagy még hidegebben is. A nagyobb iskolás gyerekeken még télen se nagyon látni kabátot, hordják a zakót vagy a pulóvert és ennyi. Magamon is észrevettem, hogy sikerült kicsit alkalmazkodni az itteni klímához, de azért 8 fokban eszembe se jut pólóban járni. Nem tudom elhinni, hogy nem fáznak benne.
Nyáron láttunk egy nőt, aki már biztos nem tudta, hogy milyen extrém vacakot húzzon magára. A ruhájára már nem emlékszem, mert megakadt a szemem a fején. Fehér csillogós cilinder volt a fején, a cilinderre pedig rá volt húzva koppanásig egy valamilyen színű úszószemüveg, hogy ez mi célt szolgált, azt csak ő tudja. Lehet itt látni mindenféle érdekességet, meg őrültséget.  Az általános "vagány" stílus azért annyira nem dívik itt, mint otthon. Nem hordanak a fiúk felállított galléros rózsaszínű pólót, meg ilyesmit, a fiatalok azért hasonló göncben járnak, csak néhány kirívó esetet látni, de az nagyon extrém.

Eurotunnel

Április óta most sikerült összevágnom ezt a filmet, részben a megfelelő program hiánya miatt. Ez a videó a csalagút végállomásain készült. Beszállás Folkestone-ban, kiszállás Calais-nál. Az alagút bejáratai mindkét oldalon közel 3 km-re vannak a tengertől. Az indulás és az érkezés percre pontosan, menetrend szerint történt, az út 35 percig tartott.

Fodrász

Megfizethető és jó fodrászt találni számomra nem volt egy egyszerű feladat itt Angliában. Egyébként sem könnyű ha az embernek már otthon, Magyarországon volt egy akihez évekig bizalommal és teljes megelégedettséggel járt. 

A fiúk helyzete sokkal egyszerűbb. Mikor ide költöztünk beszereztünk egy szuper jó minőségű hajnyírót, így én léptem elő személyes házi fodrásszá. 

Na de én mit csináljak akinek festeni és valami frizurát alkotni is kéne? Első körben feltérképeztem az árakat. Meglepődtem. Egy festés 40 font körül mozog, ha már vágást is kérünk 60-70 fontot is fizethetünk. Egy trendibb szalonban pedig még ennél is sokkal többet. Ezt én kissé soknak találtam így megvettem magamnak a festéket és nekiláttam otthon. Szerencsére jól lett a végeredmény, így azóta is én festem magamnak. De hát vágatni azért csak kell időnként. Egyik du. megláttam, hogy egy fodrász szalon nyílt az uszodában ahova Benivel úszni járunk. Kértem egy időpontot, de bárcsak ne tettem volna. Több, mint 1 órát töltöttem ott (pedig csak egy szimpla vágás szárítást kértem) de a lány többet beszélt, mint amennyit dolgozott. Végül 42 fontot fizettem és még csak nem is tetszett a végeredmény. Utána hónapokig nem is néztem fodrász után, mígnem az egyik kolléganőm ajánlására felkerestem az ő fodrászát. Meglepetésemre 30 perc alatt végeztem, teljesen megelégedve távoztam és csak 20 fontba került. A tanulópénzt azonban a következő alkalommal megfizettem. Számomra ma sem egyértelmű, hogy itt a fodrászok miért számolják külön fel a hajszárítást. Ha vágást kérek az 20 font, de ha már beszárítást is akkor 32 font? Mi kerül 12 fontba azon, hogy beszárítja a hajamat? Pusztán azért kell többet fizetni, mert ha ún. blow dry-t kérünk akkor formázza is a hajat szárítás közben, ha pedig csak sima szárítást (dry) kérünk akkor megszárítja, de csak azért, hogy ne vizes hajjal menjen haza az ember lánya. Na ezt magyarázza meg nekem valaki. Mindenesetre most már tudom, hogy legközelebb ki kell hangsúlyoznom, hogy én csak sima szárítást kérek a vágás után.

Bejegyezte: Kriszti

Az új tanév érdekességei (Year 2)

A nyári szünet előtti utolsó héten szülői értekezletre hívták a szeptemberben Year 2-ban évet kezdő gyerekek szüleit. Ez a találkozó is korábbiakhoz hasonlóan nagyon szervezetten zajlott. Mindenkit az igazgatónő fogadott az ajtóban és kaptam egy színes kis füzetet sok sok hasznos információval, aminek a tartalmát egy kivetítő segítségével részletesen ismertették is.

A tartalomjegyzék után rögtön megismerhetjük a Year 2 évfolyamban tanító tanárokat a fényképek által.

Majd a fontos szabályokat rögzítették miszerint az első tanítási óra 8:45-kor kezdődik és lesz szíves mindenki legkésőbb 8:55-ig beérni a suliba, különben igazolatlan nap jár. A tanítás minden nap 15:15-ig tart.

Utána megtudtuk, hogy mostantól a gyerekek közül választanak naposokat illetve ún. udvari őrszemeket is. A naposok itt kicsit más feladatkört hivatottak ellátni, mint otthon az óvodában. Itt a fő tevékenységük, hogy segítsenek a kisebbeknek a hozott ebédjük kicsomagolásában és jelentsék az ebédes néniknek (Bence így hívja őket) ha valaki befejezte az ebédet. Továbbá azt is jelenteni kell, ha valaki nem megfelelően viselkedik az asztalnál. Az udvari őrszemek a gyerekeket felügyelik az ebéd utáni játék közben és jelzik a tanítónéniknek ha valami gond vagy összetűzés merül fel a gyerkőcök között. Benike ez utóbbi feladatkört látta el most az első héten.

Ismertették, hogy továbbra is az a rendszer működik, mint a Year 1-ban, miszerint a gyerekeket az osztályukon belül is csoportokba sorolják aszerint, hogy kinek mi az erőssége. Természetesen minden csoport követi az előírt tantervet, de ha valaki egy tárgyból kicsit gyengébb azzal külön foglalkoznak, hogy ne maradjon el a többiektől.

A füzet azt is leírja mit kell beszereznünk a tanévkezdésre:
1. Tornafelszerelés (tornazsák+fehér póló+kék torna nadrág és fekete tornacipő).
2. Iskolatáska (ez tavalyról megvolt, csak új címkét írtunk rá).

3. Egyenruha, ami az előírtaknak megfelelően szürke nadrág, szürke zokni, világoskék póló, iskolai logós pulóver és fekete cipő. 

4. Uzsonnatáska (a tavalyi szintén tökéletes még).

5. Vizes palack ami mindig velük van az osztályban.

Ezen kívül minden mást az iskola biztosít ingyen. Nem kell könyveket, füzeteket, írószereket sem venni.

A következő bekezdés az ismertető füzetben a tantervről szól. Idén a témák: 

1. A londoni tűzvész.

2. Mikor leszek híres - híres emberekről fognak sok érdekes dolgot megtudni, megismerni őket történeteken keresztül.

3. Élet a tengeren.

4. Katie Morag - aki egy Skót kislány és az ő kalandjain keresztül fogják a gyerekek megismerni Skóciát.

5. Élet az óceánban.

A házi feladatot továbbra is pénteken kapják meg a gyerekek, a leadási határidő a következő hét szerda. A tanítónéni külön hangsúlyozta, hogy a gyerekek próbálják azt egyedül megoldani, ha nem megy és 5-10 percnél tovább szenved vele a gyermek, ne erőltessük, hanem jelezzük ezt hétfőn és majd ők átnézik, megbeszélik vele, külön foglalkoznak, gyakorolnak ha nem megy. De semmiképpen sem szeretnék ha a gyerek izgulna amiatt, hogy nem boldogul a feladattal. Hát igen, így is hozzá lehet állni a tanításhoz.

Új kis barátok is költöztek az osztályba 3 plüss kutyus személyében. Minden héten 1 kutyus gazdára talál és haza mehet a kiválasztott gyermekkel aki kap hozzá egy kutyus naplót is. A feladat, hogy le kell írni (mintha ő lenne a kutyus) mikor mit csinált, merre járt, mit evett a családdal. Hétfőn a kutyusnak vissza kell térnie az osztályba és az ideiglenes gazdinak fel kell olvasnia amit írt. A gyerekek ezt nagyon lelkesen csinálják, tudtuk meg a tanítónénitől, sokan még fotókkal is gazdagítják ezt a kis naplót. Nagyon kreatív ötlet, a gyerekek játéknak tekintik miközben gyakorolják a fogalmazást, az írást és az olvasást is.

Azt most is hangsúlyozták, hogy a gyerekek minimum háromszor olvassanak egy héten otthon. Ha ezt teljesítik matrica a jutalom. 

Nagyon sok tanulmányi kirándulás lesz idén is a programban, pl. látogatás a tűzoltóságon, a Little Woodham 16. századi faluban, a Blue Reef akváriumban és a HMS Victory hadimúzeumban. 

További érdekes események a tanév során: pénteki oklevél átadó ünnepségek (minden gyermek aki kiemelkedően jól teljesít valamelyik tantárgyban oklevelet kap), könyv hét, Karácsonyi vásár, interkulturális hét (ezúttal India), Húsvéti tojás vadászat, tréfa nap (vicces vetélkedők, versenyek napja). 

Év közben és év végén is több "dolgozatot" írnak a kisiskolások, de mint megtudtam a szülőin ők ezzel nincsenek is tisztában. A tanárok direkt nem mondják nekik, hogy most dolgozatot fogunk írni, ehelyett kedvesen tudtukra adják, hogy ennél a feladatnál most nem segíthetnek, ezt a gyereknek magának kell megoldani. Szerintük ez sokkal jobb módszer, a gyerekek nem izgulnak, kevesebbet hibáznak, hiszen nem tudják, hogy ennek tétje van. Inkább kihívásnak fogják fel mintsem izzadnak a stressz miatt, ezáltal sikeresek is. 

Én csak pozitívan tudok nyilatkozni az iskoláról eddigi tapasztalataink szerint. Bence idén is szívesen ment suliba, és azt mondta most még jobban érzi magát mint tavaly. Szerencsére egy nagyszerű tanítónénit kapott és remélem idén már a bátorsága is megjön ahhoz, hogy megszólaljon angolul. Itthon ugyanis gond nélkül kérdez, válaszol ;-)

Bejegyezte: Kriszti

Isle of Wight - Kaland a szigeten

A kellemes egy órás kompozás után megérkeztünk Isle of Wight szigetére. Ez a legnagyobb a brit sziget után, külön megyét képez néhány mérföldre Hampshire-től.  A két sziget közötti csatornát Solent-nek hívják. A hajó az East Cowes nevű városba érkezett a sziget legészakibb részére. Itt csellengtünk kicsit néhány mellékutcában, szép házakat láttunk, szinte újak voltak és nagyon guszták.

A városközpontot nem is kerestük, talán nem is volt kifejezett sétálóutca, inkább csak egy parti kikötő. 

A sziget egyébként hemzseg a történelmi emlékektől, de a nagy rohanás miatt csak futólag láttunk párat. Mivel csak egy napunk volt, hogy körülnézzünk, szerettünk volna minél többet látni belőle, nem leragadni egy helyen, vagy témánál. Ilyen az Osbourne-ház is, melyet Viktória királynő építtetett nyári rezidenciának. A körbejárása sok időbe telt volna, így továbbmentünk. Az óra járásával megegyező irányban folytattuk utunkat.

Az első tengerparti városka előtt még félúton megálltunk egy alma farmnál. A sok almafa mellet voltak raktárszerű épületek és egy kis mini feldolgozó üzem, melynek segítségével mindenféle fajtájú finom almaleveket és cidereket gyártanak. A farm üzletében mi is vettünk kétféle almalevet, olyan üvegben árulták, mint a bort. Kicsit fanyar volt mindkettő, de nekem ízlett. A hely szlogenje: "Nálunk minden nap alma nap."

A következő város Ryde. Ide érkezik a légpárnás hajó Portsmouthból. Építettek a kikötőben egy 600 m-es mólót, aminek a végén még van egy parkoló is, étteremmel, hajóállomással. 1 Fontért lehet ráhajtani  kocsival. Az apály miatt kellett így bevinni a vízbe a hajóállomást.

A hajók a mólónál kötnek ki, a légpárnás a vonal végénél a partra hajtanak ki

Váróterem a hosszú móló végén

Autóút a ryde-i mólón

Visszafelé jövet mellettünk ment el a sziget egyik érdekessége egy elektromos vonat. Innen a kikötőből szállítja az utasokat a sziget déli részére a strandokra. Egyébként azt mondják, jól szervezett tömegközlekedés van a szigeten, több buszjárattal is mehetünk ide-oda.

Autó és vonat egy tengeri stégen

A vonat egyik végállomása a móló végén.

Ezután a belvárosba hajtottunk, 2 perc autózás után ott is voltunk, a fő utca egy partra merőleges utca volt rengeteg üzlettel és étteremmel, hangulatos hotelekkel.

Ryde belvárosa

Ryde belvárosa

Siettünk a következő városba Seaview-be, de ott nem sok mindent találtunk. Gondoltam a nevéből adódóan valami páratlan kilátásban lesz részünk, de nem így történt. Csak az apály miatt felszínre került köveket és egy nem túl impozáns partot találtunk. Igaz a domboldalban volt még valami botanikus kert-szerűség.

Ahova viszont érdemes volt eljutni az Sandown és Shanklin, a két dél-nyugati város elég hasonló. Ide fut be a már említett villanyvonat Ryde-ból. Remek homokos, az apály miatt széles partszakasz fogadott, jót futkároztunk itt is.

Itt is az elmaradhatatlan mólóval, amin hatalmas játékterem volt berendezve.

Fél óra után innen is továbbálltunk Ventnor felé. Érdekes módon a szigetnek elég változatos a domborzata, hegyen-völgyön haladtunk útközben. Fura házakat is láttunk az út mentén.

Mire megérkeztünk Ventnorba, kicsit elbújt a nap. Pedig már nagyon kíváncsi voltam a sziget déli részén lévő városra. Állítólag az egész szigetnek a nagy brit szigethez képest eltérő mikroklímája van. Itt mindig jobb idő van mint ott. Ezt mi nem vettük észre, sőt csak itt nem sütött a nap egész úton. Ez persze nem tartott vissza minket, hogy leterítsük a parton a piknik takarónkat egy órás pihi erejéig.

Ventnor

Ezt a házat meg jól megszórták napelemmel. Nagyon sok házon láttunk ilyet egész Angliában.

Apró, de kellemes kisváros volt ez is, amolyan turistaparadicsom. Az alábbi képen egy pavilon látható, a padlóján körben minden irányban egy város távolságát olvashattuk.

A másik irányba is elsétáltunk egy kicsit, ahol a veszélyes sziklafal tetején, a puha fűben sétáltunk.

Ezt követően megcéloztuk a sziget legnyugatibb csücskét. Útközben nem nagyon volt semmi, viszont az út végefelé, remek panoráma tárult elénk. Résen kellett lennem vezetés közben is, mert a legjobb részek csak a kocsiból látszottak és félreállni nem lehetett.

A fenti kép nem is adja vissza az óriási sziklák látványát, ritkán látni ekkorákat. 

Még mielőtt odaértünk volna, útközben megálltunk egy Freshwater Bay nevű öbölnél, ahol érdekes sziklákat kaptam lencsevégre, ezen kívül nem nagyon volt itt semmi, néhány háztól eltekintve.

Pár perc autózás után megérkeztünk a nyugati csücsökbe. Itt aztán lett volna látnivaló, ha nem zárórára érkeztünk volna. Rájöttem, hogy ellenkező irányban kellett volna körbe haladnunk a szigeten, akkor nem késünk volna le a chair lift-nek nevezett libegőről. Itt található a Needles Park, van itt is kisebb vidámpark, pici üzletek és a sziget végénél a vízből kiálló híres sziklák a végén világítótoronnyal, és az Alum Bay, ahova lemegy a libegő.

Persze elgyalogoltam volna a fúrész-szerű sziklákhoz is, ha nem lett volna több mint egy km messze és nem este hat óra lett volna. Plusz még előttünk volt két város, amit látni akartunk, mielőtt visszamegyünk.

Talán arra jó ez a rohanás, hogy ha legközelebb visszajövünk, akkor a sziget minden részéről van valami fogalmunk és tudjuk mit akarunk tüzetesebben megnézni.

Mivel már nem sok mindent tudtunk csinálni az egyre jobban kihaló parkban, legurultunk Yarmouthba. Ide is érkeznek hajók a szemközti Lymingtonból. A városba érve nem nagyon találtam olyan érdekességet amiért érdemes lett volna leparkolni és mindenkit kirámolni a kocsiból. Néhány utcán és a kikötőn kívül nem sok mindent találtunk itt. Ezért meg sem álltunk és fordultunk egyet a főváros felé Newportba. Természetesen autópálya nincs a széltében 35, hosszában 21 km-es szigeten, de kiváló minőségű kisebb utakon haladhatunk. 

Newport tényleg nagyvárosi hangulatú, de csak a többi szigeten lévő városhoz képest, mert egy metropolisztól azért messze van. Itt már voltak nagyobb épületek, bevásárlóközpontok, széles utak.

Itt is elvoltunk vagy egy órát, lófráltunk egy nagy kört a cityben. De ami az itt tett látogatásunk végén volt, azt sokáig nem felejtjük el. Ismét előfordult velünk, hogy megéheztünk. Nem találtunk hirtelen mást, csak egy mekit. Nem annyira ugrottunk az ötletért, de már nem volt kedvünk mást keresni és a komphoz is vissza kellett lassan indulni. Meg is vettük a kaját, éppen eszegettünk a bejárati ajtótól nem messze. Egyszer csak ott termett egy takarító. Olyan cirokseprűvel, mint amit otthon is látni. Ez a pofa elkezdett sepregetni, ráadásul a bejárati ajtó előtt belül, az étteremben lévő szőnyeggel kezdte. Nem csak, hogy a vendégek képébe söpörte az összes port arról a jó nagy szőnyegről, de mindezt olyan mozdulatokkal tette, amit nehéz szövegbe öntenem. A seprő mozdulatot lassan végezte és még egyet roggyantott is a lábával, mindegy összhangot képezve a seprés és a lábmunkája között. Először rögtön azt hittük, hogy ez bolond. Ez akkor vált világossá, amikor a magával hozott felmosó vödröt az étteremben rendszeresített etetőszékbe helyezte el. De a csúcspont csak ezután következett. A szutykos felmosóvödrét ezek után felrakta egy asztal tetejére. Ezt le tudtam fotózni, de a végén már bántam, hogy a sepréséről nem készítettem egy videót.

Felmosóvödör a McDonalds étterem asztalán

Szerencsére már szinte végeztünk az evéssel, így időben el tudtunk "menekülni" a bolondos étteremből.

Rohantunk a komphoz, ami igazán nem volt messze. Kicsit még vártunk beszállás előtt, aztán hipp-hopp fent voltunk, csak a foglalási számot kérték. Indulás után még kattintgattam párat. Nem volt még túl hideg sem az esti órák ellenére.

A 20.45-ös komppal indultunk, így legalább nem értünk annyira későn vissza. Ebből a napból kihoztuk a maximumot.

Érdekes volt ez a sziget, látni egy kisebb fajta elszigeteltséget, mert mégis csak 10 percet kell hajózni ha gyorsabban, vagy több mint fél órát, ha kocsival együtt akarunk átmenni. Biztos vannak akik ingáznak minden nap oda-vissza, vagy fordítva, de azért mégis csak egy szigeten vannak, ahol sok mindent meg kellett teremteni az élethez. Egyébként nagyon hasonlít Anglia többi részére de mégis éreztünk valamit, amitől egy kicsit más érzés volt ott lenni, talán ezért érdemes elmenni és 2-3 napot eltölteni, vagy még többet is, mert sok programot kínálnak, amit máshol nem lehet látni. Nagyon tiszta és rendezett volt itt is minden, mint általában. A tengerpartokon pedig több kék zászlós strand is van.

Ja, és tetszik a helyi önkormányzat logója.

További képek itt.