Szeptember 6-án elkezdődött itt is az iskola. 8.45-re kellett odaérni, már sokan gyülekeztek. Aznap reggel szakadó esőben érkeztünk az iskolához. Az igazgatónő köszöntött mindenkit a kapuban egyenként. Velünk szóba is elegyedett. Nem győzte mondani, mennyire örül, hogy a Bence ide fog járni. Némi útbaigazítás után elindultunk az épület felé. Mi először a főbejáraton mentünk be, mert ott egy recepciós pultnál kellett jelentkezniük az új diákoknak. Itt kaptunk egy kulacsot és megvettük a kötelező iskolatáskát 4 fontért, mindenkinek ilyen van az osztályban. Ezután továbbhaladtunk az osztályterem felé, ahol már gyülekeztek a kis diákok. A helyes, fiatal, szőke tanítónéni már várta őt az osztályban. Az igazgatónő is újból melátogatott, így ismét odajött hozzánk. Kérdezte, hogy hogyan szólítsák a Benit, mert a "Bensz" fura nekik. Mondtuk, hogy Benny, vagy Ben. Megmutatták hova kell akasztani a kabátját, ahol már ott volt a neve is. Oda kellett elhelyezni a kajás dobozát is. Az osztályteremben kicsi téglalap alakú asztalok voltak kettesével összetolva, ezt ülték körbe a gyerekek. A táskájukat az asztalon lévő kosárba, a kulacsot egy szintén az asztalon lévő rekeszbe kellett helyezni. Ezután Beni leült a helyére, néhány percig még ott maradhattunk vele, vártam, hogy esetleg sírni fog, de szerencsére nem történt meg. Egész jól tűrte az ottlétet. Néhány perc múlva kezdték elhagyni a szülők a tantermet, így mi is elindultunk. Integettünk még egy párszor, minden rendben volt. Minden tanterem jól felszerelt, van benne projektor és számítógép is. Mivel az egész iskola földszintes, úgy oldották meg a termeket, hogy két bejáratuk legyen. Az egyik ajtó a belső folyosóra nyílik, a másik a szabadba, az udvar felé. Reggel, amikor hozzák a szülők a gyerekeket a külső ajtó felől közelítik meg a termet, bekísérik a gyereket és ugyanazon mennek ki.
Az első héten a Krisztivel vittük el a Benit az iskolába, hátha nehéz lesz a beszoktatás. A legnagyobb meglepetésünkre semmi probléma nem volt. Délután, amikor érte mentem, gondoltam, hogy nagy sírás lesz, hogy nem akarok ide jönni többet stb... Beni teljesen jól vette az első napot azzal együtt, hogy semmit nem értett az oktatásból. Beszéltünk a tanító nénivel, aki elmondta, hogy ez neki is nagy kihívás, mert még nem volt ilyen diákja, aki egy kukkot sem beszél angolul, de figyelt az órákon, nem volt gond. 15.15-ig tart a tanítás, erre az időpontra mentem érte. Már rengeteg szülő várakozott az udvaron. A többi osztálynak is ide nyílik a külső ajtaja, ezért vagy 10 osztálynyi diák szülei várakoztak kint. Hosszú "L" alakú az épület, sorban vannak egymás mellett a tantermek. A Beni a leghátsóban van, ezért nem volt egyszerű a sok szülőn átverekedni magam a babakocsival. Egyszer csak kinyílt a tanterem ajtaja és a felöltöztetett, minden cuccukkal összekészített gyerekek ott vártak a kijövetelre. Elkezdték egyenként kiengedni őket az udvarra. Olyan volt ez, mint amikor a reptéren várunk valakit, hogy megjelenjen az érkezési kapunál. A tanárnő ellenőrizte, hogy az éppen kisétáló gyereknek ott van-e a hozzátartozója. Akinek nem volt, nem engedték ki. Nagyon figyelnek a gyerekekre, napközben is minden ajtót zárva tartanak. Beni úgy jött ki az első napon a suliból, mint ha már régóta odajárna, nem is értettük ezt a lazaságot. Nyilatkozni nem nagyon akart, de elmesélte, hogy nagyon kedves hozzá a tanítónéni, akinek van egy segédje is az órán. Volt rajzolás, írás, tornaóra, játék, számítógépezés, még mesét is mondtak nekik. Szerzett egy kis barátot is, akinek nem tudta a nevét és persze beszélni sem tudott vele, de jól eljátszottak. Itt még némileg az iskola a játékról és a játékos tanulásról szól. 4 éves korban kezdenek a gyerekek egy iskola előkészítőt, majd öt évesen a suli első osztályát, ahova most a Beni is jár. Nincs egész nap egy helyben ülés és koncentrálás az órákon, hanem egy kicsit játszhatnak is a gyerekek. Ez jobb is, mert így is túl sokat kellett ülni egész nap a Beni szerint. Nagyon barátságosak és segítőkészek a tanárok és az igazgatónő is, mint ha egy régi barátjuk lennénk. Aznap egyébként még e-mailben is jelentkezett az igazgatónő, leírta amit már reggel is mondott, mekkora öröm ez neki, hogy a Beni odajár és nagyon oda fognak rá figyelni. Sőt megkeresték az illetékes hatóságot is, hogy egy magyar tolmácsot kérjenek neki. Néha már zavarba ejtő ez a kedvesség és nagyon furcsa is nekünk, de ez nem megjátszás. Később visszajeleztek neki ezzel kapcsolatban, hogy ebben a kisvárosban már öt iskola jelezte, hogy magyar tolmácsra lenne szükségük, mert ennyi magyar gyerek kezdte el idén itt az iskolát. De talán nem is fog neki kelleni, mert nagyon jól veszi az akadályokat.
Az iskolakezdéssel kapcsolatban minden információt előzetesen letöltöttünk az iskola honlapjáról. Itt leírják, hogy mi a házirend és milyen egyenruhát kell beszereznünk. Minden iskolás gyereknek kötelező az egyenruha még az egyetemistáknak is. Régen otthon én is hordtam iskolai köpenyt, de ezt valamiért eltörölték, pedig külföldön ez sok helyen így van.
Ez a ruha nem egy nyakkendős öltöny még ebben a korban, hanem egy laza, de elegáns szerkó. Fekete cipő, szürke zoknival, szürke szövet nadrág, világoskék galléros póló. Ezeket a legtöbb nagyobb áruház ruhaosztályán elkülönítve árulják. Itt minden olyan ruházat egy helyen megtalálható, amit az iskolák kérhetnek. Nem is drágák ezek, 3 db pólóért pl. átszámítva 1500 Ft-ot fizettünk. Kellett még egy sötétkék pulóver az iskola hímzett emblémájával, ezt a város ilyen cikkekre szakosodott üzletében vettük meg. Itt mindenféle iskola logójával ellátott egyenruhákat forgalmaznak, sokféle méretben. Mi is azonnal találtunk méretet is, nem kellett egy napot várni a hímzésre sem. Megvettük a tornafelszerelést is, ami hasonló az otthonihoz. Mindent összeadva tehát, amit vettünk az az egyenruha /mindenből legalább két tétel/, torna ruha, iskolatáska és egy szintén kötelező lunch box, amiben az ebédet viszik a gyerekek. Összesen így az iskolakezdésre ~70 fontot /21.000 Ft/ költöttünk, könyveket, írószert semmit nem kellett venni, mert az iskola adja, ingyen. Nem is kell a gyerekeknek súlyos iskolatáskát cipelniük, egyrészt azért mert még nincs olyan sok tanulnivalójuk, másrészt minden könyvet bent tárolnak az iskolában. Ezért aztán nem kell megszakadniuk egy ilyen iskolatáskától:
A nagyobbaknak is csak egy ilyen hasonló táskájuk van. Ebben egy füzetet tartanak, meg az iskola értesítéseit hozzák haza, amik különféle tájékoztatók szünetekről, iskola utáni foglalkozásokról. A másik csomag az említett lunch box, vagy magyarosan ételhordó. Ez nem az otthon megszokott alumínium, vagy műanyag dobozok egymásra pakolt változata, hanem egy kis egyszerű dobozka, amiben tízóraira hasonlító ebédet visznek a gyerekek, akik nem fizetnek elő ebédre a suliban. A Beninek ilyet vettünk:
Ebbő is milló féle változat van, az osztályban nincs két egyforma. Mellette az iskola által adott kulacs, amiben szigorúan csak vizet lehet vinni, mert hogy az iskola az egészséges táplálkozás és ivás híve. Tehát csakis ezeket viszik magukkal a gyerekek, másra nincs is szükségük. Beninek azért még adott plusz házi feladatokat a tanárnő, de ezek is elfértek a táskájában.
Az iskoláról még annyit, hogy hatalmas területen helyezkedik el. A tanteremből kilépve játszótér és óriási füves mező várja a gyerekeket, ahol szaladgálhatnak, talán nagyobb, mint két focipálya, körben sűrű bokrok és nagy fák vannak. Van még itt saját ültetvénye is az iskolának, ahonnan a múltkor almát szedtek.
Beni már egy hete iskolás, korábban kell kelnie és nem maradhat fenn este sokáig, mint eddig. Reggelente azért már kezdi mondani, hogy nincs kedve suliba menni, rendezett már néhány cirkuszt is emiatt. De aztán mégis eljutunk valahogy és a végén még jól is érzi magát. Nem nagyon meséli el a történteket, úgy kell belőle kihúzni. Ha nekem elmondja, akkor este már nem hajlandó még egyszer elmesélni az Anyukájának, hanem közli, hogy kérdezze meg tőlem.
Ezen a héten már én viszem a Benit az Ádikával együtt. Reggel Anya felébreszt, amikor elmegy, 7.30-kor. Ezután összeszedem a gyerekeket és 8.30-kor nekivágunk a 10 perces útnak az iskoláig. Reggel megint gyülekező van a szokott helyen és a délutáni jelenet zajlik le, csak fordítva. Ha esetleg korábban érünk oda, akkor sem tudunk bemenni a tanterembe, csak 8.45-kor, amikor kinyitják az ajtót. Ekkor betódul az osztálynyi gyerek és szülő, mindenki egyszerre. Nem túl jó megoldás ez, nagy a felfordulás reggel is és délután is. Nem tudom miért nem lehet folyamatosan bemenni, mert így elég nagy a tumultus.
Benike a tanárok szerint azóta is rendesen viselkedik, figyel az órákon, próbálja valahogy megérteni miről van szó, jutalom matricákat is kapott a jó munkájáért. Ha nem tud valamit, elmutogatják neki, vagy figyeli mit csinálnak a többiek. Néhány hónap múlva már biztosan beszélgetni is fog a pajtásaival. Az iskola teljesen megszokta, hogy külföldi gyerekek járnak oda. Most véletlenül nem tudtak tolmácsot szerezni, de így is megoldják valahogy, nem esnek kétségbe. A gyerekekhez pedig olyan kedvesek, annyira odafigyelnek rájuk, hogy eszükbe se jut félni, vagy sírni az idegen környezet miatt. Ha eszembe jut, hogy otthon milyen tanáraim voltak az általános iskolában /tisztelet a kivételnek, mint pl. az ofő. / akik csak szívatni, megfélemlíteni és rettegésben tartani tudtak minket, örülök, hogy nem az otthoni iskolai rendszerben fognak tanulni a gyerekek. Azóta már biztos változott otthon is a helyzet de ha egy hat éves gyereknek hirtelen egész napra be kell ülnie egy padba, nehezebben szokik hozzá, mint ha ez fokozatosan történik, némi játékkal vegyítve. Így talán szívesebben jár a gyerek is iskolába, mert tudja, nem veszik el tőle egész nap a játék és a mozgás lehetőségét.
Azért kíváncsi lennék az otthoni első osztályos iskolakezdésre is, mert nem sokat tudok róla. Lehet, hogy már nincs ez a poroszos tanítási-rendszer. Ha valakit érint a dolog és írna róla, szívesen elolvassuk.
Az első héten a Krisztivel vittük el a Benit az iskolába, hátha nehéz lesz a beszoktatás. A legnagyobb meglepetésünkre semmi probléma nem volt. Délután, amikor érte mentem, gondoltam, hogy nagy sírás lesz, hogy nem akarok ide jönni többet stb... Beni teljesen jól vette az első napot azzal együtt, hogy semmit nem értett az oktatásból. Beszéltünk a tanító nénivel, aki elmondta, hogy ez neki is nagy kihívás, mert még nem volt ilyen diákja, aki egy kukkot sem beszél angolul, de figyelt az órákon, nem volt gond. 15.15-ig tart a tanítás, erre az időpontra mentem érte. Már rengeteg szülő várakozott az udvaron. A többi osztálynak is ide nyílik a külső ajtaja, ezért vagy 10 osztálynyi diák szülei várakoztak kint. Hosszú "L" alakú az épület, sorban vannak egymás mellett a tantermek. A Beni a leghátsóban van, ezért nem volt egyszerű a sok szülőn átverekedni magam a babakocsival. Egyszer csak kinyílt a tanterem ajtaja és a felöltöztetett, minden cuccukkal összekészített gyerekek ott vártak a kijövetelre. Elkezdték egyenként kiengedni őket az udvarra. Olyan volt ez, mint amikor a reptéren várunk valakit, hogy megjelenjen az érkezési kapunál. A tanárnő ellenőrizte, hogy az éppen kisétáló gyereknek ott van-e a hozzátartozója. Akinek nem volt, nem engedték ki. Nagyon figyelnek a gyerekekre, napközben is minden ajtót zárva tartanak. Beni úgy jött ki az első napon a suliból, mint ha már régóta odajárna, nem is értettük ezt a lazaságot. Nyilatkozni nem nagyon akart, de elmesélte, hogy nagyon kedves hozzá a tanítónéni, akinek van egy segédje is az órán. Volt rajzolás, írás, tornaóra, játék, számítógépezés, még mesét is mondtak nekik. Szerzett egy kis barátot is, akinek nem tudta a nevét és persze beszélni sem tudott vele, de jól eljátszottak. Itt még némileg az iskola a játékról és a játékos tanulásról szól. 4 éves korban kezdenek a gyerekek egy iskola előkészítőt, majd öt évesen a suli első osztályát, ahova most a Beni is jár. Nincs egész nap egy helyben ülés és koncentrálás az órákon, hanem egy kicsit játszhatnak is a gyerekek. Ez jobb is, mert így is túl sokat kellett ülni egész nap a Beni szerint. Nagyon barátságosak és segítőkészek a tanárok és az igazgatónő is, mint ha egy régi barátjuk lennénk. Aznap egyébként még e-mailben is jelentkezett az igazgatónő, leírta amit már reggel is mondott, mekkora öröm ez neki, hogy a Beni odajár és nagyon oda fognak rá figyelni. Sőt megkeresték az illetékes hatóságot is, hogy egy magyar tolmácsot kérjenek neki. Néha már zavarba ejtő ez a kedvesség és nagyon furcsa is nekünk, de ez nem megjátszás. Később visszajeleztek neki ezzel kapcsolatban, hogy ebben a kisvárosban már öt iskola jelezte, hogy magyar tolmácsra lenne szükségük, mert ennyi magyar gyerek kezdte el idén itt az iskolát. De talán nem is fog neki kelleni, mert nagyon jól veszi az akadályokat.
Az iskolakezdéssel kapcsolatban minden információt előzetesen letöltöttünk az iskola honlapjáról. Itt leírják, hogy mi a házirend és milyen egyenruhát kell beszereznünk. Minden iskolás gyereknek kötelező az egyenruha még az egyetemistáknak is. Régen otthon én is hordtam iskolai köpenyt, de ezt valamiért eltörölték, pedig külföldön ez sok helyen így van.
Ez a ruha nem egy nyakkendős öltöny még ebben a korban, hanem egy laza, de elegáns szerkó. Fekete cipő, szürke zoknival, szürke szövet nadrág, világoskék galléros póló. Ezeket a legtöbb nagyobb áruház ruhaosztályán elkülönítve árulják. Itt minden olyan ruházat egy helyen megtalálható, amit az iskolák kérhetnek. Nem is drágák ezek, 3 db pólóért pl. átszámítva 1500 Ft-ot fizettünk. Kellett még egy sötétkék pulóver az iskola hímzett emblémájával, ezt a város ilyen cikkekre szakosodott üzletében vettük meg. Itt mindenféle iskola logójával ellátott egyenruhákat forgalmaznak, sokféle méretben. Mi is azonnal találtunk méretet is, nem kellett egy napot várni a hímzésre sem. Megvettük a tornafelszerelést is, ami hasonló az otthonihoz. Mindent összeadva tehát, amit vettünk az az egyenruha /mindenből legalább két tétel/, torna ruha, iskolatáska és egy szintén kötelező lunch box, amiben az ebédet viszik a gyerekek. Összesen így az iskolakezdésre ~70 fontot /21.000 Ft/ költöttünk, könyveket, írószert semmit nem kellett venni, mert az iskola adja, ingyen. Nem is kell a gyerekeknek súlyos iskolatáskát cipelniük, egyrészt azért mert még nincs olyan sok tanulnivalójuk, másrészt minden könyvet bent tárolnak az iskolában. Ezért aztán nem kell megszakadniuk egy ilyen iskolatáskától:
A nagyobbaknak is csak egy ilyen hasonló táskájuk van. Ebben egy füzetet tartanak, meg az iskola értesítéseit hozzák haza, amik különféle tájékoztatók szünetekről, iskola utáni foglalkozásokról. A másik csomag az említett lunch box, vagy magyarosan ételhordó. Ez nem az otthon megszokott alumínium, vagy műanyag dobozok egymásra pakolt változata, hanem egy kis egyszerű dobozka, amiben tízóraira hasonlító ebédet visznek a gyerekek, akik nem fizetnek elő ebédre a suliban. A Beninek ilyet vettünk:
Ebbő is milló féle változat van, az osztályban nincs két egyforma. Mellette az iskola által adott kulacs, amiben szigorúan csak vizet lehet vinni, mert hogy az iskola az egészséges táplálkozás és ivás híve. Tehát csakis ezeket viszik magukkal a gyerekek, másra nincs is szükségük. Beninek azért még adott plusz házi feladatokat a tanárnő, de ezek is elfértek a táskájában.
Az iskoláról még annyit, hogy hatalmas területen helyezkedik el. A tanteremből kilépve játszótér és óriási füves mező várja a gyerekeket, ahol szaladgálhatnak, talán nagyobb, mint két focipálya, körben sűrű bokrok és nagy fák vannak. Van még itt saját ültetvénye is az iskolának, ahonnan a múltkor almát szedtek.
Beni már egy hete iskolás, korábban kell kelnie és nem maradhat fenn este sokáig, mint eddig. Reggelente azért már kezdi mondani, hogy nincs kedve suliba menni, rendezett már néhány cirkuszt is emiatt. De aztán mégis eljutunk valahogy és a végén még jól is érzi magát. Nem nagyon meséli el a történteket, úgy kell belőle kihúzni. Ha nekem elmondja, akkor este már nem hajlandó még egyszer elmesélni az Anyukájának, hanem közli, hogy kérdezze meg tőlem.
Ezen a héten már én viszem a Benit az Ádikával együtt. Reggel Anya felébreszt, amikor elmegy, 7.30-kor. Ezután összeszedem a gyerekeket és 8.30-kor nekivágunk a 10 perces útnak az iskoláig. Reggel megint gyülekező van a szokott helyen és a délutáni jelenet zajlik le, csak fordítva. Ha esetleg korábban érünk oda, akkor sem tudunk bemenni a tanterembe, csak 8.45-kor, amikor kinyitják az ajtót. Ekkor betódul az osztálynyi gyerek és szülő, mindenki egyszerre. Nem túl jó megoldás ez, nagy a felfordulás reggel is és délután is. Nem tudom miért nem lehet folyamatosan bemenni, mert így elég nagy a tumultus.
Benike a tanárok szerint azóta is rendesen viselkedik, figyel az órákon, próbálja valahogy megérteni miről van szó, jutalom matricákat is kapott a jó munkájáért. Ha nem tud valamit, elmutogatják neki, vagy figyeli mit csinálnak a többiek. Néhány hónap múlva már biztosan beszélgetni is fog a pajtásaival. Az iskola teljesen megszokta, hogy külföldi gyerekek járnak oda. Most véletlenül nem tudtak tolmácsot szerezni, de így is megoldják valahogy, nem esnek kétségbe. A gyerekekhez pedig olyan kedvesek, annyira odafigyelnek rájuk, hogy eszükbe se jut félni, vagy sírni az idegen környezet miatt. Ha eszembe jut, hogy otthon milyen tanáraim voltak az általános iskolában /tisztelet a kivételnek, mint pl. az ofő. / akik csak szívatni, megfélemlíteni és rettegésben tartani tudtak minket, örülök, hogy nem az otthoni iskolai rendszerben fognak tanulni a gyerekek. Azóta már biztos változott otthon is a helyzet de ha egy hat éves gyereknek hirtelen egész napra be kell ülnie egy padba, nehezebben szokik hozzá, mint ha ez fokozatosan történik, némi játékkal vegyítve. Így talán szívesebben jár a gyerek is iskolába, mert tudja, nem veszik el tőle egész nap a játék és a mozgás lehetőségét.
Azért kíváncsi lennék az otthoni első osztályos iskolakezdésre is, mert nem sokat tudok róla. Lehet, hogy már nincs ez a poroszos tanítási-rendszer. Ha valakit érint a dolog és írna róla, szívesen elolvassuk.
Kíváncsian várjuk :)
VálaszTörlésSzia,én amikor láttam a suliban az 1.őket akkor az osztályban már volt kis szőnyeg és játékok és a tanárnő is mondta hogy minden nap vagy kétnaponta egy vagy két tanítási órát játszanak.
VálaszTörlésszóval egy kicsit változott,mellesleg jövőre én is angliai suliba fogok járni :)
Sziasztok.
VálaszTörlésAz én kisfiam most megy 2. osztályba. Nem volt egyszerű az első, még délután három-fél négy felé is tanultak, sőt, majdnem minden nap hoztak haza házi feladatot (nem lettünk kész címszó alatt). Szőnyeg tényleg van, és néha játszhatnak, nézhetnek mesét a kivetítőn, de ennek még több házi feladat az ára. A tanév alatt két alkalommal találtam őket lent az udvaron délután, mikor mentem érte. Le vannak terhelve nagyon.
Mikor két éves volt, alkalmam lett volna kimenni Londonba vele, de nem mertem kisgyerekkel belevágni. Most már bánom, de ami késik nem múlik...
Üdvözlettel: Niki