Közlekedés

Először, amikor májusban kijöttünk tapasztalatgyűjtésre az első mellbevágó élmény az autóvezetés volt. Este, sötétedés után ültem be életemben előszőr jobb kormányos autóba, egy kia picantóba, ami a legkisebb és legolcsóbb bérautó volt. Eleve a jobb oldalról beszállni is egészen más egy kocsiba, ebbe viszont alig fértem be. Mondtam is, hogy menjünk vissza, kérjünk egy nagyobb autót, mert én ezzel nem megyek sehova. De aztán belegondoltunk, hogy semmi kedvünk nem volt ráfizetni egy másik kocsira, így mégis bepaszíroztam magam a járműbe. Először próbáltam kitapasztalni a kezelőszerveket. A váltón a fokozatok ugyanúgy voltak, mint a bal kormányos autókban, amire azt gondoltam, hogy majd biztosan a tükörképe lesz annak. A kormány alatti bajuszkapcsolók és a pedálok is azonos módon működtek az otthon megszokottal. Ezekkel tehát nem volt gond. A GPS-t gondosan beállítva elindultunk este, sötétben a Gatwick reptér bérautó parkolójából ezzel a szappantartóval. Az első nehézség az volt, hogy hol is kell mennem, az út melyik oldalán. Merre és hova kell pontosan kanyarodni és mik a szabályok a körforgalomban. Nagyon furcsa volt húsz évnyi vezetés után megszokni ezt az oldalt. A balkezes sebességváltás simán ment. Következett az autó pozícionálása a forgalmi sávon belül. Mivel eddig a jobb oldali sávban vezettem és balra, középre tendáltam a középső sávelválasztó vonal felé, itt is ez a beidegződést követtem. Ez azt jelentette, hogy a sávon belül elfoglalt helyemet /kék vonal/ az alábbi ábra szerint a bal oldaltól, jelen esetben nem az elválasztó vonaltól, hanem a padkától x távolságra foglaltam el.

Ez nagy baj volt, mert így lehajtottam a kocsival az útról. Szerencsére ez csak kétszer fordult elő és akkor is kis sebességnél, nem túl forgalmas úton :)  Ebből az egyiknél kicsit sikerült nekiütközni a szegélyköveknek is. Így oda kellett figyelnem, hogy nem a megszokott helyen, hanem a "rossz oldalon" van a kormány és ehhez képest kell belőni a sávban elfoglalt helyemet. Nem tettem mást, mint figyeltem mindkét oldalsó tükröt és azonos távolságot tartottam a két oldalon. Nagyjából három nap múlva sikerült is megszoknom, hogy a jobb oldalon ülök és inkább jobbra a felezővonal vonal felé húzódjak.

Bekanyarodáskor is voltak fura helyzetek, mert nem tudtam hirtelen, hogy hova is kéne kanyarodni, mi is a menetirány és honnan jönnek a többiek. Hamar észrevettem, hogy kanyarodáskor mindenhol tábla mutatja azt az oldalt, amerre mennem kell, ezután mindig ezt figyeltem és már ez nem volt kérdéses. 

A legérdekesebb a körforgalmi szabály, főleg ha több sáv van. A szabály szerint két,- vagy háromsávos körforgalom esetén az mehet a külső sávban, aki az első kijáratnál kimegy. A belsőben haladók nem mehetnek ki az első kijáratnál, csak a másodiknál, vagy a továbbiaknál. Ha ezt még három sávval cifrázzák, akkor gondolom a legbelső a harmadik, vagy a további kijáratok valamelyikén megy ki. Erre mindig figyelni kell a körforgalomba érkezéskor és úgy kell megválasztani a sávot. Észrevettem viszont, hogy sokszor ők sem tartják be ezeket és a külső sávból is tovább mennek, nem hajtanak ki az első kijáraton, biztos csak megszokásból. Sok olyan körforgalom létezik ahol egy közönséges útkereszteződés közepére felfestettek egy fehér pöttyöt, ez legalább nem kerül sokba, viszont biztonságosabb a közlekedés.

Végül szerencsésen megérkeztünk a szállodához, már éjjel 11 óra is elmúlt már, kezdtem belejönni a vezetésbe. Van aki azt mondja, hogy annak könnyebb, aki otthon nem vezetett, mert majd itt nem kell megszabadulnia a vezetési szokásaitól. Szerintem mégis könnyebb, ha van vezetési múltja az embernek, mert az egy dolog, hogy melyik oldalon megy a kocsijával, viszont az sokkal fontosabb, hogy egyszerre több tényezőre tudjon koncentrálni és erre csak a gyakorlott vezetők képesek. Most, hogy már van saját autónk és sokat is megyünk vele, teljesen megszoktam a másik oldalt, a parkolás sem kihívás.  

Egyébként Magyarországon 1941-ig jobb kormányos közlekedés volt. Ma a köztudatban a baloldali közlekedés csupán a szigetország egyik furcsa hagyományaként él, ám a Föld közel egyharmadán, jórészt az egykori brit gyarmatokon vezetnek jobboldali kormányzással, a kékkel jelzett területeken.

Különben itt a sofőrök nagyon udvariasak. Amikor bénáztunk az utakon és rossz sávot választottunk, mindig beengedtek maguk elé, mindenhol betartják a megengedett sebességet még az Audi-k és a BMW-k is. Meg is köszönik egymásnak az udvariasságot is, nem a vészvillogóval, csak kézzel. Nincs levillogás az autópályán, nem liheg senki a nyakunkban, hogy húzzunk már el. Viszont rengeteg kamerával figyelik az utakat és a piros lámpán áthajtókat. Az utak minősége kiváló és állandó karbantartás alatt vannak. Kicsit keskenyebbek, mit otthon, az alsóbb rendű utakon rendesen figyelni kell, olyan szűk a hely, de pont elég egy autónak. Az autópályákon dugók esetén világító táblákon megadják az ajánlott sebességet is, legtöbbször ez 40 mérföld/h, az autópályákon normál esetben 70 a legnagyobb megengedett sebesség, ami 112 km/h-nak felel meg. Érdekes, hogy a főutakon sok a sebességkorlátozó tábla, ahol pedig úgy érzem, hogy a sűrű kanyarok miatt még lassabban kéne mennem, kiteszik a feloldó táblát, vagy egy nagyobb sebességet mutató táblát, nem tudom miért mindig ott engedik a gyorsabb haladást, ahol nem is lehetséges.

A vonat,- és buszközlekedés is nagyon kiterjedt és jól szervezett, viszont drága, de ezzel egyensúlyban színvonalas és tiszta járműveken lehet utazni. Úgy vettem észre, hogy inkább az idősebbek utaznak busszal. A hozzánk legközelebbi buszmegálló mellett sétálva egyszer hiányérzetem támadt, de nem tudtam mitől. Rájöttem, hogy hiányoznak a graffitik a váró falairól.
Ha innen a 140 km-re lévő Londonba szeretnénk bemenni vonattal, vagy busszal, az is többe kerül, mint ha kocsival mennénk. Ha már legalább ketten megyünk, olcsóbb az autó. Viszont a fővárosba nem tanácsos autóval bemenni, ezért meg kell találni egy olyan köztes pontot, ami elég közel van hozzá és rögtön fel is lehet szállni valamelyik metróra. Már ajánlottak is nekünk egy ilyen állomást Londonban.

A mi városunkban is van egy jókora buszvégállomás. Sok emeletes busz közlekedik, de van hagyományos és kicsit kisebb is. Ezeket több vállalat üzemelteti egy összehangolt rendszerben.

Az autózásra visszatérve, parkoláskor mindenhol fizetni kell este hatig. Nem nagyon találtunk eddig ingyenes parkolóhelyet, csak elvétve. Még az elhagyatott tengerparti parkolókban is ott díszeleg az automata, ahol egy órára legalább egy fontért ott lehet hagyni a gépet. Az ilyen helyeken parkolóőrt még nem láttam, de mégis mindenki vált jegyet.
A felfestett zebráknál ha gyalogost látnak az autósok azonnal megállnak és átengedik őket. Vannak olyan gyalogátkelőhelyek, ahol nincs zebra, csak a kis rámpák és a középső járdaszigetbe vájt rés emlékeztet valamiféle zebrára, itt szinte sosem állnak meg és nem is lassítanak, biztos nem kell nekik. A múltkor a gyerekkel a karomon próbáltam átkelni, de nem nagyon érdekelte őket. Ezeknél az átkelőhelyeknél felfestették az útra, a gyalogosok számára jól látható helyre, hogy először jobbra nézzenek. Ez nem csak az ittenieknek segítség, hanem a külföldieknek is gyors eligazítást ad, hogy akkor most merre is kell nézni, ha gyalog át akarok menni az úton.
Ebben a témában mindenképpen említésre méltó a southamptoni hajóforgalom. A múltkor egy partmenti parkban töltöttünk el egy órát, ezalatt legalább öt óriás tengerjáró hajó futott ki. Minden földrészre indulnak innen hajók, itt van az egyik legnagyobb kikötő. Az óceán terminal dokknál láttuk a múltkor a Queen Mary 2 nevű hajót, ami a harmadik legnagyobb a Világon.

Sétahajók és kompok is akadnak szép számmal. A szemközti Isle of Wight szigetre is sok helyről indulnak hajók. Lehet itt gyors motorcsónakos sea safarit tenni és légpárnás hajóval is átkelhetünk a szigetre.  

Na, ez is jó hosszúra sikeredett.