Új kérdezőcsatorna aktiválva

Kedves Olvasók!

Aki szeretne velem kapcsolatba lépni, de nem akar a megjegyzés rovatba írni, az alábbi e-mail címre küldheti el kérdésit, észrevételeit. Ide bármit lehet küldeni, kirándulóhelyekkel, az itteni élettel, kiköltözéssel... kapcsolatban. 

kalandjainkangliaban@gmail.com

Tökfesztivál, tök jó volt

Már néhány hete, hogy ellátogattunk a Royal Victoria Country parkba, ez amolyan kirándulós, erdős, mezős hely, ahol piknikezni és kisvonatozni is lehet. Ezen kívül még a nyílt tengerre tartó óceánjárókat is megtekinthetjük menet közben. De most nem ezért jöttünk ide, hanem a tökök miatt, ugyanis egy olyan fesztivált tartottak itt, ahol mindenféle tökös dolgot láttunk, mint például a fenti képen látható óriás példányokat, amik nem a brit csúcstartók, mert ezeknél van még nagyobb is. Bár ezek mozgatásához is gépek és utánfutók kellettek.

Mindenféle vicces bábokat is idehordtak, első ránézésre nem sok közük volt a tökhöz.

A helyi templomot is kirakodóvásárrá alakították:

Megcsodáltuk a különféle portékákat, még magyar erős paprikát is találtunk, persze a gyártó már nem volt ráírva. 

A délután folyamán annyi magyar csapódott össze a helyszínen, hogy külön kolóniát alkottunk a sokaságban. A végén lementünk a közeli tengerpartra és együtt búcsúztattuk el a napot.

Megint úszik

Éppen helyet vadásztunk a Beninek, hogy újra úszhasson, amikor egy barátunk javaslatára felkerestük a southamptoni uszodában lévő úszóklubot. Már előtte is járt úszni, ide a helyi usziba, már végig is ment mind a 7 fokozaton elég gyorsan. Sajnos itt heti egyszer volt egy fél órás edzés, ami nagyon kevés volt neki. Bemelegítés nélkül ugrottak a vízbe és mindenféle úszásoktatónak nevezett túlsúlyos, vagy éppen mozogni is alig bíró tanárok keze alatt fejlődtek a gyerekek, amennyire tudtak. Persze nem az a lényeg, hogy ők, hogy néznek ki, de tanítani sem nagyon tudtak. Ráadásul amikor otthon voltunk nyáron és a gyerek nem járt, arra az időre is ki akarták fizettetni a díjat, ami persze nem olyan sok, de minek fizessünk, ha nem muszáj. Így kijelentkeztünk és mi vittük őt néha uszodába.

Most, hogy végre megtaláltuk ezt a klubot, heti három alkalommal is járhatna, de csak kétszer fog, mert a hétköznapi dugóban nem fogunk odaérni 5-re. Először elmentünk megnézni, hogyan is zajlik az edzés, legközelebb már résztvevőként voltunk jelen. El is jutottunk egészen a medence partjáig, de a gyerek kétségbe esett a sok idegen láttán, ezért hiába magyaráztam neki, hogy az edző bácsi mondta, hogy nyugodtan álljon be a többiek közé, ő csak nem akart. Na erre fogtuk magunkat és inkább eljöttünk.

A következő edzés nap szombaton reggel 6.50-től kezdődött, amikor is újabb próbát tettünk. Most végre sikerrel jártunk és Beni úszni kezdett az itt éppen legkisebbekkel. Azt tudni kell, hogy aki ebbe az úszó klubba jön, annak már jobban megy az úszás, vagy legalább is bírja a mély vizet. Nem mint ha mély vízbe tették volna, mert ez a csoport éppen az 1,20 m-es vízben edzett. Az uszodában van egy 25 m-es "nagy" medence, egy 5 m mély műugró medence és egy külön rész, ahol a kisebb gyerekeknek lehet játszani, két csúszdával. Az utóbbi így néz ki.

Ahol a Beni úszott, az a műugró medence volt. Az előző alkalommal itt hevesen gyakorolták jópáran az ugrásokat, többféle magasságból. Van itt fix és olyan rugózós trambulin is. Amit viszont nem tudtunk, hogy ebben a medencében a vízmélység állítható. A falon lévő kijelző mutatja az aktuális vízmélységet, gondolom a kívánt szint eléréséig nyomják a gombot, nagyon érdekes, még nem láttam ilyen medencét. 

A fenti képeket a google-ról csentem, mert a helyszínen nem lehet fotózni. Szóval az állítható mélységű medence alja lyukacsos, így tudják fel-le mozgatni a víz alatt. 

Egy jó 45 perces edzésen vett rész a Beni úgy, hogy a bemelegítést lekéstük. A végére már rendesen elfáradt, nem úgy mint az előző uszodában. Itt látszott, hogy míg az előző helyen ő volt szinte a legjobb, most majdnem sereghajtóként szerepelt. De még akkor sem ő ért célba utolsóként, amikor a többiek békalábat húztak. Az egyik, szerintem 1-2 évvel fiatalabb kislány olyan sebességgel úszott, hogy a többiek jóval lemaradtak mögötte, persze ő szabályos mozdulatokkal haladt, kicsit se kalimpált. Eközben a nagyobb medencében is elstartolt a többi korosztály egészen a felnőtt korig. Amikor a medence összes sávjában egyszerre kezdtek úszni, csak úgy forrt a víz, nem egy mindennapi látvány. 

Vasárnap ismét rossz idő volt, így visszamentünk ebbe az usziba, persze inkább a gyerek medencéknél áztunk és csúszdáztunk, vagy éppen a műugrókat csodáltuk. Egész kicsi 7 év körüli gyerekek is voltak, akik komoly kiképzés alatt álltak. A nagy medencében is úsztunk pár hosszt a Benivel, ő ugrált is. A medencét minden oldalról nem úszómesterek, hanem sárga-piros ruhás életmentők vették körül. Nekik nem nagyon tetszett ha valaki a fejesen kívül más módon ugrott a vízbe, ki tudja miért. Ebben az időpontban is, amikor nincs edzés és csak a nagyközönség látogathatja a medencét, gondosan kijelöltek sávokat az úszóknak sebességük szerint. De ők sem úszkálhattak ám akárhogyan, az is előírás ilyenkor, hogy az óramutató járásával megegyező, vagy ellentétes irányba kell haladniuk. Általában két egymás mellett lévő sávban a haladási irányok is eltérőek. 

Ami nem nagyon tetszett, hogy a kóceráj hatig van nyitva vasárnap és ötkor kitessékeltek mindenkit a gyerekrészből. Később kiderült, hogy privát szülinapi partit rendeztek a vízben, a tömeg meg menjen amerre lát, a nagy medence lubickolós sávjaiba. 

A lényeg, hogy a gyerek nagyon szereti a vizet és az úszást és itt végre megtaláltuk a neki való szintet és normális edzést. Ráadásul az egész heti 3 alkalmas egy órás mutatvány ugyanannyiba kerül, mint a heti egyszeri fél óra volt az előző helyen. Reméljük továbbra is megmarad  lelkesedése.

Családi Halloween móka céges alapon

Tudom óriási lemaradásban vagyok a blogírással, ezért most beszámolok a legutóbbi eseményről amin résztvettünk. Remélhetőleg ezután az időben visszafelé haladva tudom elmesélni el a további kalandjainkat és történéseket.

Ma délután céges bulira voltunk hivatalosak, amolyan elő-Halloween-re egy kellemes falusi "művházba". Ilyenkor összefuthatunk a Krisztike kollégáival és azok családjával, így történt ez mai is. A gyerekeket is hozta mindenki szépen beöltözve töknek, vagy éppen valami ijesztős hacukában. A szülők is kitettek magukért. Az egyik srác múmiának próbálta álcázni magát és az egész testét betekerte wc papírral, a neje szürke kukazsákból készített magának csinos kosztümöt, varázsrósityakkal. Természetesen díjakat is osztogattak a legjobb jelmezért. A győztes Drakula gróf volt és egy kislány, aki horrorisztikus "hercegnő" ruhát viselt véres fejjel. Láttunk még pár extrém öltözéket, jó volt a buli. Én csak szerényen a fenti pólót húztam magamra, Beni halálfejes pulcsiban, Ádika civilben (pedig volt tökruhája), Kriszti narancs-fekete szerkóban, fekete rúzzsal virított. Az arcfestésről lemondtak a fiúk, mint mindig.

A gyerekeknek mindenféle, témába vágó kreatív, ragasztós, szabdalós lehetőségek álltak rendelkezésre, közben élő 2 személyes zenekar szórakoztatott a legújabb nóták koppintásával. Az evés-ivás sem maradt el, töklevest is kaptunk.

Az asztalokat szépen feldíszítették, még konfetti méretű kis koponyák, boszorkányok és denevérek is hevertek szanaszét. Mint például ezek a csillogó fekete koponyák. Nem gyönyörűek?

Beni jópár álarcot is gyártott.

A céghez egyébként egyre több külföldi érkezik dolgozni, találkoztunk spanyol, görög és lengyel kollégával is, ők mind nagyon barátságosak és jó fejek. Az angolok között is van aki közvetlenebb az átlagnál, de azért ők távolságtartóbbak.

Az igazi Halloween-re még várnunk kell a hónap végéig, de a boltokban már régóta kaphatók az ünnephez kapcsolódó csecsebecsék. Annyi pénzkidobásra okot adó tárgyat lehet ilyenkor felfedezni, hogy hihetetlen. Felsorolni sem tudnám azt a rengeteg hasznavehetetlen kacatot, amit kínálnak a boltok. A Benike mindenáron meg akart vetetni velem egy véres kaszát, az nagyon kell nekünk.

Értesítő levél új bejegyzéskor

Kedves Olvasók!

Aki szeretne értesítést kapni az új bejegyzésekről e-mailben, az kérem iratkozzon fel itt a jobb felső sarokban a mail címe elküldésével.

Üdv. mindenkinek

Gyuri

Orrszarvúk a város közepén

Vasárnap délután úgy döntöttünk, hogy végiglátogatjuk a Southampton belvárosában elhelyezett rhino-kat. A város melletti Marwell állatkert 40. születésnapja alkalmából helyezték ki a szépen pingált orrszarvúkat. A letölthető térkép segítségével bárki felfedezhette mindegyiket, ha volt közel 4 órányi szabadideje. Mi nem láttuk az összeset, de így is szép gyűjteményünk van a fotókból. 

A szobrok felfedezése közben, mint ha egy szervezett városnézésen vettünk volna részt. A város parkjain, sétálóutcáin, sőt a bevásárlóközpontokon keresztül vitt az utunk. A 10 hétig látható szobrok nem csak az állatkerti évforduló szimbólumai, hanem a művészetet és a környezetvédelmet is hirdetik, emellett még a várost is népszerűsítik. Mostanában sokfelé látni a Világban ilyen, vagy hasonló "állatokat" mindenféle érdekes festésekkel. 

További képek megleshetők itt a képgalériában.

Beach, napfény, luxuskéglik

Így néz ki egy 4 millió fontos ház

Mostanában olyan meleg van Angliában, hogy ilyet már 7 éve nem érezhettek az itt lakók. Hetek óta süt a nap, nem is gyengén. Nappal nem volt ritka a 30 fok feletti hőmérséklet. Este is 25 fokban sütkérezhettünk a teraszon még 8 óra után is. Az angolok már 23 fokban megpusztulnak a hőségtől, most aztán a 34-ben végképp elolvadnak. 

A jó időt kihasználva hétvégén az egy órányira lévő Sandbanksba (ez egy kis földnyelv) indultunk napfürdőzés és pancsolás céljából. Egy órát autóztunk, szokás szerint későn indultunk. Így a kiszemelt parkoló több kilóméteres körzetében már egyáltalán nem volt hely 10 órakkor. Megálltunk hát egy távolabbi, de még nem olyan rossz helyen. 4 km gyaloglásra lett volna szükség a tűző napon, de ezt nem vállaltuk. Így a közeli öbölben tanyáztunk le. Itt olyan sekély volt a víz, hogy több 100 méter után is csak maximum térdig ért.

Itt elvoltunk egy darabig, de aztán ezt a kevés vizet is elvitte az apály.

Odébbálltunk hát a nem túl távoli nyílt óceán felé néző partra. 

Jókora hullámok voltak, a víz persze hideg, de ez sokakat nem zavart. Jó széles, aranyhomokos parton futkároztunk. Később visszajött a dagály és az összes homokvárat elmosta a víz.

Estefelé visszasétáltunk a kocsihoz, micsoda házakat láttunk. Állítólag errefelé vannak a legdrágábbak az országban.

További szuperkéglik itt a képgalériában.

Nyári napforduló a Stonehenge-nél

Egy jó ötlet alapján felkerekedtünk egy hétköznap este, június 20-án, hogy megnézzük mi folyik egy ilyen buli alkalmából a híres köveknél. Nem jellemző ránk, hogy hétköznap délután, az éjszakába nyúló kirándulásokat tegyünk, de ez egy ritka alkalom volt. Ugyanis két napig a nyári napfordulót - amikor leghosszabb a nappal - ünnepelték a tömegek arrafelé. A tőlünk egy órányira lévő helyszínt este hat után vettük célba, pedig másnap iskola és munka várt ránk, de ezt az élményt nem akartuk kihagyni. Ezen a két napon teljesen odaengedtek a kövekhez, ami általában nem lehetséges, csak 20m-ről lehet azokat körbe járni. 

Amikor a környékre értünk, a szokásos legrövidebb behajtási lehetőséget zárva találtuk, hogy is fért volna el annyi autó egy ilyen alkalommal. A terelőtábláknak megfelelően, több kilométerrel túl kellett menünk a helyszín mellett, de már elég nagy tömeg gyülekezett. Egyszer csak a kocsisor is megtorpant és dugóvá változott. Egy nem túl időigényes araszolás után az egész területet jócskán megkerülve a kövek mögé kerültünk. Itt egy hatalmas mezőn alakítottak ki ideiglenes parkolót.

Közben rácsodálkoztunk néhány érdekes járműre a parkolóban, mint erre a fából eszkábált régi lakókocsira is. Persze amilyen hippi fejek érkeztek a rendezvényre, ezen nem is csodálkoztunk.

Mindenhol sárga mellényes terelő emberek segítettek parkolót találni, a földre fektetett műanyag lapok pedig út gyanánt voltak lefektetve.

Ez már a szervezés netovábbja. Parkolás után gyalog indultunk a nagyjából 1 km-es útnak a kövek felé.

Nemsokkal később máris ellenőrző ponthoz érkeztünk. Minden gyereknek karszalagot adtak, amire ráírták a gyerek nevét és a szülő telefonszámát, milyen praktikus. Ezen kívül nem engedték bevinni az üvegeket és szemeteszsákot osztottak mindenkinek, ezzel megspórolták a szemétszedés kellemetlenségeit, nem is láttam semmit eldobálva. Mindent a nagyszámú biztonságiak felügyeltek.

Ezek után a képzeletbeli út mentén, büfékocsik mellett haladtunk el.

De végül megérkeztünk az áhított, híres kövekhez. Sok ember gyűlt már itt össze, körbe ülték a köveket, vagy mászkáltak közöttük, vagy éppen énekeltek, hátha éreznek valami természetfelettit. Én nem éreztem semmit a köveken azon a kis mohán kívül, amit megtapogattam. Eközben a tömegek jól elvoltak az alábbi video szerint.

Sokan beöltöztek mindenféle vicces jelmezekbe, a fotósok örömére.

A kövek spirituális kisugárzása nélkül is érdekes volt ott lenni, végignézni az átszűrődő lenyugvó nap fényeit, ami nem mindennapi látványt nyújtott.
Természetesen itt is találkoztunk magyarokkal, a legeldugottabb helyeken is hallhatunk magyar szót. Az egyik angol nő azt hitte franciák vagyunk, biztos nagyon érdekes neki egy ilyen nyelvet hallani, na de azért így melléfogni...
Fél tíz után azért már elindultunk visszafelé, még világos volt, de már bekapcsolták a mobil reflektorokat, amelyekből mindenütt volt jó pár, amerre a szem ellátott.

A távozás már gyorsabban ment, mint a megérkezés. Ekkor még mindig jöttek befelé, tömött sorokban az autók. Sokan ott éjszakázhattak, vagy ki tudja meddig maradhattak.
Aki teheti, egyszer nézze meg ezt a bulit a napforduló alkalmával.
További képek itt a galériában.

Megműtöttek Angliában

National Health Service 

Megtörtént az első műtétem, még soha nem voltam komoly problémával kórházban, bár ez sem számít bonyolult műtétnek. Nem is szeretek kórházba menni a különös szagok miatt és a légkört sem szeretem. Az angol kórházakban ugyan minden színesebb, inkább egy irodához hasonlítható. A nővérek különböző színű köpenyeket hordanak, de sosem fehéret. Talán rangtól függ a ruhájuk színe. A legtöbben sötétkékben vannak, akár egy fémipari műhelyben. Az orvosok sincsenek fehér köpenyben és Mr-nek szólítják őket, nem Dr-nak. Inget és nyakkendőt viselnek, vagy öltönyt. Állítólag a betegek így kevéssé félnek, amikor odakerülnek.

Az egész felhajtás akkor kezdődött, amikor február közepén valami kis dudort éreztem alhasi tájékon, mindkét oldalon. Gondoltam magamban, ez eddig nem volt itt. Rögtön el is mentünk a leghamarabb ráérő dokihoz. Itt is vannak körzeti orvosok, akik a GP nevű helyen tömörülnek. Nekünk egy nagyon szuper orvosunk van, de ha ő éppen nem ér rá átirányítanak egy másik orvoshoz, aki ráér. Most is így történt, egy nőhöz kerültem, aki teljesen bizonytalan volt, hogy mit kéne csinálni. Mindenesetre elküldött egy ultrahangra, ami több hetes várólistára kerülést jelentett. Na ezt nem hagytam annyiban, inkább kértem időpontot a saját orvosunkhoz, 2 hét múlva volt hozzá hely. Ő azonnal megállapította, hogy ez sérv, nem kell ide semmilyen ultrahang. Mindjárt intézkedett is, hogy behívjanak a jobbik kórházba. Néhány hét után jött az értesítés, hogy mehetek, ott is ugyanúgy megvizsgáltak és jól kikérdeztek. 

Nem is értettem ezt a sérv dolgot, mert nem emeltem olyan nehezet, hogy ilyet kaphatnék, de úgy látszik nem voltam hozzászokva. Az ilyen típusú (és talán még a többi fajta) sérv gyógyítása csak műtéttel lehetséges.  Muszáj minél hamarabb megcsináltatni, mert komoly problémák lehetnek. Azon kívül néha fájdogált is. 

A beavatkozás rövid leírása:

A sérvek kezelésére sebészi, több műtéti technika is használatos, de napjainkban a legelterjedtebb standard beavatkozás az úgynevezett feszülésmentes hasfali rekonstrukció, (tension free repair) egyidejű műanyag háló beültetésével. Ezt a műtétet ideális esetben laparoszkópos (kulcslyuk sebészeti) technikával végezzük el.
A laparoszkópos műtét során 3 db alhasi régióban elhelyezett 5-10 mm-es metszésen keresztül speciális kamera és kézi eszközök segítségével a kiboltosult hasüregi szerveket, illetve a sérvtömlőt a normál hasüregi pozícióba visszahelyezzük, majd a hasfali defektust a speciális műanyag sérvhálóval megerősítjük, vagyis gyakorlatilag bezárjuk.
Sérv kiújulása, vagyis az un. recidiva aránya 1-5% közé tehető szakirodalmi adatok alapján. Összességében a műtéti komplikációk aránya igen alacsony, és többnyire konzervatív kezeléssel orvosolható.
Normál körülmények között egynapos sebészeti beavatkozás, melyet altatásos érzéstelenítésben végzünk. A betegek ideális esetben, egy rutin laparoszkópos lágyéksérv műtét után 5-6 órával otthonukba távozhatnak. A műtét utáni teljes felépülés is csupán néhány napot vesz igénybe, a betegek többsége a beavatkozást követően többnyire 6-10 napon belül újra munkába állhat, illetve sportolhat.

forrás: www.endoszkopossebeszet.hu

Nemsokkal a kórházi vizsgálat után már kaptam is időpontot a műtétre. A múlt héten, szerdán délben kellett megjelennem a kórházban, az előre megadott kórházi szárnyban és osztályon. Itt újra kikérdeztek mindenféléről. Vagy hárman is feltették ugyanazokat a kérdéseket, rögtön kaptam egy vonalkódos karszalagot, nehogy összecseréljenek, mint a babákat. Közben megjelent egy szimpatikus orvos, közölte, hogy ő fogja csinálni a műtétet, még nagy nyilakkal meg is jelölte a műtéti helyet. Amikor elmagyarázta, hogy is zajlik ez, nem értettem mindent, csak sejtettem. Ahol beszéltem velük, az egy kórteremben történt, voltak még rajtam kívül öten, ők is mint műtétre vártak. Minden ágy körül elhúzható függöny volt, melyeket gondosan be is zártak a beszélgetések-és az átöltözés idejére. Egyébként amikor a külső váróban voltam, legalább húsz ember várakozott, mi voltunk a délutáni turnus, van egy reggeli is. Mindenkit szétosztottak a kórtermekben. Mondta az egyik műtős gyerek hogy mekkora szerencsém van, hogy második vagyok, nem kell annyit várni. Így csak 2 órát pihentem egy fotelben. Közben vérnyomást és hőt mértek, 50x megkérdezték, hogy mikor ettem, ittam utoljára. Később megkaptam a pizsit, mindjárt kettőt. Felvétel után közölték, hogy ez hátulgombolós, ne elöl kössem meg. Aztán ballagtam is a műtő felé (angolul: theatre - mint a színház) minden műtős és nővér lila köpenyt viselt. Volt ott egy előszoba, már ott megfektettek. Mondták viccesen, hogy rövid az ágy csússzak feljebb. Ekkor már jött a szuri a kézfejbe, meg is kérdeztem hány másodperc lesz, még sose altattak, gondoltam is, mi van ha nem hat rám az altató. (Túl sok Bud Spencer filmet néztem) De tényleg, 5-6 másodperc múlva, mint ha elvágták volna. A következő pillanatban 2,5 óra múlva kábultan arra ébredtem, hogy éppen az oxigénmaszkot veszik le. Már rögtön kérdezősködtek is a hogylétemről. Nagyjából ugyanazt éreztem, mint egy szokásos reggeli felkelésnél, talán kicsit erősebben, hogy nehezen ébredek fel, mint mindig. Aztán éreztem, hogy gurítani kezdenek, majd egy fél óra múlva meg is ismertem a kiindulási kórterem körvonalait. Nem éreztem fájdalmat, próbáltam magamhoz térni. Akkor is legalább 15x megkérdezték kérek-e valamit és jól vagyok-e. Van aki már evett is, nekem nem sok kedvem volt még hozzá. Később amikor rendesen magamhoz tértem, felültettek az ágyon. Aztán már kávét és sütit is kaptam, meg szendvicseket. A nővér, aki foglalkozott velem, nagyon rendes volt, állandóan figyelt. Majd később megkért, menjek ki pisilni. Gondoltam ez nem lesz nagy kihívás. Viszont amikor lábra akartam állni, erősen meglepődtem. Olyan labilis volt mindkét lábam, hogy majdnem összerogytam, állítólag ez az altatás miatt volt. De az ért sikerült célba érni és produkálni valamit. Ilyenkor ezt figyelik, hogy ha az ember tud pisilni, nagy baj már nem lehet. Visszafelé mellettem jött a nővér, vajon ha összerogytam volna mit tudott volna tenni a 160 cm-es segédem. Biztos van valami elkapási technikájuk óriásokra. 
Miután ez megtörtént, már hívták is a Krisztit, hogy jöhet értem 8 körül. Majd még elmondták mire vigyázzak, erre a szövegre korábban egy öregúr a mellettem lévő ágyon még viccelődött is, hogy ő még táncolni is akart ma. Mindent egybevetve teljesen elégedett voltam az ellátással, a nővérek és orvosok nagyon kedvesek voltak, minden nagyon tiszta volt és igényes. Ja és a végén elmaradt a hálapénz is, ez volt talán a legfurább az egészben. Itt ez fel sem merül. Amennyit én tudnék adni, az a fizetésükhöz képest megalázó összeg lett volna amúgy is. Itt olyan jó fizetéseket kapnak az orvosok, amilyen otthon sajnos sosem lesz. Azt a sok rosszat pedig amit az angol egészségügyről hallottam, nem tapasztaltam.

Téli nyaralás Tenerifén 3.rész: Úton a bázis felé

Egy érdekes épület Santa Cruzban

Ideje már befejezni a beszámolót, persze nem azért mert elfelejtjük az élményeket. Teljesen előttem volt minden, amit 5 éve is itt láttunk. 

Szóval ha a sziget északi részéről haladnánk visszafelé, akkor egy remek autópályán suhanhatunk végig. A következő város Puerto de la Cruz után Santa Cruz a főváros. Ez egy szuper hely, ahhoz képest, hogy mekkora szigeten vagyunk ez egy komoly főváros. Elég nagy belvárosa van, amolyan Váci utca jellegű, rengeteg régi és új épülettel.

Karácsonyi kivilágítás a főutcán

Ebben a városban is simán el lehet tölteni egy napot. Annyi érdekes hely, üzlet és épület van itt, hihetetlen, de még villamossal is közlekedhetünk. 

Van itt egy remek piac és rengeteg látnivaló. Ide is és a környékre is többször visszajöttünk, pedig 100 km-re volt a szállástól. 

Természetesen itt is megtaláltuk Spanyolország egyik legnagyobb plázáját, de ide most nem mentünk be, mert éppen nem volt szükségünk semmire, meg már korábban láttuk belülről, de ünnepi kivilágításban csak most.

A sziget régi fővárosa La Laguna, közvetlenül Santa Cruz mellett. Itt kissé régebbi, de szép állapotban lévő házakat találunk. Kicsit más volt a hangulata is.

Éppen valami iskolai bulit tartottak az egyik téren.

Ha errefelé jár az ember el kell mennie Las Teresitasra. Ez néhány perces autóútra van a fővárostól északra. Nagyon érdekes hely, mert a Szaharából hoztak ide homokot vagy 40 évvel ezelőtt. Mivel a sziget vulkanikus, mindenhol fekete homokot találunk, egyedül itt van aranyhomok. Rengeteget hoztak, mert még a vízbe is jutott jócskán. Itt kétszer is voltunk, egész nap pancsoltunk és futkároztunk a finom homokban, a végén felmentünk a hegyre és az alábbi képet készítettem.

Nem voltak túl sokan, de a világ azért nem akkora, hogy éppen itt és most ne láttunk volna egy magyar rendszámos Mercedest. Emberünk biztos úgy gondolta leruccanunk kicsit a szigetekre autóval, de az is lehet, hogy a telet is itt tölti.

Paradicsomi hely ez, főleg télen, amikor mindenhol hideg van, itt akkor is nyár. 

A fővárosból és Las Teresitastól elbúcsúzva egyenesen a hotel felé vettük az irányt. Van még útközben néhány dolog, de azokat már láttuk, vagy oda volt érdemes újra elmenni. 

A hotel és környéke isteni hely, minden közel van és egyáltalán nem lehet unatkozni. Minden nap és este másfelé sétáltunk és még így is maradt hely, ahova nem jutottunk el. A naplementék azok eszméletlenek voltak, mintha valami exotikus helyen lettünk volna. Persze végül is az, de azért mégse a Karib térség.

A mikulással együtt csodáltuk az estéket :)

A szálloda környéke, ez a partszakasz talán a legszebb az egész szigeten, ehhez a látványhoz csak pár lépést kellett megtennünk.

Szemben La Gomera, egy másik Kanári sziget

Minden annyira szép és igényes, tiszta, hogy csak ámultunk. Persze sok a jobbnál jobb hotel is, meg tengeparti sétány rengeteg üzlettel (sajnos a legtöbb már kínai). A parton zene szól és méregdrága franciaágy méretű napozóágyakat lehet bérelni.

Karácsonykor este az utcakép különösen lenyűgöző. Nem voltam még ilyen helyen decemberben ezért dupla élmény volt. Nem győztem a naptárt nézegetni, hogy milyen hónap is van.

 A part felé haladva egy impozáns központot húztak fel, nem is tudom, láttam-e valaha ilyen szépet, ráadásul ünnepi fényekbe öltöztetve.

Sok időt töltöttünk a beach-en is, a víz nem volt annyira hideg, a hullámok néha közepesen nagyok voltak. Egyszer amikor átruccantunk egy másik helyre, Puerto de Santiago-ba akkora hullámzás volt, egy életmentő folyamatosan ott állt a parton és kitessékelte a térdig vízben állókat.

Erről a helyről valahol olvastam, tényleg érdemes volt eljönni a kis öbölbe, ebbe a városkába. Egyszer már próbáltunk ide eljönni, de sajnos nem a parti úton vezetett a GPS, elkeveredtünk a hegyen egy borzasztó meredek és szűk utcába. Az lett a vége, hogy ahol utat ismert a navigáció ott egy jókora kapuval volt lezárva az út. Tolathattam hegynek fölfelé, azt hittem nem is tud felmenni a kocsi ezzel a gyengécske motorral, ráadásul hátrafelé, szörnyű volt. Egyfolytában azt éreztem, hogy lecsúszunk a hegyről.
Egy másik alkalommal viszont csak eljutottunk ide, de nem bántuk meg.

Los Gigantes sziklái a déli parton, tényleg gigantikusak

Egy következő nap kelet felé mentünk a parton. A legközelebbi hely Las Americas, ahol korábban nyaraltunk. Ez aztán a menő nyaralóhely. Hosszú partszakaszokkal, sok kicsi öböllel, remek éttermekkel és belvárost idéző utcákkal.

A sziget déli reptere is közel van, az idő is általában jobb itt és a legjobb helyek is közelebb vannak a déli partól.

Ha még egy kicsit keletebbre megyünk egy másik gyöngyszemet lelünk, Los Cristianost. Itt is szép helyek vannak.

Ha csak a kikötőben végighaladunk, már ott leesik az állunk. A szépen kiépített strandoktól nem messze köt ki a mega hajó, a Fred Olsen (bandája) által üzemeltetett komp. Ez úgy néz ki mint egy motorcsónak, de közben egy hatalmas és bivaly erős utas-és jármű szállító komp. 3 sávon gurulnak bele a kamionok. Korábban már utaztunk is rajta, átmentünk a legközelebbi szigetre, La Gomerára, 40 perc volt az út.

Los Cristianos

A belvárosa mesés, többször végigcikáztunk a kisebb-nagyobb utcákon és nem győztük kapkodni a fejünket.

Itt mértük a legmelegebbet is, mialatt a szigeten voltunk. Jó kis időjárás, így Karácsony táján.

Összességében Tenerife szigetére bármikor jó jönni. Január és február ugyan a leghidegebb hónapok, de akkor is legalább 20 fok van. Nyáron kicsit melegebb az idő, de nem túl forró 28-30 fok körüli. A szigeten többféle klímával találkozhatunk, ha felmegyünk a Teide csúcsára télen még hó is van, ez pazar látványt nyújt a repülőről letekintve is. Vannak állandó napozó helyek, hegyvidéki eldugott kis falvak, szörfparadicsom, ahol állandóan fúj a szél, kisebb piramisok, az eddigi legjobb állatkert amit láttam, a Loro park, aquaparkok, különösen a Siam park, ahol az átlátszó csúszda csöve víz alá bukik, sétahajózhatunk egy katamarán fedélzetén  az 500 méteres függőleges sziklák tövében, 1000 éves fákat nézegethetünk, egy igazi fővárosban sétálhatunk, ahol még villamosra is szállhatunk, afrikai homokban hempereghetünk és hegyet mászhatunk, nem mellesleg élvezhetjük a hihetetlen áruválasztékot mindenből. Az egyik legjobb hely lenne itt lakni, ha lenne elég munka, mert annyira nem nagy a sziget, hogy még ipara is legyen.
Remélem még visszatérünk ide, vagy valamelyik másik szigetre. Európából 5 órás repülőút vár ránk, ha erre vállalkozunk, viszont nem kell átrepülni az óceánt, ha a télből a nyárba kívánkozunk.
További rengeteg kép Teneriféről fent balra a képek galériában témakörönként szétosztva.