Nyár, lovak, beach

Kicsit késve, de megérkezett ide is a nyár. A hetek óta tartó esőt meleg napsütés váltotta. Ezért már múlt vasárnap eljött a strandidő. Mivel itt kültéri medencés helyek nem nagyon vannak, irány a tenger. Kalandos utunk volt a beachig. Utunk során átmentünk a New Foresten, ahol a rezervátumszerű elkerített helyeken megint lovakkal találkoztunk. Már máskor is jártunk erre, de akkor nem az út közepén kószáltak és nem kellett megállni, vagy óvatosan kikerülni őket.

Ezeken az elkerített területeken rengeteg vadló él, szabadon mehetnek, amerre akarnak. 40 m/h sebességgel leget hajtani ezeken az utakon, amerre az állatok vannak. Mindenki vigyáz rájuk és nem kezd el tülkölni, ha éppen az út közepén nézelődnek. Később még egy tehéncsordával is találkoztunk, ezek pont az út közepén végezték a dolgukat, nem zavartatták magukat, ez az alábbi filmen látható. 

Ezután még hasonló utakon autóztunk, mint az alábbi.

Végül megérkeztünk a partra, Highcliffe-re. Nagyon meleg volt, nekünk már a 25 fok is forróságnak tűnik, úgy hozzászoktunk az itteni klímához. Leparkoltunk, majd meredek utakon leereszkedtünk a strandra, ahol már sokan voltak. 

Szerencsére kutyát nem lehetett bevinni erre a partszakaszra, így nyugodtan elvoltunk. Sokan cipeltek le mindenféle sütögető eszközt is. Ez a part nem annyira kavicsos, közvetlenül a víz mellett van némi homok, várépítéshez. Oly ügyesen indultunk el strandolni, hogy csak a fürdőruhánkat hagytuk otthon. Így csak a Bence  lubickolt a tengerben alsónadrágban, szerinte nem volt hideg.

Sétálgattunk a vízben, piknikeztünk és kentük magunkat 50 faktorral. Egyszer csak nagy robajt hallottunk. A part mentén, egy alacsonyan repülő vadászgép volt, mit ha bemutatót akarna tartani. Óriási hangja volt, amit a gép mögött lehetett hallani. Sokáig kőrözött a tenger és a part fölött.

Sokáig maradtunk, szinte este volt már, mire visszaindultunk.

Vakációóóóóó

Benike csütörtökön befejezte első iskolai évét. A bizonyítványról már beszámoltunk. Itt nincs évzáró és évnyitó ünnepély sem. Nincs dobpergésre bevonuló osztály, nem játsszák el a himnuszt sem. Viszont egész évben minden pénteken van egy assemblynek nevezett összejövetel a tornateremben, ahol mindenki előtt megdícsérik és jutalmazzák a hét tanulóit, Benike is volt párszor. Ezen kívül többször van iskolai nyílt nap, a szülők bemehetnek megnézni, hogyan folyik az oktatás. Sok rendezvény van, de olyan, hogy az egész iskola összejöjjön az udvaron, olyan nincs, max. ebédidőben találkozhatnak a gyerekek a többi osztállyal. Egyébként a tanárok nagyon odafigyelnek arra, hogy a gyerekek a tanulás mellett jól is érezzék magukat az iskolában, az egyik ilyen a folyamatos megjutalmazás. Sokmindenért osztogatnak jutalom matricákat, néha már egy kicsit soknak is tűnik, de a gyerekek örülnek az ilyen apró, de figyelmes dolgoknak. Büszkén számolgatja mindenki az összegyűjtött matricákat. A Beni teljesen kétségbe esett, ha véletlenül egy elveszett. 

Már megkaptuk a következő évi tantervet, nagyon érdekes év lesz csupa izgalmas kirándulással, felfedezéssel és hasznos tanulnivalóval. Majd erről is írunk legközelebb.

Az utolsó napon és persze már az utolsó héten nem volt sok tanulnivaló, inkább a játék kapott főszerepet. Bronz, ezüst és arany érmeket kellett kivágni papírból és ezeket a gyerekek egymásnak adták szimpátia alapon. Beni is büszkén mesélte, hogy kinek adott és kitől kapott. A lányok odabújtak a tanítónénihez és mondták neki, hogy őt szeretik a legjobban az egész iskolában, gondolom ettől teljesen elolvadt.

Ebben az infant school-nak nevezett iskolában összesen három osztály van. A year R az előkészítő osztály, ide járnak a gyerekek 4 éves kortól. Ezután következik az első, majd a második osztály. Minden osztályból 3 teremnyi gyerek van, így jön össze a 9 terem. Ha ezt a sulit kijárták a gyerekek, mennek a normál általános iskolába. De van aki egyből ott kezdi az előkészítőt is, attól függ melyik van közelebb a lakóhelyéhez. Szóval a Beni 2. osztályba megy, ilyenkor összekeverik az osztályokat, tehát nem pont ugyanazokkal fog járni másodikba. Ez amolyan edzés lehet nekik, hogy könnyebben viseljék majd a váltásokat. Új osztálytársak és új tanár vár rájuk. Szerencsére a Benit olyan jól osztották be, hogy azok a gyerekek, akik eddig valamiért macerálták, mind más osztályba kerületek, viszont a legjobb barátai ott lesznek vele. Még erre is odafigyeltek a szétválogatáskor. Az új tanítónénije pedig az igazgatóhelyettes lesz, állítólag őt is nagyon szeretik a gyerekek. 

Az utolsó előtti iskolai napon (miért pont akkor) kitalálták, hogy már szülők nem mehetnek be az osztályba reggel, hogy segítsenek a gyereknek levenni a kabátját és elhelyezni az uzsonnás táskáját. Mostantól tanuljanak önállóságot ezen a téren is. Szerintem hamarabb is elkezdhették volna főleg azért, mert másodikban már egyáltalán nem mehetnek be a szülők. Na mindegy, így sikerült, úgy is nagyok már a gyerekek, nem lesz gond. 

Vadregény és izgalom

Szombatra már sokat javult az idő, végre lehetett kültéri programot szervezni. Délután már nem akartunk messzire menni, csak a közelbe és valami zöldbe. Ez sikerült is, miután a Google Map-en csekkoltam a közeli zöldterületeket, megint rátaláltam egy ismeretlenre. Negyed óra alatt ott is voltunk. A parkolóban 5 rendőrautó és hozzájuk tartozó kutyák látványa fogadott. Na, gondoltuk lőttek a természetjárásunknak, mert pont a bejáratnál sorakoztak. Aztán láttuk, hogy mások is mennek arra és őket beengedik. Gondoltam akkor nem valami veszedelmes bűnözőt kergetnek, ha beengedik a jónépet. Még egy helikopter is kőrözött felettünk, már alig vártam, hogy elhúzzon, nagyon hangos volt. Végre bejutottunk a parkba, ami egyébként Southamptonban volt. Szeretem az ilyen helyeket, erdőben tavacska, rengeteg növénnyel, szinte már dzsungel.

Az erdőben "kiránduló" rendőrök közben tájékoztattak, hogy egy eltűnt nőt kerestek.

Rengeteg kacsát, vízeséseket, pálmafákat és nagy leveleket láttunk, ilyeneket mint ez itt:

Jó nagyokat szippantottunk a friss levegőből, néha megálltunk gyönyörködni a zöldségekben és a tájban.

Teljesen megkerültük a park hosszúkás tavát és élveztük a kilátást.

A többi kép itt tekinthető meg.

Év végi bizonyítvány

Ami igazából nem is bizonyítvány, mert itt End of Year Report-nak hívják ami körülbelül év végi jelentésnek felel meg. Az iskola hivatalosan július 19-én fejeződik be, de a jelentéseket már a múlt héten pénteken hazaküldték. Ez egy 20 oldalas dokumentum mely minden tantárgyra vonatkozóan tartalmazza, hogy mit teljesített a gyermek, mik a következő célok amiket el kell majd érnie és hogyan tudunk neki segíteni ezek megvalósításában. Tantárgyanként részletes jellemzés van, hogy mi az amit kiválóan alkalmaz, mi az ami még fejlesztésre szorul esetleg. Érdekes, hogy egyes tantárgyak leírásához még fényképet is csatoltak melyen Bence büszkén pózol az éppen aktuális munkájával. A dokumentum végén pedig az osztályfőnök és az igazgatónő rövid jellemzését olvashatjuk Beniről, mely a következő:

"Bence szerény és csendes tagja osztályunknak. Nem kommunikál még szóban a társaival és a tanárokkal, de önbizalma lényegesen nő és most már gesztikulálva beszél. Ezt fejlesztenie kell a Year 2-ben. Egy nehéz kezdet után az hozzáállásának és az otthoni plusz gyakorlásának köszönhetően gyönyörű fejlődést mutatott. Elkezdte a mondat alkotásokat és önálló írása is fejlődik. Bence az első nap óta népszerű tagja az osztálynak."

"Összességében egy eredményes év. Így tovább Bence. Remélem hamarosan elég magabiztos leszel ahhoz, hogy szóban is kommunikálj az iskolában. Ez nagyban növelné a fejlődésedet."

Well Done Bence! Büszkék vagyunk Rád!

Bejegyezte: Kriszti

Paultons Park

A múlt vasárnap volt szerencsénk ide látogatni. Az időjárás nagyon érdekes volt szinte 10 percenként megváltozott. Az egyik pillanatban szakadó eső, a következőben napsütés és meleg. Volt, hogy hirtelen nem tudtam kabát kéne vagy póló. A park nagyon szuper volt. Mi a Benivel majdnem minden nagy ride-ot kipróbáltunk. A hullámvasút és az ide-oda csúszkáló tányért is, az utóbbi volt a kedvencem. Nagyon jó érzés volt rajta ülni, nem rángatott, csak nagy sebességgel siklott és forgott, mint ha repülnék.

Itt is volt a szokásos fatörzsben ülős vizes csúszdában lecsúszós móka, de legalább a végén aki vizes lett külön fizettségért megszáríthatta magát ebben a turbó szárítóban.

Több kisebb-nagyobb hullámvasúton is ültünk, ezek legfeljebb két kört mentek. Nem kellett sehol sem sokat várni, szinte azonnal sorra kerültünk. Csúszdázdunk is többször, az egyiken szárazon egy lábtörlő szerű anyagon kellett csúszni, a másik egy vizes csúszda volt gumicsónakkal. A beszállás és az elindulás itt nagyon könnyű volt, mert egy szerkezet visszatartotta a csónakot a véletlen lecsúszástól, viszont induláskor megdöntötte így könnyen csusszant le.  

A park közepén dínóvilágot is berendeztek, így egy kis erdőben sétálva, dínó hangokra fedezhettük fel az őslények világát.

A legtöbb attrakció a parkba való belépés után ingyenes volt, de láttunk fizetős játékokat, pl. a gokart, távirányítós kisautók. Természetesen kipróbáltuk a hajóhintát és a kalózhajót is a Benikével, egyiken sem mondta, hogy hányingere lenne, nagyon jól bírta.

Én is felültem néhány kisebb gyerekeknek szóló játékra az Ádikával, de ezt az élményt legtöbbször a Krisztinek hagytam. Ebből is volt rengeteg, körbe-körbe kishajó, ami még hullámzott is, hattyús csónak csobbanóval és igloval, kisautó, kisvonat, minden amit csak el lehet képzelni. Minden időt kihasználtunk, így amíg Ádika kapott egy új gumicsizmát, mi a Benivel vonatoztunk a park körül.

A szabadesős mutatványra nem jutottunk fel, mert a végére hagytuk és már nem volt rá idő.

A gyerekek legnagyobb kedvence a Peppa Pig World volt, ez a parkon belül lévő nem is olyan kicsi vidámpark. Itt minden arról a malackáról szól, sokféle járgánnyal mentünk, repültünk, forogtunk, autóztunk.

Minden olyan színes volt, tökéletes, mint a mesében. Az esőzés után még le is törölték az ülőkéket. Igazi mesevilág volt ez, mit ha előző nap épült volna, annyira jól néztek ki a játékok.

Itt sem kellett sokat várni, hogy felüljünk valamire. Talán csak ott, ahol a legkisebbek mehettek, vagy az egész család autózhatott. Én meg sajnáltam rá az időt és mentem volna röpködni, hullámvasutazni, de ugye nem rólam szólt ez a nap:)

Traktorozás közben a bringa kerék újrahasznosítását láthattuk egy kertben.

A park minden szeglete gondosan karbantartott és újszerű volt. A növényzet mesébe illő, az étterem külső leülős részénél gondoltak az esőre, így fedett rész is volt.

Több vizes-és száraz játszótér is volt, de azokat nem próbáltuk ki, mert az sok helyen van, és nem akartuk azzal húzni az időt.

Nagy rohanással be lehet járni a parkot egy nap alatt, a legjobb játékokat kipróbáltuk, sokszor leesett az állunk az élménytől. Szerencsénk volt az idővel, mert sütött a nap, csak rövid ideig esett az eső, viszont ez elég volt ahhoz, hogy ne jöjjenek el olyan sokan, hogy tömeg legyen.

Készítettem egy kis filmet, a "fedélzetről" is lehet benne látni részleteket.

Amikor ilyen helyen vagyok, mindig eszembe jut a következő vicc:

Egy össze vissza vert ember támolyog az utcán. Odamegy hozzá valaki és elcsodálkozik. Magával meg mi történt? Nekem jött egy hattyú. Hattyú? Aztán meg elcsapott egy ufó. Ufó? Ezután átment rajtam egy ló. Ló?  Aztán mi történt? Kikapcsolták a körhintát.

További képek itt tekinthetők meg.

Corfe Castle a Magyar Iskolával

A southamptoni Magyar Iskola lelkes tanárának szervezésében egy amolyan évzáró kiránduláson vettünk részt vasárnap. Jó választás volt ez a hely, mert már jártunk sok helyen, de itt még nem és nem is vonatoztunk még igazi, normál méretű gőzmozdonnyal itt Angliában. Szóval jól választott a vezetőség, amikor a Corfe Castle és a Swanage railway-t vettük célba. A kiindulási hely tőlünk 75 km-re volt egy parkolóban, Nordenben. Néhány lépésre innen felszálltunk a közel 130 éve közlekedő gőzösre. 

Jegypénztás a nordeni állomáson

Néhány perc vonatozás után már meg is érkeztünk a kastélyhoz, illetve annak maradványaihoz. A kastély felé menet hangulatos kisvárosi részen sétáltunk át.

A bejáratnál gyorsan túlestünk a jegyvételen. Belegondoltunk, hogy amennyibe ez került, ennek háromszorosáért már éves belépőt lehet venni az egész családnak rengeteg hasonló helyre, ami sokkal jobban megérné, ha úgyis sokat kirándulunk. Na de majd még meggondoljuk.

A kastélyból nem sok maradt, nem csak azért mert ősrégi, hanem ráadásul még alaposan fel is robbantották a 17. században. Ez jól látszik a kicsit feljebb lévő bejáratnál, de több kő úgy néz ki, mint ha szét akarna csúszni.

Fentről aztán pazar kilátásban volt részünk, elénk tárult a város és a kastélykert.

A fenti részt gyorsan körbejártuk, a romokon nem volt sok néznivaló, de a kilátás körben minden felé nagyon tetszett.

Délben piknikeztünk egyet a réten, a fúvó szélben, közben sólyom röptetést néztünk. Érdekes volt, ahogyan egy pali lóbált valami kötélfélét, ami hangot is adott. Közben zuhanórepülésben jött a madár és úgy elrántotta előtte azt a valamit a kötél végén, mint a bika előtt a vörös posztót. Később jó messzire elrepült a sólyom, hogy már alig láttuk, aztán erre a fura hívásra visszarepült elég nagy sebességgel az emberek feje fölött alig pár centire elsüvítve megint rárepült a csalira.

Koradélután vonattal továbbindultunk Swanage-ba, ahol már többször jártunk. A szerelvényen volt külön egy babakocsik szállítására szolgáló vagon, egy a mozgássérülteknek, egy egy terű kocsi és egy szeparált fülkés. A vonat egyes részei kicsit elhasználtak voltak, olyan mávos feelinget árasztva, de ezt betudtam a korának és nem a karbantartás hiányának. Az udvarias masiniszta urak terelgették a népet és biztosították a felszállást a rászorulóknak. 

Érkezés után sokan lencsevégre kapták a mozdonyt.

Ezután még pár órát eltöltöttünk a tengerparton, a bátrabbak megmártóztak a fagyos vízben. Én nem tudtam, hogy fázok-e, vagy melegem van, mert a nap rendesen sütött, de az a fránya szél... 

A délutáni vonattal visszaindultunk a kiindulási pontra, időben vissza kellett érnünk, mert egy idő után bezárják a parkolót és nem lehet kijutni. Ez a nap is jól sikerült, az időjárás remek volt, kissé le is égtem. Jót beszélgettünk a többiekkel, olyan volt, mit ha egy visegrádi osztálykiránduláson lettünk volna.

További képek itt tekinthetők meg.

Első bringatúránk

A jóslatok ellenére remek idő kerekedett szombatra. Így koradélután elindultunk egy bringás paradicsomba a közeli New Forestbe, egy Burley nevű helyre. A parkolóba érkezve néhány perces tájékozódás és térképvásárlás után kiválasztottunk egy nem túl hosszú, családbarát túrát. Különböző színekkel jelölték az útvonalakat. A szélrózsa minden irányába el lehet innen indulni, különböző hosszúságú és nehézségi fokozatú túrára. 

Kerékpáros túraútvonalak

Az elején kicsit gondot okozott a pontos irány kiválasztása, annyi lehetőség volt. Először aszfaltos úton haladtunk, majd áttértünk egy apró kavicsos, de letaposott erdei útra. Nem voltak nagy emelkedők, de a Benike néhol nehezen bírta a terepet a váltó nélküli járgányával. Öcsinek volt a legjobb dolga mögöttem az ülésében. Az útvonalak sajnos nem voltak megjelölve a színekkel úgy mint a térképen, de voltak a tájékozódást szolgáló km-kő szerű számozott pontok.  Jó kis helyeken száguldottunk:

A nagy hajtás közben sikerült letérni a tervezett útról, így a 8 mérföldes út legalább a duplája lett. Még jó, hogy volt térképünk, mert anélkül még most is az erdőben bolyonganánk, ami elég nagy volt.

Útközben láttunk szarvas néző helyet, vadlovakat, nagy réteket, sűrű erdőt. A 4 órás tekerés végére mindenki jól elfáradt, amikor visszaértünk a parkolóba, szinte üres volt már. 

Készítettem egy videót is menet közben:

További képek itt tekinthetők meg.