Légpárnás hajó Portsmouthban

Már sokszor láttuk kikötni, vagy "parkolni", remélem nemsokára utazunk is vele a közeli Isle of Wight szigetre.

Brighton

Amikor vasárnap Brightonba látogattunk, egy futóverseny közepén találtuk magunkat. Éppen a Brighton marathon zajlott, így sok embert kellett kerülgetni a part közelében. Jól szervezett versenynek tűnt, csak a futók ellátmányát, hővédő takarókat, vizet, felszerelést hozott tíz kamion. 

Két dolog is mellbe vágott a nap folyamán. Az egyik, hogy ez a szivárványos-zászlósok egyik Mekkája, nagyon sokan voltak. A másik, hogy itt fizettük eddigi kint tartózkodásunk óta a legmagasabb parkolódíjat, le sem merem írni mennyit. Ezektől függetlenül Brighton jó kis hely, tele színes házakkal, jó hosszú tengerparti sétánnyal.

Az idő és a felhők mozgása olyan gyorsan változott, hogy figyelnem kellett, ha napos képeket akartam készíteni. A tengerparti út mellett hatalmas, egységes krémszínű házakat láttunk jó hosszan.

Aztán ezek az űrfiúk jöttek velünk szembe, a festékpatronos lövöldözős helyet reklámozva.

Szívesen leültünk volna ide kicsit kávézni, de akkor kevesebbet látunk a városból.

További képek fent balra a képgalériában.

Titanic 100

Szombaton, április 14-én a southamptoni Sea City múzeum egy hete megnyílt új kiállítására igyekeztünk, ami kizárólag a Titanicról szólt. Érdekes, hogy 100 évvel később éppen azon a napon jártunk ott, amikor a jéghegynek ütközött a hajó. A bejáratnál korhű ruhákba öltözött első osztályú utasok fogadtak.

Több termen keresztül illusztrálták a kiállításon, hogy is nézett ki a hajó, milyen használati tárgyak voltak rajta. Az egyikben egy nagy rajz volt a falon, vagy 15 m hosszú, a hajó oldalnézetéről, benne több helyen, mint ha metszet lenne és belelátnánk a hajó belsejébe. Így mutatták be a gépházat, a harmadosztályú utasok és a személyzet szállását, a különböző szalonokat, konyhát, raktárakat, felső fedélzetet.

Hajószimulátorral is lehetett próbálkozni, hogyan is lehet egy ilyen nagy hajóval manőverezni. Egy másik helyiségben pedig a fűtők fáradságos munkáját próbálhattuk ki, persze hőség nélkül, egy kart kellett előre-hátra húzogatni, ha sikeres volt az akció egy lámpa átváltott alacsonyról magas gőznyomásra. Egy hatalmas négyszögletes, díszes teremben körben ültek a látogatók, középen is volt néhány hely, két falon egymással szemben 2-2 projektorral vetítettek a falra különböző képeket, közben pedig a legénység lehetséges szóváltásait hallgattuk, amit ki is írtak a kivetítőre, így nézett ki a terem.

Egy másik teremben is volt hasonló alábeszélős vetítés, ott a túlélők meséltek az élményeikről. Néhány használati tárgyat is bemutatott a kiállítás, de ezek többsége nem a Titanicról, hanem testvérhajójáról az Olympicről származtak. Bármerre jártunk a falakon különböző feliratok voltak, melyek érdekes tényeket közöltek, pl. a hajó méreteiről és a rakományról. Volt egy kép, ami azt ábrázolta, hogy a Titanic indulása után a part közelében majdnem összeütközött egy amerikai hajóval. Egy másik falon a teljes legénység és az utasok neveit láthattuk. 

Olvashattunk a felszolgált menükről az első osztálytól a harmadikig.

Hatalmas, a horgonyzáshoz használt lánc egyes szemeit is kiállították, melyek egyenként 80 kg-ot nyomnak.

Ilyen napozóágyakon tengették napjaikat a hajó első osztályú utasai az elkülönített fedélzeten.

Napozóágy az Olympic-ről

A Titanic elsüllyedését és az áldozatokról szóló híreket így mutatták be a korabeli újságok:

A Titanic elsüllyedt, 1500 halott

Érdekes kiállítás volt, próbáltak valamennyi eredeti tárgyat is bemutatni, de ez a kiállítás inkább az új, vagy érdekesebb információk bemutatásával illusztrálta a Titanicot. 

Beniéknél az iskolában is sokat foglalkoztak a témával, hol máshol lenne ez a téma ennyire aktuális, mint Southamptonban. Rengeteget tanultak róla, kaptak erről szóló házi feladatot, rajzoltak és még osztályonként egy előadást is bemutattak a szülőknek, de erről majd egy másik bejegyzésben írok.

Komppal Doverbe

Komphajó Dunkerque és Dover között

Nem sokkal hat óra előtt érkeztünk meg Ostendéből a franciaországi Dunkerquebe, innen indult a komp Doverbe. Jó kacskaringós úton jutottunk el a hajóig. Ide is elővételben vettem a jegyet, külön sáv volt fenntartva azoknak akik előre váltott jeggyel érkeztek és külön sáv a többieknek. Itt is nagyon gyorsan zajlott minden, akár csak az Eurotunnelnél. Máris az útlevél ellenőrzésnél jártunk, majd pár perccel később a hajó belsejében. Pontban este hatkor bezárult a komp hátsó ajtaja és elindultunk. Leparkolás után mindenki felment a felső szintekre, ahol szórakozási és pihenési lehetőségek várták az utazókat. Két szinten lehetett tartózkodni. Volt itt több bár, étterem, játékterem, kéken világító mosdók. 

A kamionosoknak külön szeparált részt alakítottak ki, ahova más utas nem mehetett be, ki tudja még milyen egyéb szolgáltatásokat nyújtottak még.

A gyerekek nagyon jól szórakoztak a két órás hajóúton. Először a játszóházban tombolták ki magukat, később mesét néztek egy sarokban. Több tévén pedig a BBC adását lehetett figyelni. Még egy üzlet is volt a hajón, ahol néhány dolgot olcsóbban lehetett beszerezni. Sokat mászkáltunk a hajón, bámészkodtunk a hatalmas ablakokon át. 

Amíg a tengeren voltunk egyáltalán nem lehetett lemenni a kocsihoz a lépcsőházak zárva voltak és a liftek sem indultak lefelé.

Gyorsan elrepült ez a két óra, hamar feltűntek a doveri fehér sziklák, igaz csak körvonalakban, a rossz látási viszonyok miatt. A komp elhagyása is gyorsan zajlott, főleg azért, mert még félig sem volt megtöltve járművekkel. Ezután már csak azt a 230 km-t kellett legyűrnünk a lakásig, amit 22.30-ra teljesítettünk.

További képek a hajóról balra fent a képarchívumban.

Gent remek hely

Brüsszelből 50 km hosszú úton jutottunk el Gentbe, dél körül már itt is voltunk. Leginkább Brugge-hez hasonlítható a város, több csatorna szeli át, amitől hasonlóan festői. Itt is lehet hajókázni, lovaskocsizni. A belvárosba koncentrálódik a nevezetességek többsége, az egyik téren annyi tornyos ház volt, hogy ennyit ilyen "kis" helyen még nem láttunk. Eközben viszont az utcák nagyok és szellősek. Autóforgalom a centrumban nem nagyon van, viszont annál több villamos, troli és busz közlekedik sűrűn követve egymást. A rengeteg szendvics bárból mi is kipróbáltunk egyet és itt szereztük be az utolsó csoki adagunkat, mielőtt vissza indultunk volna.

Itt is tudnak élni néhányan, hajókázás közben még pezsgőztek is.

Ha tudtuk volna, hogy ez ilyen jó hely, biztos egy egész napot szántunk volna a városra, bár a legfontosabbakat így is sikerült megnéznünk 3-4 óra alatt. De Brugge-hez hasonlóan itt is érdemes eltévedni és újabb mellékutcákat felfedezni, ahol nincs jelen a turisták tömege. Tehát nem bántuk meg, hogy inkább ide jöttünk hazafelé menet és nem maradtunk Brüsszelben. 

Négy óra előtt tovább indultunk, útközben a kocsiból még megnéztük Ostende tengerparti városát, ami csak egy kis kitérőt jelentett. Itt is van egy nagy komp kikötő, ide is érkeznek hajók Angliából, csak jóval tovább tart az út.

Ezzel befejeződött szerdától vasárnapig tartó kis belga körútunk és a kompállomás felé, a franciaországi Dunkerque-be indultunk.

További rengeteg fotó fent balra a képgalériában.

Brussel Európa fővárosa

A második napon este, közel egy órás autózás után Brugge-ből átértünk Brüsszelbe. Hamar megérkeztünk a belvárosi lakhelyünkere, akkora szerencsénk volt, hogy volt találtunk egy parkolót a szálloda alatt, így kényelmesen fel tudtunk menni a hotelbe. A szobánkból az alábbi kilátás fogadott.

A következő napon elkezdtük bejárni a várost, nagy kört mentünk a belvárosban a sétálóutcákon át a híres Grand Place-ig, ahol virágpiac is színesítette az amúgy is pazar látványt.

Innen nem messze találtuk meg a Manneken Pis nevű híres szobrocskát a pisilő kisfiúval, éppen be volt öltöztetve, szerintem Drakulának. Rengeteg turista volt, nem is igazán értettem, hogy mit néznek ezen ennyien, mert egy mellékutcában volt egy sarkon és elég kicsi is. De ettől függetlenül mindenki látni akarja. Van ennek a szobornak egy guggoló kislány megfelelője is, de az máshol van, azt biztos nem látogatták ilyen sokan.

Turisták a Manneken Pis-nél

Rövid ebédszünetet tartottunk, egy kiváló olasz étteremben, délután még megkóstoltuk itt is a gofrit, amit rengeteg helyen árultak.

Egy üzletben itt találtuk meg a világ legnagyobb kagylóját, ami a táblája tanúsága szerint 110x128 cm-es, 213 kg-ot nyom, 260 éves és nem eladó.

Sokfelé császkáltunk még, többek között a Királyi palotánál és az előtte lévő parkban, az Európai Bizottság és az Európai parlament előtt is. Ezt a parlamentet úgy képzeltem el, mint a strassbourgit, de nem olyan volt. Az ugyanis egy nagy placc közepén van körülötte folyócska, vagy tavacska. Itt pedig teljesen körbeépítették házakkal, az utcák is olyan szűkösek, építkezés is folyt a környéken, ezért lehangolóbb volt a látvány. Maga az épület tetszett, csupa üveg és acél.

A brüsszeli Európa Parlament

Az Európai Bizottság épülete Brüsszelben

Több kerékpár kölcsönző pontot is láttunk a városban, talán valami hasonlót akarnak bevezetni Budapesten (sejtem annak mi lesz a vége). Ez egy fizető,- vagy kártyaleolvasó automatával egybekötött kerékpár parkoló, állítólag nem is drága a bringák bérlése és sok másik helyen is leadhatók.

Fizetés után a szerkezet elengedi a bringát

A központ környékén láttunk még egy egykori Malév irodát és egy Magyar Kultúra nevű helyet, ezek persze nem egymás mellett voltak.

A következő esténket egy másik hotelben töltöttük, mert azt később foglaltam le, az gyengébb volt az előző kettőnél, de legalább tiszta volt minden.

Az utolsó napunk is sűrű volt, délelőtt megnéztük az Atomiumot, ami sokkal nagyobb, mint hittem. 

A kilenc göbmmől álló építmény acélból készült és a vas tércentrált köbös kristályrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban. Az 1958-as brüsszeli világkiállításra készült, de aztán úgy döntöttek, hogy megtartják. A szerkezet teljes magassága 102 méter, tömege pedig 2400 tonna. A kilenc, egyenként 18 méter átmérőjű gömböt tizenhat cső köti össze, melyekből a kocka éleit alkotók 3 méter átmérőjűek és 29 méter hosszúak. Az átlóban lévő csövek átmérője 3,3 méter és hosszuk 23 méter. A csúcsára állított kocka három alsó gömbjét egyenként egy 35 méter magas állvány támasztja alá, viszont van a szerkezetnek még további három olyan gömbje, amelyeknek nincsen függőleges alátámasztása. Így ezek biztonsági okokból zárva vannak a látogatók előtt. A turistákat a középső csőben közlekedő lift egyenesen a legfelső gömbbe szállítja, ahonnan körpanoráma nyílik a városra és környékére. A lift visszafelé csak a középső gömbig viszi utasait, mert itt és a többi alsó gömbben (amelyekbe mozgólépcső segítségével lehet továbbjutni) az 1950-70-es éveket idéző retrokiállítást tekinthetik meg a látogatók. /forrás: Wikipédia/

A sorban álló tömeg és a kevés időnk miatt nem mentünk fel a felső gömbbe, talán majd legközelebb.

Brüsszel nagyon színes város, ha az embereket nézzük, akkor is. Remek a tömegközlekedése, de gyalog is bejárhatók a főbb nevezetességek, kivéve az Atomiumot, mert az a város szélén van egy nagy parkban. Az utcák tágasak és szélesebbek mint a briteknél. Szerencsére csokiból sem volt hiány, de annyi azért nem volt, mint Brugge-ben. 

Még délelőtt továbbindultunk, mert még Gentet sem akartuk kihagyni a körútból és a hajós átkelés is ránk várt este. 

További rengeteg kép található bal oldalt fent, a képarchívumban.

Brugge a középkori álomváros

A La Manche csatorna, vagy másnéven English channel csalagúton történő átszelése után 100 km autózás után megérkeztünk Brugge-be /Brűzs/. Most kipróbálhattam, milyen a jobb kormányos autóval az út jobb oldalán vezetni, nem volt semmi problémám, azonnal átálltam. A kocsihoz indulás előtt még be kellett szereznem néhány tartozékot, ami Angliában nem kötelező, de Európa nagy részén muszáj, hogy nálam legyen, amúgy is jó, ha van. Ilyen például az elakadásjelző háromszög, GB autójel, matrica a fényszórókra, ami kissé eltéríti a fényszóróból kilépő fényt, mivel Angliában az út bal oldala felé, Európában a jobb oldal irányába állítják be a fénysugarat és a lámpák sem egyformák emiatt.

A szállodát nagyon hamar megtaláltuk a GPS segítségével, a parkoló néhány utcányira volt. A lehető legjobb helyen volt a mini hotel, a belváros kellős közepén és még kocsival is meg tudtuk közelíteni a kipakolás erejéig. A szoba szép nagy volt és reggelit is kaptunk a két napos tartózkodásunk alatt. 

A kék autó mellett látható a keskeny kis épület, melynek az első emeletén laktunk, a szoba olyan széles volt, mint maga a ház. Ez volt a kilátás az ablakból, a csendes mellékutcában.

A hangulatos reggeliző helyiség az alagsorban volt, először azt hittem, boros pincébe vezet a tulaj. Kényelmes fotelek is voltak ugyanitt.

Egy mini kertet is találtam hátul, ahova bármikor ki lehetett ülni sziesztázni.

Az idő nem volt túl jó az érkezésünk napján, de azért felkerekedtünk egy gyors városnézésre, még az esti órákban. Brugge így is olyan volt, mint egy festmény, igazi ékszerdoboz a tengerparttól nem messze, Brüsszeltől 100 km-re északra.

Csak ámultunk, hogy mennyi csokibolt van mindenütt, szinte minden második üzlet az volt.

Másnap a város déli részét jártuk be természetesen gyalog, mer autóval közlekedni itt lehetetlen, de nincs is értelme, mert a belvárosi rész nem olyan nagy, hogy ne lehessen bejárni. Mivel az előrejelzésből tudtam, hogy csak a következő napon lesz napsütés, így az első teljes napra csak sétálós programot terveztem. A gyerekeknek jutott egy kis játszóterezés és vidámpark is a város főterén. Eljutottunk a csokimúzeumba is, nagyon érdekes volt.

Csokimúzeum bejárat

Az élő bemutató helyszíne a múzeumon belül, a háttérben egy üzem

A múzeumban kisebb élő bemutatót tartottak a praliné gyártásáról, a végén kóstoltunk is. Itt vettem egy csokilikőrt is, nem bírtam otthagyni. 

Természetesen többször megkóstoltuk a híres belga sültkrumplit is, ami állítólag azért olyan jó, mert 2x sütik ki. Gofrit is ettünk, most csoki öntettel, nem nutellával. A közel 500 féle sörből alig tudtam választani, de amiket ittunk, jó döntésnek bizonyultak.

Másnap reggel bejött az időjósok előrejelzése, kisütött a nap, de azért hideg volt. Délelőtt hajókázni mentünk a csatornákhoz, ami behálózza a várost, ezért is nevezik Észak Velencéjének, amiből van pár másik is.

Később megmásztuk a város és Európa egyik legmagasabb kőtornyát, 366 lépcsőfokot kellett megtennünk a csúcsig, a vége felé jó szűk lépcsőkön, de a nagyobb baj az volt, hogy fentről is jöttek lefelé, így állandóan egymást kerülgettük.

A toronyba vezető lépcsők

De megérte az erőfeszítést, a látvány minden irányban kárpótolt.

Fent a toronyban láttuk a harangokat és az azokat mozgató mechanizmusokat, nagyon érdekes volt látni ilyen közelről.

Később felfedezőútra indultunk a város kisebb utcái felé, de főleg a csatornák mentén sétáltunk, ott volt a legszebb a látkép.

A főtér is jobban mutatott napsütésben, mint az előző napi szürkeségben.

Nem győztük végignézni a csokiboltokat, sokba bementünk és csak ámultunk, hogy mi mindent lehet ebből az általunk igencsak szeretett édességből készíteni. Ez volt az egyik legszebb üzlet.

A nap végére jól elfáradtunk, a gyerekek nagyon jól bírták a kiképzést, az Ádikát néha megfuttattuk, mert kicsit nyűgös volt a sok ülés miatt. 

Ebbe a városba még biztos, hogy visszatérünk, annyira tetszett, olyan színes és érdekes volt látni, hogy a középkori házak milyen jó állapotban vannak, igazi ékszerdoboz ez a hely. Aki ide látogat, biztos leesik az álla.

További rengeteg kép az archívumban.

Átkelés a La Manche csatorna alatt

Mostantól már nem csak angliai kalandokról számolhatok be, mert Belgiumban jártunk, ahol jobbnál jobb helyekre sikerült eljutnunk. Április 4-én, szerdán indultunk el kocsival a két és fél órányira lévő Folkestone-ba. Ugyanis innen indulnak a Csalagút vonatai a brit oldalról. Átkelés előtt megálltunk egy parkolóban, ahol még szereztem egy barátot és egy ellenséget. Ugyanis egy idős hölgy a Vauxhall Corsájával a parkolóban beletolatott egy vadonat új Golf oldalába. Annyira bénán csinálta, hogy rossz volt nézni. Beállt egy helyre, majd nem tudni miért elkezdett tolatni. Közben alaposan alászedte a kormányt, de annyira, hogy keresztben áthajtott vagy három üres helyen, majd nekiütközött egy parkoló autónak. A nő kiszállt, megállapította az ütközést, majd átállt egy másik helyre. Mi eközben végignéztük az egészet, néhány méterről. A nő ezután bement vásárolni, majd visszajött és elhajtott, mint ha mi sem történt volna. Én feljegyeztem mindkét autó rendszámát és bemondattuk az áruházban, hogy szóljanak a Golfosnak. A tulaj gyorsan előkerült és nagyokat hálálkodott, majd rögtön nagy telefonálásba kezdett. Nem tudom, egyáltalán, hogy képzeli a nő ezt az egészet, ráadásul ő is látta, hogy mi végignéztük az esetet. Szerintem már fel sem fogta, hogy mit csinált, az ilyen emberektől mentsen meg az Isten az utakon.

Visszatérve az Eurotunneles átkelésünkhöz, az első bejárati sorompóhoz érkezve egy terminállal találkoztunk, ahol szinte semmi dolgunk nem volt. Mivel előre lefoglaltam a neten a jegyet, a képernyőn azonnal megjelent a nevem és az autónk rendszáma, így csak egy ok-t kellett nyomnunk, erre a gép kiadott egy cetlit, amit a visszapillantóra kellett akasztani. Továbbhaladtunk, majd leparkoltunk egy időre, megnéztük shopokat és ittunk egy kávét. Közben a parkolóban lévő kijelzőkön figyeltük, mikor kell elindulnunk a beszálláshoz. A parkoló közelében még külön kutyafuttató pálya is volt a kedvencek átmozgatására.

Kávézó Folkestone-ban

Folkestone Shopping

Kijelzők Folkestone-ban

Utazás autóval a vonatban

Amikor eljött az idő, elindultunk. Először egy négy autóból álló csoportot vizsgáltak át. A kilincsekről mintát vettek, majd elvitték megvizsgálni. Gondolom robbanóanyag után nyomoztak. Ezután háromszor ellenőrizték az útleveleket. Elérkeztünk a vonathoz, ami a kocsikat szállítja. A személyautókhoz emeletes vagonokat használnak, mi az emeletre hajtottunk fel. Kamionokat és buszokat is szállítanak a csatorna alatt közlekedő vonatokkal. Percre pontosan 14.20-kor elindultunk, szinte nem is hallottuk a kerekek zaját. Leengedtük az ablakokat, hogy kapjunk egy kis levegőt, de így se volt sok. Az út 35 percig tartott, közben a kocsiban kellett maradni. A mennyezeten elhelyezett kijelzőn mindenről tájékoztattak, közben kiírták, hogy mi csak pihenjünk, ők majd vezetnek. Eközben a vonat 140 km/h-val haladt, 60 m-rel a tenger alatt, az 50 km-es úton. Az érkezés is óramű pontossággal történt, előtte figyelmeztettek, hogy a másik oldalon kell közlekedni és egy órával több van, helyi idő szerint. Gyorsan kihajtottunk a vonatból és már a francia autópályán találtuk magunkat.
További érdekes adatok az alagútról itt olvashatók.