A La Manche csatorna, vagy másnéven English channel csalagúton történő átszelése után 100 km autózás után megérkeztünk Brugge-be /Brűzs/. Most kipróbálhattam, milyen a jobb kormányos autóval az út jobb oldalán vezetni, nem volt semmi problémám, azonnal átálltam. A kocsihoz indulás előtt még be kellett szereznem néhány tartozékot, ami Angliában nem kötelező, de Európa nagy részén muszáj, hogy nálam legyen, amúgy is jó, ha van. Ilyen például az elakadásjelző háromszög, GB autójel, matrica a fényszórókra, ami kissé eltéríti a fényszóróból kilépő fényt, mivel Angliában az út bal oldala felé, Európában a jobb oldal irányába állítják be a fénysugarat és a lámpák sem egyformák emiatt.
A szállodát nagyon hamar megtaláltuk a GPS segítségével, a parkoló néhány utcányira volt. A lehető legjobb helyen volt a mini hotel, a belváros kellős közepén és még kocsival is meg tudtuk közelíteni a kipakolás erejéig. A szoba szép nagy volt és reggelit is kaptunk a két napos tartózkodásunk alatt.
A kék autó mellett látható a keskeny kis épület, melynek az első emeletén laktunk, a szoba olyan széles volt, mint maga a ház. Ez volt a kilátás az ablakból, a csendes mellékutcában.
A hangulatos reggeliző helyiség az alagsorban volt, először azt hittem, boros pincébe vezet a tulaj. Kényelmes fotelek is voltak ugyanitt.
Egy mini kertet is találtam hátul, ahova bármikor ki lehetett ülni sziesztázni.
Az idő nem volt túl jó az érkezésünk napján, de azért felkerekedtünk egy gyors városnézésre, még az esti órákban. Brugge így is olyan volt, mint egy festmény, igazi ékszerdoboz a tengerparttól nem messze, Brüsszeltől 100 km-re északra.
Csak ámultunk, hogy mennyi csokibolt van mindenütt, szinte minden második üzlet az volt.
Másnap a város déli részét jártuk be természetesen gyalog, mer autóval közlekedni itt lehetetlen, de nincs is értelme, mert a belvárosi rész nem olyan nagy, hogy ne lehessen bejárni. Mivel az előrejelzésből tudtam, hogy csak a következő napon lesz napsütés, így az első teljes napra csak sétálós programot terveztem. A gyerekeknek jutott egy kis játszóterezés és vidámpark is a város főterén. Eljutottunk a csokimúzeumba is, nagyon érdekes volt.
 |
| Csokimúzeum bejárat |
 |
| Az élő bemutató helyszíne a múzeumon belül, a háttérben egy üzem |
A múzeumban kisebb élő bemutatót tartottak a praliné gyártásáról, a végén kóstoltunk is. Itt vettem egy csokilikőrt is, nem bírtam otthagyni.
Természetesen többször megkóstoltuk a híres belga sültkrumplit is, ami állítólag azért olyan jó, mert 2x sütik ki. Gofrit is ettünk, most csoki öntettel, nem nutellával. A közel 500 féle sörből alig tudtam választani, de amiket ittunk, jó döntésnek bizonyultak.
Másnap reggel bejött az időjósok előrejelzése, kisütött a nap, de azért hideg volt. Délelőtt hajókázni mentünk a csatornákhoz, ami behálózza a várost, ezért is nevezik Észak Velencéjének, amiből van pár másik is.
Később megmásztuk a város és Európa egyik legmagasabb kőtornyát, 366 lépcsőfokot kellett megtennünk a csúcsig, a vége felé jó szűk lépcsőkön, de a nagyobb baj az volt, hogy fentről is jöttek lefelé, így állandóan egymást kerülgettük.
 |
| A toronyba vezető lépcsők |
De megérte az erőfeszítést, a látvány minden irányban kárpótolt.
Fent a toronyban láttuk a harangokat és az azokat mozgató mechanizmusokat, nagyon érdekes volt látni ilyen közelről.
Később felfedezőútra indultunk a város kisebb utcái felé, de főleg a csatornák mentén sétáltunk, ott volt a legszebb a látkép.
A főtér is jobban mutatott napsütésben, mint az előző napi szürkeségben.
Nem győztük végignézni a csokiboltokat, sokba bementünk és csak ámultunk, hogy mi mindent lehet ebből az általunk igencsak szeretett édességből készíteni. Ez volt az egyik legszebb üzlet.
A nap végére jól elfáradtunk, a gyerekek nagyon jól bírták a kiképzést, az Ádikát néha megfuttattuk, mert kicsit nyűgös volt a sok ülés miatt.
Ebbe a városba még biztos, hogy visszatérünk, annyira tetszett, olyan színes és érdekes volt látni, hogy a középkori házak milyen jó állapotban vannak, igazi ékszerdoboz ez a hely. Aki ide látogat, biztos leesik az álla.
További rengeteg kép az archívumban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése