Hétvégi nyaralás

A hétvégén két olyan strandon is jártunk, ahol eddig még nem. Ma egy West wittering nevű partszakaszon napoztunk, az odajutás nem volt egyszerű. Az autópályáról letérve majd 15 km megtétele hiányzott a beach-ig. Ezt szűkös mellékutakon tettük meg a hatalmas parkoló felé, ahol szerintem több ezer autó volt. Az idevezető kis mellékút áteresztőképessége természetesen jóval kisebb a szükségesnél, így jó sokáig furikáztunk a célpont felé. Végre megérkeztünk, a kocsik nagy része óriási füves területen parkolt, a part néhány lépésre volt innen.

Nagy zsúfoltság volt a part mentén, sokan voltak a sekély, lassan mélyülő vízben, volt egy kis hullámzás is. Itt is találkoztunk magyarokkal, ezen a majdnem Isten háta mögötti helyen. 

A fiúk jókat homokváraztak, mi a Benivel bemerészkedtünk a vízbe nyakig, az alábbi képen, középen vagyok. Nem hittem volna, hogy egyszer még Angliában fürödni fogok a tengerben, eddig csak térdig merészkedtem.

Nem mondhatnám, hogy meleg volt a víz, talán 20 fok alatt lehetett, de mivel nem volt mély, annyira hideg sem. Sokan fürdőztek benne, az ittenieknek gondolom már elfogadható volt a víz hőfoka. 

Nekem nem nagyon tetszett, hogy sok kutyát is lehoztak a partra, de ez még lett volna baj. Páran azonban hagyták a kutyájukat össze-vissza szaladgálni az emberek között, ráadásul a mi pokrócunkon is átloholt az egyik, a gazdáját persze nem érdekelte. Már majdnem ott tartottam, hogy szólok nekik, hogy vigyék innen, de ez itt ugye nem szokás. De a legtöbb kutya azért jólnevelten távol maradt az emberektől és nem zavarták őket, persze ez nem a kutyákon múlik. Néhány jobban kiépített strandon kijelölt hely van a kedvencek fürdetésére és futtatására a parton. Nem normális dolog, hogy a gyerekek és a napozók között rohangálnak a kutyák, ha pedig rájuk jön a szükség, persze nem keresnek illemhelyet, aztán meg homokozzon ugyanott a gyerek.

Estefelé megérkezett az apály, így már sokkal szélesebb és homokosabb lett a part.

Este 7 óra után indultunk vissza, ekkor még nagyobb szenvedés volt eljutni az autópályáig. Szerintem sokan tudták, hogy innen kijutni keserves dolog lesz, ezért ott helyben sütögették vacsorájukat a part mentén és a parkolóban a kocsijuk mellett. 

Az érkezés előtti utolsó néhány km-en még láttuk a napot előbújni a dombok mögül.

A szombati strandolásunk is jól sikerült, bár a víz hidegebb és mélyebb volt. Délnyugat felé, Mudeford város tengerpartjára ruccantunk. 

A part Highcliffe közelében, Bournemouth előtt van. A közelben már jártunk, de itt még nem, Kriszti kolléganője javasolta ezt a helyet is. Itt is volt némi kavics a parton, de kevéske homok is, na meg borsos parkolási díj, két óránként kiegyenlítve. Sokat napoztunk, játszottunk, mint ha csak egy nyaraláson lettünk volna. Mostanában amúgy is ilyen hangulatunk van a szuper idő miatt. Itt ugyan volt egy kis szél, de legalább nem volt olyan melegünk. Én csak ott égtem le, ahol nem vártam volna és ahol nem kentem magamra az 50 faktort, a bokámon. 

Estefelé még egy kis játszótér is belefért az időbe, majd bejártuk a környező utcákat, akol egy partra vezető ösvényre leltünk. Én is szeretnék a házam kijáratából ilyen látványt minden nap.

A közelben egy kisebb réten megálltunk egy vacsora piknikre, a mező másik végéről vadnyuszik figyeltek minket.

Ideális vacsorázóhely, szemben az Isle of wight sziget

Leskelődő nyulak a rét másik végénél

Naná, hogy erről a magaslatról is találtunk lejáratot a parthoz, amin le kellett ereszkednünk.

A parton aztán naplemente előtt csináltunk még pár képet.

A kocsihoz visszaérve még ilyen házakat láttunk. A szokásos babaházak, alacsony belmagassággal, de azért guszták voltak.

Majd a hazafelé vezető úton több zöldségen is átmentünk.