Egész hétvégére esőt jeleztek, de szombat délelőtt sütött a nap. Gyorsan kitaláltam, hogy akkor nem kéne itthon ülni, gyerünk a Submarine Museum-ba. Fél órányi autóútra van tőlünk, dél körül el is elindultunk. Belépéskor először a fegyvereket néztük meg, különféle rakétákat és torpedókat. Itt még nem találtuk a jegypénztárt, továbbsétáltunk hát a bejárat felé. A szabadtéri kiállításon egy kutatóhajót, búvárruhát, egy betonba ágyazott parancsnoki tornyot és egy hatalmas propellert láttunk.
Ezek után elértük a bejáratot és megpillantottuk a beton talapzatra helyezett II. Világháborús tengeralattjárót, az Alliance-t. Állítólag ez az egy maradt meg, amit a japánok nem lőttek szét. Ezután nem sokkal kezdődött is a felejthetetlen sétánk a hajó belsejébe, ahol ki más tartott volna előadást, mint egy anno a hajón szolgáló tiszt. A kirándulás a hajó hátsó részében kezdődött.
Belépéskor úgy éreztem magam, mint amikor egy repülőbe szállok be, olyan szűk volt az ajtó. Belül mindenfelé csövek, műszerek és kütyük látványa fogadott, a padlón kívül mindenhol.
A látogatói csoport 25 főből állt, de így is szűkösen fértünk el, igaz, hogy egy helyre koncentrálódott a tömeg, a bácsi köré, aki magyarázott. Én igyekeztem lemaradni a fotózás miatt. Elmesélte, hogy egyszerre 65 fő teljesített szolgálatot a hajón. Azért, hogy a legénység nagy része elférjen ágyak voltak mindenütt, a folyosókon több szinten és a kabinokban is. Nem számoltam meg az ágyakat, gondolom nem volt mindenkinek sajátja, mert egyszerre úgy sem aludt mindenki.
A középső részbe érve elképesztő mennyiségű műszert láttunk, kapcsolókat és tekerentyűket, szerintem rosszabb, mint egy repülő pilótafülkéje. Innen irányították a gépezetet. Itt volt a periszkóp is.
Hátrébb volt a gépház a motorokkal, ami a tengeralattjárót hajtotta, rengeteg hengerrel.
Már az orr rész felé jártunk, amikor megláttuk a torpedó csövet, egy vörös lámpát tettek bele demonstrációként. A mennyezeten sínpályák, a helyiség két oldalán pedig a torpedók helyét láttuk.
Belűlről egész jó állapotúnak láttunk mindent, de kívül nagyon látszik a rozsda és a festék lemállása, úgy látszik annak a karbantartására már nem jutott pénz, nem baj így is nagyon tetszett a túra. Bár nagyon érdekes volt a belseje, azért jó volt kijönni belőle, mert elég szűkös volt a hely, főleg nekem. Gondolom inkább alacsonyabb emberekből állt a személyzet, mert sem a belső tér, sem az ágyak mérete nem lett volna elég méretes, 170 cm fölött.
Ezután betértünk a kiállítóterembe, ahol az emeleti részen mindenféle zászlókat, hajó maketteket, képeket és egyenruhákat láttunk. Voltak itt korabeli használati tárgyak is. A galéria szinten filmvetítést nézhettek az érdeklődők és mindenféle érdekes interaktív játékokat. Kipróbálhattuk milyen elzárni egy csapot a búvár ruhába applikált robot karral, láttuk hogyan "lát és hall" egy tengeralattjáró, valamint mennyi minden van a hajó tetején a periszkóp környékén.
Láttuk a 70/80-as évek és a mai tengeralattjárókon lévő három szintes emeletes ágyakat, különféle a kornak megfelelő tárgyakkal berendezve. Míg az előbbinél a Rubik kocka és a walkman volt a legénység szórakozási eszköze, addig napjainkban a laptop és az ipod jelenti a szórakozást.
A földszinten is volt egy kisebb tengeralattjáró, kettéválasztva, hogy belülről is látható legyen.
Egy másik teremben a Holland One nevű tengeralattjáróról vetítettek filmet és képek is voltak a falon. Ez volt a Brit Királyi Haditengerészet első tengeralattjárója 1902 körül. A hajó elsüllyedt és sokáig nem is találták meg. Óriási szenzáció volt, amikor 69 év után 1981-ben előkerült. A teremben vetített film a hajó konzerválásáról szólt, felújításról még szó sem lehetett, a hajó állapota miatt. A hajótestet különböző korróziógátló anyagokban 5 évig áztatták, mire egyáltalán hozzá tudtak nyúlni. Utána 40%-os relatív páratartalomnak kellett lennie a tárolóhelyiségben a levegőnek, hogy ne induljon be újra a rozsdásodási folyamat.
Egy jó kis délutánt töltöttünk el a múzeumban, kellett is a jó idő a külső látványosságok miatt. A múzeum pont szemben van Portsmouth kikötőjével, így hazafelé készítettem néhány képet a partról.
Ezek után elértük a bejáratot és megpillantottuk a beton talapzatra helyezett II. Világháborús tengeralattjárót, az Alliance-t. Állítólag ez az egy maradt meg, amit a japánok nem lőttek szét. Ezután nem sokkal kezdődött is a felejthetetlen sétánk a hajó belsejébe, ahol ki más tartott volna előadást, mint egy anno a hajón szolgáló tiszt. A kirándulás a hajó hátsó részében kezdődött.
Belépéskor úgy éreztem magam, mint amikor egy repülőbe szállok be, olyan szűk volt az ajtó. Belül mindenfelé csövek, műszerek és kütyük látványa fogadott, a padlón kívül mindenhol.
A látogatói csoport 25 főből állt, de így is szűkösen fértünk el, igaz, hogy egy helyre koncentrálódott a tömeg, a bácsi köré, aki magyarázott. Én igyekeztem lemaradni a fotózás miatt. Elmesélte, hogy egyszerre 65 fő teljesített szolgálatot a hajón. Azért, hogy a legénység nagy része elférjen ágyak voltak mindenütt, a folyosókon több szinten és a kabinokban is. Nem számoltam meg az ágyakat, gondolom nem volt mindenkinek sajátja, mert egyszerre úgy sem aludt mindenki.
A középső részbe érve elképesztő mennyiségű műszert láttunk, kapcsolókat és tekerentyűket, szerintem rosszabb, mint egy repülő pilótafülkéje. Innen irányították a gépezetet. Itt volt a periszkóp is.
Hátrébb volt a gépház a motorokkal, ami a tengeralattjárót hajtotta, rengeteg hengerrel.
Már az orr rész felé jártunk, amikor megláttuk a torpedó csövet, egy vörös lámpát tettek bele demonstrációként. A mennyezeten sínpályák, a helyiség két oldalán pedig a torpedók helyét láttuk.
Belűlről egész jó állapotúnak láttunk mindent, de kívül nagyon látszik a rozsda és a festék lemállása, úgy látszik annak a karbantartására már nem jutott pénz, nem baj így is nagyon tetszett a túra. Bár nagyon érdekes volt a belseje, azért jó volt kijönni belőle, mert elég szűkös volt a hely, főleg nekem. Gondolom inkább alacsonyabb emberekből állt a személyzet, mert sem a belső tér, sem az ágyak mérete nem lett volna elég méretes, 170 cm fölött.
Ezután betértünk a kiállítóterembe, ahol az emeleti részen mindenféle zászlókat, hajó maketteket, képeket és egyenruhákat láttunk. Voltak itt korabeli használati tárgyak is. A galéria szinten filmvetítést nézhettek az érdeklődők és mindenféle érdekes interaktív játékokat. Kipróbálhattuk milyen elzárni egy csapot a búvár ruhába applikált robot karral, láttuk hogyan "lát és hall" egy tengeralattjáró, valamint mennyi minden van a hajó tetején a periszkóp környékén.
Láttuk a 70/80-as évek és a mai tengeralattjárókon lévő három szintes emeletes ágyakat, különféle a kornak megfelelő tárgyakkal berendezve. Míg az előbbinél a Rubik kocka és a walkman volt a legénység szórakozási eszköze, addig napjainkban a laptop és az ipod jelenti a szórakozást.
A földszinten is volt egy kisebb tengeralattjáró, kettéválasztva, hogy belülről is látható legyen.
Egy másik teremben a Holland One nevű tengeralattjáróról vetítettek filmet és képek is voltak a falon. Ez volt a Brit Királyi Haditengerészet első tengeralattjárója 1902 körül. A hajó elsüllyedt és sokáig nem is találták meg. Óriási szenzáció volt, amikor 69 év után 1981-ben előkerült. A teremben vetített film a hajó konzerválásáról szólt, felújításról még szó sem lehetett, a hajó állapota miatt. A hajótestet különböző korróziógátló anyagokban 5 évig áztatták, mire egyáltalán hozzá tudtak nyúlni. Utána 40%-os relatív páratartalomnak kellett lennie a tárolóhelyiségben a levegőnek, hogy ne induljon be újra a rozsdásodási folyamat.
Egy jó kis délutánt töltöttünk el a múzeumban, kellett is a jó idő a külső látványosságok miatt. A múzeum pont szemben van Portsmouth kikötőjével, így hazafelé készítettem néhány képet a partról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése