Az erdő fényei

Valamelyik hétvégén ismét a New Forestben, egy Blackwater nevű helyen jártunk. Szeretünk oda menni, remek kirándulóhelyek vannak ott, a szabadon bandukoló lovak pedig külön kuriózumnak számítanak. Mikor egyszer korábban egy kis faluban jártunk errefelé, különös dolgot láttunk. Az autóúton átvezető patakot fedeztünk fel. Először azt hittem árvíz van, de később kiderült, hogy a vadlovak oda járnak inni, így legalább hozzáférnek a vízhez. A faluban egyébként minden kocsibejárónál elhelyezték azt a bizonyos rácsot az útba építve, ami lerázza a kerekekről a nemkívánatos lerakódásokat.

Most azon a részen voltunk, ahol a legnagyobb fák vannak. Már-már a kaliforniai mamutfenyőkre hasonlítanak, persze azoknál azért kisebbek, de állítólag onnan származnak ezek is.

Ez a két fa a legnagyobb, melyet tábla is jelez. Egyenként 105 tonnásak és még mindig nőnek.

Érdekesen nőnek ki az ágak a törzsből, mint ha utólag rakták volna oda azokat.

Sétáltunk egyet a közeli arborétumban is, ahol sokféle fát láttunk egy helyen. Az alábbi fát elneveztem elefánt fának, valamiért az jutott róla eszembe.

Estefelé pedig meglestük az erdőn átszűrődő napot. Olyan volt mint egy színházi reflektor.

Az erdőből kiérve még megálltunk a mezőn, épp akkor ment le a nap, miközben 100 méteres árnyékunkat a földre vetítette. 

Az erdőben láttunk egy nyugdíjas párt, akik iPad-del fényképeztek, óriási volt. Amint végeztek a megörökítéssel, berakták a kütyüt a hálós szatyrukba.

Innen hamar tovább álltunk, mert a vadlovak teljesen elaknásították a területet, ez nagyban megnehezítette a futkározást.

További képek itt.

Végre dolgozom

Hosszas keresgélés után véletlenül bukkantunk rá egy álláshirdetésre a nem túl messzi autógumikat árusító cégnél, akik sofőröket kerestek. Rögtön be is küldtem a jelentkezésemet, néhány nap múlva pedig behívtak. Egy szimpatikus srác interjúztatott, nem a helyi góré. Valami manager volt a központból, mert, hogy ez nem csak egy gumi szerelő műhely, hanem 10 raktárbázissal rendelkező nagyker is. Nem sokat kérdezett, mert előtte volt az önéletrajzom, abból mindent látott. Plusz kitöltettek velem még egy nyomtatványt, amin szinte egy az egyben ugyanazt íratták le, mint az önéletrajzban. Egy hét múlva vissza is hívtak, hogy október elsején mehetek dolgozni. Egyelőre ide a közeli kirendeltségre, de később át fognak helyezni Southamptonba. Az első napon gyors eligazítást tartott a főnök, kb 15 perc alatt lezavarta és minden létező oktatás megtartásáról papírt írattak alá. Ezután következett a tájékozódás a raktárban, majd a kocsi megismerése. Az első két napon összeraktak egy igazi tahóval, aki egész nap káromkodott, bagózott, böfögött és úgy ment a kocsival, mint egy állat, életveszélyes volt. Harmadnapra szerencsére felszívódott. A második héten át is helyeztek Southamptonba, sok tanulnivalóm már nem akadt. Ott kedvesen fogadtak, ugyanazzal a furgonnal mentem, amivel előtte is. Itt is folytatódtak a hivatalos papírokkal kapcsolatos mizériák. Már négyszer is kitöltették velem hasonlókat. Ráadásul az utolsót le sem adtam, mert, hogy postán is megkaptam ugyanazokat, gondoltam a kísérőlevélben leírtak szerint járok el és visszaküldöm én levélben a papírokat. Ez nem volt jó, mert másnap kérték vissza tőlem a cégnél is. Még aznap hazaszaladtam érte és bevittem. A következő héten azzal fogadtak, hogy késtem a leadással, ezért ebben a hónapban nem kapok fizetést, majd csak november végén. Na ez jó vicc. Rögtön reklamáltam, hogy ez így nem lesz jó. A főnökasszony rendes volt, mert rögtön intézkedett. Közben mi is írtunk a HR-nek egy érdeklődő levelet. Később módosították a szerződésemet is a korábban megbeszélt munkaórákra, mert az sem stimmelt és szóvá is tettem. A végén késéssel ugyan de átutalták a fizetésemet is, remélem a következő hónaptól gördülékenyebben megy majd.
A munka nem bonyolult, kétszer indulok neki egy nap és összesen 8-10 helyre kell mennem. 200 km körül megyek egy nap, a legtávolabbi hely 40 km-re van. Már a vezetésemet is letesztelték. Beült hozzám egy oktató és figyelt. A végén közölte a hibáimat. Állítólag nagyon rámegyek az előttem haladóra, ebben lehet valami, azóta jobban figyelek. Na de, hogy minden egyes megállásnál használjam a kéziféket, mert hátulról belém jöhetnek, ezzel nem értek egyet. Még arra az esetre is ezt javasolta, amikor mögöttem sorakoznak az autók, szerintem ez felesleges. Ja és inni sem lehet vezetés közben (nem alkoholra gondoltam, mielőtt jönnének a vicces megjegyzések), nem csak a telefonálás tiltott, na ezt meg nem is tudtam. Ha látta volna az előző pasast, aki 2 napig "oktatott" és 70 helyett 90 mph-val hajtott az autópályán, miközben evett...
Szóval szerintem 20 év vezetés után nincs szükségem oktatóra, de talán ezt ő is látta.
A bejárást úgy oldottuk meg, hogy vonattal járok. A lakástól 30 perc lenne gyalog a vasútállomás, de Kriszti reggel elvisz. Negyed óra vonatozás után leszállok és 5 percet sétálok a munkahelyig. Visszafelé gyalog teszem meg a fél órás utat. Eleinte idegenkedtem a vonatozás gondolatától, eszembe jutottak a magyar vonatok. Na ezek teljesen mások. Minden vonat Siemens gyártmányú, tiszta, igényes és csendes, pedig dízel motorvonatok. Az érkezési időkkel vannak problémák, de ezt majd külön megírom.
Már egy hónapja dolgozom, a kollégákkal próbálok beszélgetni, az ügyfelek is jó fejek, akikhez szállítok. Kaptam egyenruhát is dzsekivel, minden sötétkék, jól néz ki.
Nem egy nagy karrier, de kezdésnek egész jó és még élvezem is, az idő pedig nagyon gyorsan elmegy.

Születésnap stadion túrával

Szombat délelőttre kaptunk szülinapi meghívást Beni egyik osztálytársától. Izgalmasnak ígérkezett a program, mert a southamptoni 32 ezres foci stadion volt a helyszín. 

Megérkezésünk után egy emeleti helyiségbe invitáltak minket, ahol mindenféle szuper játék várta a gyerekeket. Plyastation és csocsó. 

Ugyanitt szolgálták fel a szomszédos helyiségben a nasit a gyerekeknek. Nem sok idő volt itt játékra, mert egyből érkezett egy focimezes úr, aki a stadion túrát vezette. Először a földszintre mentünk, ahonnan a nézők megközelítik a nézőteret, ez a széksorok alatt volt egy jó tágas helyen. Itt korábban felállítottak egy ugrálóvár elvén működő focikaput, ahol az ünnepelt apukájának védésével kapura lőhettek a gyerekek, akik voltak vagy húszan. 

Néhány lövés után elindultunk a pálya felé. Én még nem láttam ekkora stadiont, pedig ez nem a legnagyobbak közé tartozik. A gyerekek leültek a VIP helyek közelében, közben érdekes információkkal látta el őket a túravezető, többek között azzal, hogy a Beckham is focizott itt.

Ezután elsétáltunk az öltözők felé, a pálya közepénél volt a bejárat. Nagyon kultúrált volt minden, mint ha új lenne, a zuhanyzóba is bekukkantottunk.

Szép folyosókon és öltözőkben nézelődtünk, majd megmutatták azt a helyet, ahol közvetlenül pályára lépés előtt várakoztak a focisták. Itt minden játékosnak saját ülőhelye van, kis tárolórekesszel az ülése fölött, itt tárolják az értékeiket.

,

Itt különféle kis táblákat is találtunk a falakon, ahol a taktikát tudják megbeszélni a játékosokkal. Egy szomszédos helyiségbe kukkantva egy jó kis lelaxálót pillantottunk meg jakuzzival egybekötve. Így már ki lehet bírni.

Ezután hangos ováció mellett kiszaladtak a gyerekek a pályára, mint ha világhírű focisták lennének. Körbejártuk még egyszer a pályát és visszatértünk a játszó helyre. Később jobbnál jobb sütiket kaptak a gyerekek és némi ennivalót (jól is jött ez az ebéd előtti órákban) Felköszöntötték az ünnepeltet, majd minden gyerek kapott egy kis búcsú ajándékot. Ilyenkor ez a szokás, hogy a vendégek is kapnak ajándékokat. De annyi minden volt ebben a zsákban....  Hatalmas, címeres angol zászló szurkoláshoz, arcfestő készlet, színező, cukorka, csoki, lufi, meg még ki tudja mi más. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a délelőttön, a házigazdák kedvesek voltak, a program szuper volt. Meg is említettem, hogy nem csak a gyerek élvezte a stadionlátogatást. A végén a szülők kollektíve segítettek a romeltakarításban. 

Kifelé menet megkerültük a stadiont, hogy eljussunk a kocsihoz, lenyűgöző volt az épület mérete.

Egyszer egy igazi focimeccsre is el fogunk ide jönni.

További képek itt.

Itt van az ősz, vetközzünk neki

Idén nyár se nagyon volt, de most itt az ősz. Az angolok szerint ennyi eső régen esett, mint ebben az évben. Azért volt pár nap nyáron, amikor izzadva mentünk a tengerpartra, de nem túl sok. A nagy melegben tanulmányoztam az embereket, hogy mit vesznek föl. Előkerültek a bundás csizmák és hasonlóan meleg holmik. Most viszont itt az ősz, a "nyári" csizmákat felváltották a strandpapucsok. Mikor máskor, ha nem most. Persze azért nem mindenki ilyen elvetemült. Az iskolában láttam egy elég kirívó pofát. Téli sapka volt rajta, szinte az egész arcát betakaró hatalmas fekete napszemüveg, vastag kapucnis pulóver, alul viszont rövidnadrág és lábujj közé vágós gumipapucs, rettentő vagány volt. Gondolom deréktól lefelé nem volt fázós, de a feje annál inkább fázhatott. A legszörnyűbb látvány, amikor anyuka télikabátban tolja a babakocsit, amiben a gyerek pucér lábbal és vékony pólóban ücsörög. Legszívesebben megkérdezném tőle, hogy ő biztosan nem fázik? Na és a gyerek? De erre biztos az a válasz, hogy szoktatni kell a gyereket a hideghez. Anyukát akkor biztos nem szoktatták, ha kabátban van. De elég sokan viszont tényleg nekivetkőznek, simán egy szál pólóban járkálnak a reggeli 8-10 fokban, vagy még hidegebben is. A nagyobb iskolás gyerekeken még télen se nagyon látni kabátot, hordják a zakót vagy a pulóvert és ennyi. Magamon is észrevettem, hogy sikerült kicsit alkalmazkodni az itteni klímához, de azért 8 fokban eszembe se jut pólóban járni. Nem tudom elhinni, hogy nem fáznak benne.
Nyáron láttunk egy nőt, aki már biztos nem tudta, hogy milyen extrém vacakot húzzon magára. A ruhájára már nem emlékszem, mert megakadt a szemem a fején. Fehér csillogós cilinder volt a fején, a cilinderre pedig rá volt húzva koppanásig egy valamilyen színű úszószemüveg, hogy ez mi célt szolgált, azt csak ő tudja. Lehet itt látni mindenféle érdekességet, meg őrültséget.  Az általános "vagány" stílus azért annyira nem dívik itt, mint otthon. Nem hordanak a fiúk felállított galléros rózsaszínű pólót, meg ilyesmit, a fiatalok azért hasonló göncben járnak, csak néhány kirívó esetet látni, de az nagyon extrém.

Eurotunnel

Április óta most sikerült összevágnom ezt a filmet, részben a megfelelő program hiánya miatt. Ez a videó a csalagút végállomásain készült. Beszállás Folkestone-ban, kiszállás Calais-nál. Az alagút bejáratai mindkét oldalon közel 3 km-re vannak a tengertől. Az indulás és az érkezés percre pontosan, menetrend szerint történt, az út 35 percig tartott.

Fodrász

Megfizethető és jó fodrászt találni számomra nem volt egy egyszerű feladat itt Angliában. Egyébként sem könnyű ha az embernek már otthon, Magyarországon volt egy akihez évekig bizalommal és teljes megelégedettséggel járt. 

A fiúk helyzete sokkal egyszerűbb. Mikor ide költöztünk beszereztünk egy szuper jó minőségű hajnyírót, így én léptem elő személyes házi fodrásszá. 

Na de én mit csináljak akinek festeni és valami frizurát alkotni is kéne? Első körben feltérképeztem az árakat. Meglepődtem. Egy festés 40 font körül mozog, ha már vágást is kérünk 60-70 fontot is fizethetünk. Egy trendibb szalonban pedig még ennél is sokkal többet. Ezt én kissé soknak találtam így megvettem magamnak a festéket és nekiláttam otthon. Szerencsére jól lett a végeredmény, így azóta is én festem magamnak. De hát vágatni azért csak kell időnként. Egyik du. megláttam, hogy egy fodrász szalon nyílt az uszodában ahova Benivel úszni járunk. Kértem egy időpontot, de bárcsak ne tettem volna. Több, mint 1 órát töltöttem ott (pedig csak egy szimpla vágás szárítást kértem) de a lány többet beszélt, mint amennyit dolgozott. Végül 42 fontot fizettem és még csak nem is tetszett a végeredmény. Utána hónapokig nem is néztem fodrász után, mígnem az egyik kolléganőm ajánlására felkerestem az ő fodrászát. Meglepetésemre 30 perc alatt végeztem, teljesen megelégedve távoztam és csak 20 fontba került. A tanulópénzt azonban a következő alkalommal megfizettem. Számomra ma sem egyértelmű, hogy itt a fodrászok miért számolják külön fel a hajszárítást. Ha vágást kérek az 20 font, de ha már beszárítást is akkor 32 font? Mi kerül 12 fontba azon, hogy beszárítja a hajamat? Pusztán azért kell többet fizetni, mert ha ún. blow dry-t kérünk akkor formázza is a hajat szárítás közben, ha pedig csak sima szárítást (dry) kérünk akkor megszárítja, de csak azért, hogy ne vizes hajjal menjen haza az ember lánya. Na ezt magyarázza meg nekem valaki. Mindenesetre most már tudom, hogy legközelebb ki kell hangsúlyoznom, hogy én csak sima szárítást kérek a vágás után.

Bejegyezte: Kriszti

Az új tanév érdekességei (Year 2)

A nyári szünet előtti utolsó héten szülői értekezletre hívták a szeptemberben Year 2-ban évet kezdő gyerekek szüleit. Ez a találkozó is korábbiakhoz hasonlóan nagyon szervezetten zajlott. Mindenkit az igazgatónő fogadott az ajtóban és kaptam egy színes kis füzetet sok sok hasznos információval, aminek a tartalmát egy kivetítő segítségével részletesen ismertették is.

A tartalomjegyzék után rögtön megismerhetjük a Year 2 évfolyamban tanító tanárokat a fényképek által.

Majd a fontos szabályokat rögzítették miszerint az első tanítási óra 8:45-kor kezdődik és lesz szíves mindenki legkésőbb 8:55-ig beérni a suliba, különben igazolatlan nap jár. A tanítás minden nap 15:15-ig tart.

Utána megtudtuk, hogy mostantól a gyerekek közül választanak naposokat illetve ún. udvari őrszemeket is. A naposok itt kicsit más feladatkört hivatottak ellátni, mint otthon az óvodában. Itt a fő tevékenységük, hogy segítsenek a kisebbeknek a hozott ebédjük kicsomagolásában és jelentsék az ebédes néniknek (Bence így hívja őket) ha valaki befejezte az ebédet. Továbbá azt is jelenteni kell, ha valaki nem megfelelően viselkedik az asztalnál. Az udvari őrszemek a gyerekeket felügyelik az ebéd utáni játék közben és jelzik a tanítónéniknek ha valami gond vagy összetűzés merül fel a gyerkőcök között. Benike ez utóbbi feladatkört látta el most az első héten.

Ismertették, hogy továbbra is az a rendszer működik, mint a Year 1-ban, miszerint a gyerekeket az osztályukon belül is csoportokba sorolják aszerint, hogy kinek mi az erőssége. Természetesen minden csoport követi az előírt tantervet, de ha valaki egy tárgyból kicsit gyengébb azzal külön foglalkoznak, hogy ne maradjon el a többiektől.

A füzet azt is leírja mit kell beszereznünk a tanévkezdésre:
1. Tornafelszerelés (tornazsák+fehér póló+kék torna nadrág és fekete tornacipő).
2. Iskolatáska (ez tavalyról megvolt, csak új címkét írtunk rá).

3. Egyenruha, ami az előírtaknak megfelelően szürke nadrág, szürke zokni, világoskék póló, iskolai logós pulóver és fekete cipő. 

4. Uzsonnatáska (a tavalyi szintén tökéletes még).

5. Vizes palack ami mindig velük van az osztályban.

Ezen kívül minden mást az iskola biztosít ingyen. Nem kell könyveket, füzeteket, írószereket sem venni.

A következő bekezdés az ismertető füzetben a tantervről szól. Idén a témák: 

1. A londoni tűzvész.

2. Mikor leszek híres - híres emberekről fognak sok érdekes dolgot megtudni, megismerni őket történeteken keresztül.

3. Élet a tengeren.

4. Katie Morag - aki egy Skót kislány és az ő kalandjain keresztül fogják a gyerekek megismerni Skóciát.

5. Élet az óceánban.

A házi feladatot továbbra is pénteken kapják meg a gyerekek, a leadási határidő a következő hét szerda. A tanítónéni külön hangsúlyozta, hogy a gyerekek próbálják azt egyedül megoldani, ha nem megy és 5-10 percnél tovább szenved vele a gyermek, ne erőltessük, hanem jelezzük ezt hétfőn és majd ők átnézik, megbeszélik vele, külön foglalkoznak, gyakorolnak ha nem megy. De semmiképpen sem szeretnék ha a gyerek izgulna amiatt, hogy nem boldogul a feladattal. Hát igen, így is hozzá lehet állni a tanításhoz.

Új kis barátok is költöztek az osztályba 3 plüss kutyus személyében. Minden héten 1 kutyus gazdára talál és haza mehet a kiválasztott gyermekkel aki kap hozzá egy kutyus naplót is. A feladat, hogy le kell írni (mintha ő lenne a kutyus) mikor mit csinált, merre járt, mit evett a családdal. Hétfőn a kutyusnak vissza kell térnie az osztályba és az ideiglenes gazdinak fel kell olvasnia amit írt. A gyerekek ezt nagyon lelkesen csinálják, tudtuk meg a tanítónénitől, sokan még fotókkal is gazdagítják ezt a kis naplót. Nagyon kreatív ötlet, a gyerekek játéknak tekintik miközben gyakorolják a fogalmazást, az írást és az olvasást is.

Azt most is hangsúlyozták, hogy a gyerekek minimum háromszor olvassanak egy héten otthon. Ha ezt teljesítik matrica a jutalom. 

Nagyon sok tanulmányi kirándulás lesz idén is a programban, pl. látogatás a tűzoltóságon, a Little Woodham 16. századi faluban, a Blue Reef akváriumban és a HMS Victory hadimúzeumban. 

További érdekes események a tanév során: pénteki oklevél átadó ünnepségek (minden gyermek aki kiemelkedően jól teljesít valamelyik tantárgyban oklevelet kap), könyv hét, Karácsonyi vásár, interkulturális hét (ezúttal India), Húsvéti tojás vadászat, tréfa nap (vicces vetélkedők, versenyek napja). 

Év közben és év végén is több "dolgozatot" írnak a kisiskolások, de mint megtudtam a szülőin ők ezzel nincsenek is tisztában. A tanárok direkt nem mondják nekik, hogy most dolgozatot fogunk írni, ehelyett kedvesen tudtukra adják, hogy ennél a feladatnál most nem segíthetnek, ezt a gyereknek magának kell megoldani. Szerintük ez sokkal jobb módszer, a gyerekek nem izgulnak, kevesebbet hibáznak, hiszen nem tudják, hogy ennek tétje van. Inkább kihívásnak fogják fel mintsem izzadnak a stressz miatt, ezáltal sikeresek is. 

Én csak pozitívan tudok nyilatkozni az iskoláról eddigi tapasztalataink szerint. Bence idén is szívesen ment suliba, és azt mondta most még jobban érzi magát mint tavaly. Szerencsére egy nagyszerű tanítónénit kapott és remélem idén már a bátorsága is megjön ahhoz, hogy megszólaljon angolul. Itthon ugyanis gond nélkül kérdez, válaszol ;-)

Bejegyezte: Kriszti