Végre dolgozom

Hosszas keresgélés után véletlenül bukkantunk rá egy álláshirdetésre a nem túl messzi autógumikat árusító cégnél, akik sofőröket kerestek. Rögtön be is küldtem a jelentkezésemet, néhány nap múlva pedig behívtak. Egy szimpatikus srác interjúztatott, nem a helyi góré. Valami manager volt a központból, mert, hogy ez nem csak egy gumi szerelő műhely, hanem 10 raktárbázissal rendelkező nagyker is. Nem sokat kérdezett, mert előtte volt az önéletrajzom, abból mindent látott. Plusz kitöltettek velem még egy nyomtatványt, amin szinte egy az egyben ugyanazt íratták le, mint az önéletrajzban. Egy hét múlva vissza is hívtak, hogy október elsején mehetek dolgozni. Egyelőre ide a közeli kirendeltségre, de később át fognak helyezni Southamptonba. Az első napon gyors eligazítást tartott a főnök, kb 15 perc alatt lezavarta és minden létező oktatás megtartásáról papírt írattak alá. Ezután következett a tájékozódás a raktárban, majd a kocsi megismerése. Az első két napon összeraktak egy igazi tahóval, aki egész nap káromkodott, bagózott, böfögött és úgy ment a kocsival, mint egy állat, életveszélyes volt. Harmadnapra szerencsére felszívódott. A második héten át is helyeztek Southamptonba, sok tanulnivalóm már nem akadt. Ott kedvesen fogadtak, ugyanazzal a furgonnal mentem, amivel előtte is. Itt is folytatódtak a hivatalos papírokkal kapcsolatos mizériák. Már négyszer is kitöltették velem hasonlókat. Ráadásul az utolsót le sem adtam, mert, hogy postán is megkaptam ugyanazokat, gondoltam a kísérőlevélben leírtak szerint járok el és visszaküldöm én levélben a papírokat. Ez nem volt jó, mert másnap kérték vissza tőlem a cégnél is. Még aznap hazaszaladtam érte és bevittem. A következő héten azzal fogadtak, hogy késtem a leadással, ezért ebben a hónapban nem kapok fizetést, majd csak november végén. Na ez jó vicc. Rögtön reklamáltam, hogy ez így nem lesz jó. A főnökasszony rendes volt, mert rögtön intézkedett. Közben mi is írtunk a HR-nek egy érdeklődő levelet. Később módosították a szerződésemet is a korábban megbeszélt munkaórákra, mert az sem stimmelt és szóvá is tettem. A végén késéssel ugyan de átutalták a fizetésemet is, remélem a következő hónaptól gördülékenyebben megy majd.
A munka nem bonyolult, kétszer indulok neki egy nap és összesen 8-10 helyre kell mennem. 200 km körül megyek egy nap, a legtávolabbi hely 40 km-re van. Már a vezetésemet is letesztelték. Beült hozzám egy oktató és figyelt. A végén közölte a hibáimat. Állítólag nagyon rámegyek az előttem haladóra, ebben lehet valami, azóta jobban figyelek. Na de, hogy minden egyes megállásnál használjam a kéziféket, mert hátulról belém jöhetnek, ezzel nem értek egyet. Még arra az esetre is ezt javasolta, amikor mögöttem sorakoznak az autók, szerintem ez felesleges. Ja és inni sem lehet vezetés közben (nem alkoholra gondoltam, mielőtt jönnének a vicces megjegyzések), nem csak a telefonálás tiltott, na ezt meg nem is tudtam. Ha látta volna az előző pasast, aki 2 napig "oktatott" és 70 helyett 90 mph-val hajtott az autópályán, miközben evett...
Szóval szerintem 20 év vezetés után nincs szükségem oktatóra, de talán ezt ő is látta.
A bejárást úgy oldottuk meg, hogy vonattal járok. A lakástól 30 perc lenne gyalog a vasútállomás, de Kriszti reggel elvisz. Negyed óra vonatozás után leszállok és 5 percet sétálok a munkahelyig. Visszafelé gyalog teszem meg a fél órás utat. Eleinte idegenkedtem a vonatozás gondolatától, eszembe jutottak a magyar vonatok. Na ezek teljesen mások. Minden vonat Siemens gyártmányú, tiszta, igényes és csendes, pedig dízel motorvonatok. Az érkezési időkkel vannak problémák, de ezt majd külön megírom.
Már egy hónapja dolgozom, a kollégákkal próbálok beszélgetni, az ügyfelek is jó fejek, akikhez szállítok. Kaptam egyenruhát is dzsekivel, minden sötétkék, jól néz ki.
Nem egy nagy karrier, de kezdésnek egész jó és még élvezem is, az idő pedig nagyon gyorsan elmegy.