Corfe Castle a Magyar Iskolával

A southamptoni Magyar Iskola lelkes tanárának szervezésében egy amolyan évzáró kiránduláson vettünk részt vasárnap. Jó választás volt ez a hely, mert már jártunk sok helyen, de itt még nem és nem is vonatoztunk még igazi, normál méretű gőzmozdonnyal itt Angliában. Szóval jól választott a vezetőség, amikor a Corfe Castle és a Swanage railway-t vettük célba. A kiindulási hely tőlünk 75 km-re volt egy parkolóban, Nordenben. Néhány lépésre innen felszálltunk a közel 130 éve közlekedő gőzösre. 

Jegypénztás a nordeni állomáson

Néhány perc vonatozás után már meg is érkeztünk a kastélyhoz, illetve annak maradványaihoz. A kastély felé menet hangulatos kisvárosi részen sétáltunk át.

A bejáratnál gyorsan túlestünk a jegyvételen. Belegondoltunk, hogy amennyibe ez került, ennek háromszorosáért már éves belépőt lehet venni az egész családnak rengeteg hasonló helyre, ami sokkal jobban megérné, ha úgyis sokat kirándulunk. Na de majd még meggondoljuk.

A kastélyból nem sok maradt, nem csak azért mert ősrégi, hanem ráadásul még alaposan fel is robbantották a 17. században. Ez jól látszik a kicsit feljebb lévő bejáratnál, de több kő úgy néz ki, mint ha szét akarna csúszni.

Fentről aztán pazar kilátásban volt részünk, elénk tárult a város és a kastélykert.

A fenti részt gyorsan körbejártuk, a romokon nem volt sok néznivaló, de a kilátás körben minden felé nagyon tetszett.

Délben piknikeztünk egyet a réten, a fúvó szélben, közben sólyom röptetést néztünk. Érdekes volt, ahogyan egy pali lóbált valami kötélfélét, ami hangot is adott. Közben zuhanórepülésben jött a madár és úgy elrántotta előtte azt a valamit a kötél végén, mint a bika előtt a vörös posztót. Később jó messzire elrepült a sólyom, hogy már alig láttuk, aztán erre a fura hívásra visszarepült elég nagy sebességgel az emberek feje fölött alig pár centire elsüvítve megint rárepült a csalira.

Koradélután vonattal továbbindultunk Swanage-ba, ahol már többször jártunk. A szerelvényen volt külön egy babakocsik szállítására szolgáló vagon, egy a mozgássérülteknek, egy egy terű kocsi és egy szeparált fülkés. A vonat egyes részei kicsit elhasználtak voltak, olyan mávos feelinget árasztva, de ezt betudtam a korának és nem a karbantartás hiányának. Az udvarias masiniszta urak terelgették a népet és biztosították a felszállást a rászorulóknak. 

Érkezés után sokan lencsevégre kapták a mozdonyt.

Ezután még pár órát eltöltöttünk a tengerparton, a bátrabbak megmártóztak a fagyos vízben. Én nem tudtam, hogy fázok-e, vagy melegem van, mert a nap rendesen sütött, de az a fránya szél... 

A délutáni vonattal visszaindultunk a kiindulási pontra, időben vissza kellett érnünk, mert egy idő után bezárják a parkolót és nem lehet kijutni. Ez a nap is jól sikerült, az időjárás remek volt, kissé le is égtem. Jót beszélgettünk a többiekkel, olyan volt, mit ha egy visegrádi osztálykiránduláson lettünk volna.

További képek itt tekinthetők meg.

Első bringatúránk

A jóslatok ellenére remek idő kerekedett szombatra. Így koradélután elindultunk egy bringás paradicsomba a közeli New Forestbe, egy Burley nevű helyre. A parkolóba érkezve néhány perces tájékozódás és térképvásárlás után kiválasztottunk egy nem túl hosszú, családbarát túrát. Különböző színekkel jelölték az útvonalakat. A szélrózsa minden irányába el lehet innen indulni, különböző hosszúságú és nehézségi fokozatú túrára. 

Kerékpáros túraútvonalak

Az elején kicsit gondot okozott a pontos irány kiválasztása, annyi lehetőség volt. Először aszfaltos úton haladtunk, majd áttértünk egy apró kavicsos, de letaposott erdei útra. Nem voltak nagy emelkedők, de a Benike néhol nehezen bírta a terepet a váltó nélküli járgányával. Öcsinek volt a legjobb dolga mögöttem az ülésében. Az útvonalak sajnos nem voltak megjelölve a színekkel úgy mint a térképen, de voltak a tájékozódást szolgáló km-kő szerű számozott pontok.  Jó kis helyeken száguldottunk:

A nagy hajtás közben sikerült letérni a tervezett útról, így a 8 mérföldes út legalább a duplája lett. Még jó, hogy volt térképünk, mert anélkül még most is az erdőben bolyonganánk, ami elég nagy volt.

Útközben láttunk szarvas néző helyet, vadlovakat, nagy réteket, sűrű erdőt. A 4 órás tekerés végére mindenki jól elfáradt, amikor visszaértünk a parkolóba, szinte üres volt már. 

Készítettem egy videót is menet közben:

További képek itt tekinthetők meg.

Otterbourne túra

Mára sem találták el az időjósok, hogy milyen időjárás várható. Az egésznapos eső helyett napsütés volt és 20 fok fölötti meleg. Így a beltérre tervezett programunkat kültérire változtattuk. Egyszer valahonnan szereztem néhány füzetkét, amikben rövid túrautak vannak 5,5 km és 17 km közöttiek. Egy rövidet kiválasztva délután útra is keltünk. Nagyon közel volt hozzánk az a parkoló, ahonnan indult a kirándulás. Mindössze 1300 m. Parkolás után néhány lépést tettünk és máris az erdőben találtuk magunkat, az Itchen folyó mellett. 

Nem is tudtam, hogy ilyen közel ilyen szuper kis erdő van. Elindultunk a keskeny csapáson. Még jó, hogy nem vittünk babakocsit, mert elég hepehupás volt az út. Beni hozta a rollert, Ádika a kismotorját. Ahogy egyre beljebb hatoltunk az erdőbe, végig a folyó mellett egyre sárosabb utakon találtuk magunkat. Jöttek is szemben a gumicsizmás, túracipős emberek, akik furcsán néztek, mert rajtam kívül a többieken csak szandál volt. Aztán a sáros út után jöttek a sáros pocsolyák, ahol az Ádit már nem engedtük motorral átgázolni, szandálban, közben a Beni végig velünk cipeltette a roliját. Én átemeltem és vittem az Ádit, a többiek mögöttem bukdácsoltak a sárban. Aztán amikor egy hidacskához értünk, a szandálos csapat leöblítette a lábát a jó hideg patakban.

Isteni párás levegőben és napsütéses melegben botorkáltunk a természet lágy ölén. Amerre láttunk mindenhol sűrű erdő és a gyorsan hömpölygő folyó vett körül. Több helyen volt zsilip, kis vízeséssel, illetve átvezető zsilipekkel. Egy idő után már két folyó között gyalogoltunk, szárazabb lett a talaj is és Ádika csak úgy hasított a csóványosban, amiből ki se látszott. 

Néhol elég keskeny úton mentünk, közvetlenül a folyó mellett, szinte a vízben jártunk, ezt sűrű növényzet váltotta közvetlenül a part és a víz határán. Egy ilyen helyen aztán Ádika szokás szerint nem fogadta meg a szavamat, miszerint ne mozduljon onnan, ahol van, amíg bevárjuk a többieket. Fogta magát és elindult, de rossz irányba, így becsúszott a vízinövények közé és mint ha a föld el akarná nyelni, motorral együtt elég mélyre besüllyedt. Szerencsére nem lett vizes, megfogta a nád, de az ijedség nagy volt. 

Utunk felénél láthattuk ezt a kis rejtett vízesést, innen nem messze egy rövid pikniket is tartottunk.

Ahogy tovább haladtunk nemsokára egy nagy rétnél jártunk, a túlvégén egy elég jó játszótér is volt, amit persze nem lehetett kihagyni. 

Közben én az eget fotóztam, gondoltam is, hogy milyen jó foglalkozás lenne ez nekem mint felhő fotós.

Amikor innen elindultunk, hogy folytassuk az utat vissza a parkoló felé, valahogy elvesztettem a fonalat, mert a város peremére kerültünk. Több járókelőt is megkérdeztünk, de elmondták, hogy még nagyon messze vagyunk, sokat kell gyalogolni. Valószínűleg áttértünk egy kerülőútra és az eredetileg valamivel több mint 5 km-es túránk majdnem 7 km-esre sikeredett. /utólag megnéztem a térképen, nem volt nagy kitérő/  Mindenki jól bírta a gyaloglást, főleg az Ádikán csodálkoztunk, aki szinte teljesen végigmotorozta a távot, ráadásul a délutáni alvása is kimaradt. De a Benike is jól viselte a sok gyaloglást, pedig folyton tiltakozik ellene. Azért nagy megkönnyebbülés volt elérni a kocsit és hazajutni.
Az összes kép itt tekinthető meg.

Florida

Ma sétáltunk a helyi belvárosban és az egyik utazási iroda kirakata előtt elcsodálkoztunk. Az volt kiírva, hogy Florida 2 hét autóbérléssel együtt mindössze 720 Font. Igaz, hogy szeptemberi indulással, amikor a családosok már nem tudnak menni az iskola miatt, de akkor is nagyon jó ez az ár. Ha belegondolunk, hogy egy havi átlagfizetés feléből már ilyen útra lehet menni, akkor elég jók az arányok. A legtöbb utazás ára kedvezőbb, mint otthon. A kisebb repterekről viszont drágább az indulás, ezért a londoni repterek valamelyikéről célszerű repülni.

Remélem egyszer mi is eljutunk ide.

Buckler's Hard a 18. századból

Jól indult ez a hétvégi nap, de aztán hideg széllel és esővel végződött. Egy kellemes helyen jártunk a New Forestben lévő Buckler's Hard történelmi hajós faluban, amely a Bealieu folyó kanyarulatában fekszik. A belépődíj ellenértékeként megnézhettünk egy érdekes hajóépítésről szóló múzeumot, korabeli falusi lakásokat bábukkal és bútorokkal berendezve, egy kis kápolnát és sétálhattunk a folyóparti házak között a kikötőben. A fiúk hemperegtek egyet a friss fűben, mi pedig kávézgattunk és élveztük a kilátást a teraszról.

A parton egy újabb James Bond relikvia fogadott, a Quantum of solace című filmből egy igencsak szakadt csónak, melyet persze nem a főhős vezetett.

Ráadásként egy kisebb autó-és motorkiállítás is volt a falusi házak között. Főleg angol, de amerikai típusok is felvonultak.

Néhány érdekes gép elvonulását videóra is vettem. Elsőként egy Triumph és egy krómozott tankos Yamaha motor, majd egy Honda Goldwing haladt el. Az utóbbi egy régi legendás, hatalmas túramotor 1800 köbcentivel és minden kényelmi extrával, amit csak el lehet képzelni egy motoron. Rendesen ki is világították, mint egy cirkuszi lovat. Ezek után következett egy háromkerekű, hátul kamionnyi kerekekkel, elön nem lehet túl kényelmes, inkább csak felvágásra jó. Utóljára mentek el a Volkswagen Camperek szépen felújított változatai.

További képek a helyszínről itt találhatók.

Iskolai tapasztalatok, avagy az első év mérlege

Bence nagycsoportos óvodás volt otthon Magyarországon, amikor Angliába költöztünk. Tudtuk, itt minden másként lesz, hiszen a gyerekek Angliában 5 éves kortól iskola kötelesek. Kicsit aggódtunk mit fog szólni ahhoz, hogy iskolás lesz, hiszen nagyon szerette az ovit ahova járt. Fenntartásaim voltak azzal kapcsolatban is, hogy fog beilleszkedni, mi lesz, hogy nem ért egy szót sem angolul főleg, hogy elég visszahúzódó gyerek (kivéve itthon :-). De mindenki biztatott ne aggódjak ebben a korban még nagyon könnyen alkalmazkodnak, tanulnak, az óvó nénik is megerősítettek, jól döntünk, Bence egyébként is okos, ügyes, már Magyarországon is iskolaérettnek lehetne mondani. 

Visszatekintve az eltelt 1 évre amióta Angliában élünk ő vette a legkönnyebben az összes akadályt. Szerencsénk volt, mert egy nagyon jó iskolába sikerült felvételt nyernünk, 100%-osan elégedettek vagyunk a tanárokkal és az oktatási módszerekkel is. Bence nagyon szeret iskolába járni soha nem hallottam még tőle, hogy nem szeretne menni. 

Persze azért itt is voltak döccenők, de hol nincsenek? Volt néhány kisfiú aki kihasználva azt, hogy nem tud angolul a saját csintalanságát is Bencére fogta, ő pedig büntetésbe került. De miután beszéltem az osztályfőnökkel és az igazgatónővel minden rendeződött. Sőt az igazgatónő maga figyelt a rosszalkodó gyerekekre és pár napig email-ben küldött nekem helyzetjelentést, hogy ma mi történt, hogy viselkedtek a gyerekek az udvaron. Hangsúlyozta, neki nagyon fontos, hogy Bence jól érezze magát az iskolában, szívesen járjon oda és arra kért ha bármi gondja van nyugodtan szóljon neki, vagy nekem és én jelezzem ezt. Igazán jól esett ez a figyelmesség és a mai napig ezt tapasztalom ebben az iskolában. 

Az oktatásuk is ilyen szemléletű, a gyerekek vannak a középpontban. Gyakorlatiasan, őket bevonva zajlik a tanulás és nem terhelik őket extra házi feladatokkal. Csak pénteken adnak leckét amit a következő hét szerdáig kell beadni. Bence mostanáig ugyan kapott extra feladatokat, de ez csakis az ő boldogulása érdekében történt. A tanítónéni készített neki egy házi gyakorló füzetet amibe a következő nap tananyagát írta le. Ezt mi minden délután itthon átnéztük, megbeszéltük Bencével, hogy amíg nem értett mindent angolul tudja miről lesz szó másnap. Most már nem kapja a plusz feladatokat, megbirkózik az iskolában velük. 

Ha valaki jól szerepel az órán jutalmazzák, matricákkal, dicsérő szavakkal és ez nagyban motiválja a gyerekeket. Ha 5 matricát összegyűjtenek oklevelet kapnak. Péntekenként pedig úgynevezett Assembly-ket tarnak ahol külön dicséretben részesítik azokat a gyerekeket akik valamilyen feladatban különösen jól teljesítettek. Erre a szülők is kapnak meghívót. Büszkén mondhatom, hogy az első év alatt mi kétszer voltunk ilyenen ahol Bence elismerő oklevelet kapott. 

Mit tanult Bence 1 év alatt az iskolában? Angolul már szinte mindent ért, megszólalni még nem igazán hajlandó, de amikor azt hiszi nem hallom már bővített mondatokat mond. A kiejtése tökéletes, semmi akcentus nem hallható a beszédében. Olvas angolul (és magyarul is), megtanult írni, de ez angolul jobban megy neki. Ha magyarul ír néha megzavarja őt a sok dupla betű, hiszen ezek nincsenek az angol abc-ben, de szerintem csak idő kérdése és el fogja tudni különíteni a két abc-t. Nagyon jól számol, a matek feladatokat pillanatok alatt megérti és megoldja. Hihetetlen, de 1 év alatt egy nagycsoportos ovisból angolul értő, olvasó, számoló iskolás nagyfiú lett :-)))))

A tanítás még július 20-ig tart, itt év közben többször van szünet, így a nyári is rövidebb, de már nagyon várjuk!

Bejegyezte: Kriszti

Bath, a fürdőváros

Ezen a héten csak szombaton volt jó idő, ettől eltekintve végig esett, vagy hideg volt. A Bristoltól néhány mérföldre lévő Bath városa viszont ragyogott a napsütésben. Amikor odaértünk, az tűnt fel, hogy milyen egyformák a házak színei, nem a megszokott téglácskák fogadtak. Mindegyik ugyanabból a homok színű téglából van kirakva, legalább nem kell sokat töprengeni a vakolat színén. Bath valóban egy fürdőváros, a legismertebb látványosság ebben a témában a Római fürdő a Roman Baths, mely évente több mint egymillió turistát vonz. A víz akár 4300 m mélyről is érkezhet a fürdőbe, melyet geotermikus energiaként is felhasználnak. Több mint 1 millió liter 46 fokos víz tör fel itt naponta a föld mélyéből.

forrás: Wikipédia

A legfelső képen a Royal crescent látható, van benne méregdrága hotel és lakások is amiknek az áráért szerintem máshol palotát lehet venni. A város egyik szimbólumának számító íves épület több mint 200 éves, így néz ki felűlről.

forrás: Google Earth

Ez a város egy egész más világ, mint amerre eddig jártunk a környéken. Van egy folyója is, az Avon, melyben egy érdekes mélyedést alakítottak ki, a mögötte lévő hídról nem is beszélve, olyan mint egy álomvilág.

A másik egy szabályos kör alakban épített házakból álló tér, ilyet se láttam még, csak hasonlót, középen néhány óriási fával. 

forrás: Google Earth

Az egész városból árad a gazdagság, ez főleg az épületeken és a kocsikon látszik. Emiatt egész más az atomoszférája, minden olyan igényes, vannak széles utcák, mint Párizsban, hatalmas parkok, de eldugott kis kanálisok is, mint Hollandiában. 

Hajózni szerettünk volna, de úgy tűnik ez is a gazdagok kiváltsága. Láttunk sok hajót (ezek nagyon keskenyek és hosszúak voltak), de úgy tűnt ezt is a jómódúak veszik igénybe, talán kibérelnek egy egész hajót. Mindenesetre nem láttunk turistáknak szóló járatot, vagy csak rossz helyen kerestük.

Betévedtünk a Bath Abbey-be is, ahol még magyar nyelvű tájékoztatóval is szolgáltak a bejáratnál. A természetesen tökéletes állapotban lévő apátság már több mint 500 éve áll itt. Közben elég rendesen sikerült  felvértezni a legújabb technikával, többek között plazmatévék sorakoznak mindkét oldalhajóban.

Bath Abbey oldalhajója

Akinek hamar elfáradna a nyaka a kupola nézegetésében, az végigtolhat egy kis kocsit, aminek a tetején tükör van, így lehajtott fejjel csodálhatja meg a mennyezetet.

Kupola nézegető tükör

Az egyik utcasarkon megkínáltak egy remek almás sütivel, visszafelé be is mentünk abba a teázóba, ahonnan a süti származott. Igazi angol teázó volt, külön helyiséget kaptunk és a tulajdonosnő vette fel a rendelést. Az isteni gyümölcstortát, csokitortát és almatortát is a tulaj szolgálta fel. Teljesen házi készítésű volt, még a benne lévő lekvár is. Egyáltalán nem olyan volt, mint a legtöbb helyen kapható dög édes sütemény, hanem lágy volt, friss és nem volt benne sok cukor sem. Mindezt leöblítettük egy mennyei csoki shake-kel, meg persze általunk átszűrt teával. Mit is csinálhatna mást az ember Angliában délután öt óra környékén. Szaladgáltak a korhű múltszázadi ruhákban a felszolgálók és közben régimódi zene szólt.

Itt fogyasztottuk el az álom sütiket

Ez a nap igazán jól sikerült, piknikeztünk a Royal Crescent előtti óriási réten, sok érdekes üzletben jártunk, soha nem látott választékot látva, sétáltunk a belvárosban, nem egy zöldövezetben kirándultunk, jókat ettünk-ittunk, császkáltunk a végre normális méretű házak között.

Ilyen szép homokkőből voltak a házak

Nem utolsó sorban még egy jó kis utcazenész csapattal is találkoztunk, akik nagy örömömre ütőhangszereken játszottak, íme a róluk készült videó. Az biztos, hogy a csaj nem fog megszakadni a hangszere cipelésében.

További képek itt találhatók Bath városáról.