Megműtöttek Angliában

National Health Service 

Megtörtént az első műtétem, még soha nem voltam komoly problémával kórházban, bár ez sem számít bonyolult műtétnek. Nem is szeretek kórházba menni a különös szagok miatt és a légkört sem szeretem. Az angol kórházakban ugyan minden színesebb, inkább egy irodához hasonlítható. A nővérek különböző színű köpenyeket hordanak, de sosem fehéret. Talán rangtól függ a ruhájuk színe. A legtöbben sötétkékben vannak, akár egy fémipari műhelyben. Az orvosok sincsenek fehér köpenyben és Mr-nek szólítják őket, nem Dr-nak. Inget és nyakkendőt viselnek, vagy öltönyt. Állítólag a betegek így kevéssé félnek, amikor odakerülnek.

Az egész felhajtás akkor kezdődött, amikor február közepén valami kis dudort éreztem alhasi tájékon, mindkét oldalon. Gondoltam magamban, ez eddig nem volt itt. Rögtön el is mentünk a leghamarabb ráérő dokihoz. Itt is vannak körzeti orvosok, akik a GP nevű helyen tömörülnek. Nekünk egy nagyon szuper orvosunk van, de ha ő éppen nem ér rá átirányítanak egy másik orvoshoz, aki ráér. Most is így történt, egy nőhöz kerültem, aki teljesen bizonytalan volt, hogy mit kéne csinálni. Mindenesetre elküldött egy ultrahangra, ami több hetes várólistára kerülést jelentett. Na ezt nem hagytam annyiban, inkább kértem időpontot a saját orvosunkhoz, 2 hét múlva volt hozzá hely. Ő azonnal megállapította, hogy ez sérv, nem kell ide semmilyen ultrahang. Mindjárt intézkedett is, hogy behívjanak a jobbik kórházba. Néhány hét után jött az értesítés, hogy mehetek, ott is ugyanúgy megvizsgáltak és jól kikérdeztek. 

Nem is értettem ezt a sérv dolgot, mert nem emeltem olyan nehezet, hogy ilyet kaphatnék, de úgy látszik nem voltam hozzászokva. Az ilyen típusú (és talán még a többi fajta) sérv gyógyítása csak műtéttel lehetséges.  Muszáj minél hamarabb megcsináltatni, mert komoly problémák lehetnek. Azon kívül néha fájdogált is. 

A beavatkozás rövid leírása:

A sérvek kezelésére sebészi, több műtéti technika is használatos, de napjainkban a legelterjedtebb standard beavatkozás az úgynevezett feszülésmentes hasfali rekonstrukció, (tension free repair) egyidejű műanyag háló beültetésével. Ezt a műtétet ideális esetben laparoszkópos (kulcslyuk sebészeti) technikával végezzük el.
A laparoszkópos műtét során 3 db alhasi régióban elhelyezett 5-10 mm-es metszésen keresztül speciális kamera és kézi eszközök segítségével a kiboltosult hasüregi szerveket, illetve a sérvtömlőt a normál hasüregi pozícióba visszahelyezzük, majd a hasfali defektust a speciális műanyag sérvhálóval megerősítjük, vagyis gyakorlatilag bezárjuk.
Sérv kiújulása, vagyis az un. recidiva aránya 1-5% közé tehető szakirodalmi adatok alapján. Összességében a műtéti komplikációk aránya igen alacsony, és többnyire konzervatív kezeléssel orvosolható.
Normál körülmények között egynapos sebészeti beavatkozás, melyet altatásos érzéstelenítésben végzünk. A betegek ideális esetben, egy rutin laparoszkópos lágyéksérv műtét után 5-6 órával otthonukba távozhatnak. A műtét utáni teljes felépülés is csupán néhány napot vesz igénybe, a betegek többsége a beavatkozást követően többnyire 6-10 napon belül újra munkába állhat, illetve sportolhat.

forrás: www.endoszkopossebeszet.hu

Nemsokkal a kórházi vizsgálat után már kaptam is időpontot a műtétre. A múlt héten, szerdán délben kellett megjelennem a kórházban, az előre megadott kórházi szárnyban és osztályon. Itt újra kikérdeztek mindenféléről. Vagy hárman is feltették ugyanazokat a kérdéseket, rögtön kaptam egy vonalkódos karszalagot, nehogy összecseréljenek, mint a babákat. Közben megjelent egy szimpatikus orvos, közölte, hogy ő fogja csinálni a műtétet, még nagy nyilakkal meg is jelölte a műtéti helyet. Amikor elmagyarázta, hogy is zajlik ez, nem értettem mindent, csak sejtettem. Ahol beszéltem velük, az egy kórteremben történt, voltak még rajtam kívül öten, ők is mint műtétre vártak. Minden ágy körül elhúzható függöny volt, melyeket gondosan be is zártak a beszélgetések-és az átöltözés idejére. Egyébként amikor a külső váróban voltam, legalább húsz ember várakozott, mi voltunk a délutáni turnus, van egy reggeli is. Mindenkit szétosztottak a kórtermekben. Mondta az egyik műtős gyerek hogy mekkora szerencsém van, hogy második vagyok, nem kell annyit várni. Így csak 2 órát pihentem egy fotelben. Közben vérnyomást és hőt mértek, 50x megkérdezték, hogy mikor ettem, ittam utoljára. Később megkaptam a pizsit, mindjárt kettőt. Felvétel után közölték, hogy ez hátulgombolós, ne elöl kössem meg. Aztán ballagtam is a műtő felé (angolul: theatre - mint a színház) minden műtős és nővér lila köpenyt viselt. Volt ott egy előszoba, már ott megfektettek. Mondták viccesen, hogy rövid az ágy csússzak feljebb. Ekkor már jött a szuri a kézfejbe, meg is kérdeztem hány másodperc lesz, még sose altattak, gondoltam is, mi van ha nem hat rám az altató. (Túl sok Bud Spencer filmet néztem) De tényleg, 5-6 másodperc múlva, mint ha elvágták volna. A következő pillanatban 2,5 óra múlva kábultan arra ébredtem, hogy éppen az oxigénmaszkot veszik le. Már rögtön kérdezősködtek is a hogylétemről. Nagyjából ugyanazt éreztem, mint egy szokásos reggeli felkelésnél, talán kicsit erősebben, hogy nehezen ébredek fel, mint mindig. Aztán éreztem, hogy gurítani kezdenek, majd egy fél óra múlva meg is ismertem a kiindulási kórterem körvonalait. Nem éreztem fájdalmat, próbáltam magamhoz térni. Akkor is legalább 15x megkérdezték kérek-e valamit és jól vagyok-e. Van aki már evett is, nekem nem sok kedvem volt még hozzá. Később amikor rendesen magamhoz tértem, felültettek az ágyon. Aztán már kávét és sütit is kaptam, meg szendvicseket. A nővér, aki foglalkozott velem, nagyon rendes volt, állandóan figyelt. Majd később megkért, menjek ki pisilni. Gondoltam ez nem lesz nagy kihívás. Viszont amikor lábra akartam állni, erősen meglepődtem. Olyan labilis volt mindkét lábam, hogy majdnem összerogytam, állítólag ez az altatás miatt volt. De az ért sikerült célba érni és produkálni valamit. Ilyenkor ezt figyelik, hogy ha az ember tud pisilni, nagy baj már nem lehet. Visszafelé mellettem jött a nővér, vajon ha összerogytam volna mit tudott volna tenni a 160 cm-es segédem. Biztos van valami elkapási technikájuk óriásokra. 
Miután ez megtörtént, már hívták is a Krisztit, hogy jöhet értem 8 körül. Majd még elmondták mire vigyázzak, erre a szövegre korábban egy öregúr a mellettem lévő ágyon még viccelődött is, hogy ő még táncolni is akart ma. Mindent egybevetve teljesen elégedett voltam az ellátással, a nővérek és orvosok nagyon kedvesek voltak, minden nagyon tiszta volt és igényes. Ja és a végén elmaradt a hálapénz is, ez volt talán a legfurább az egészben. Itt ez fel sem merül. Amennyit én tudnék adni, az a fizetésükhöz képest megalázó összeg lett volna amúgy is. Itt olyan jó fizetéseket kapnak az orvosok, amilyen otthon sajnos sosem lesz. Azt a sok rosszat pedig amit az angol egészségügyről hallottam, nem tapasztaltam.