Egy jó ötlet alapján felkerekedtünk egy hétköznap este, június 20-án, hogy megnézzük mi folyik egy ilyen buli alkalmából a híres köveknél. Nem jellemző ránk, hogy hétköznap délután, az éjszakába nyúló kirándulásokat tegyünk, de ez egy ritka alkalom volt. Ugyanis két napig a nyári napfordulót - amikor leghosszabb a nappal - ünnepelték a tömegek arrafelé. A tőlünk egy órányira lévő helyszínt este hat után vettük célba, pedig másnap iskola és munka várt ránk, de ezt az élményt nem akartuk kihagyni. Ezen a két napon teljesen odaengedtek a kövekhez, ami általában nem lehetséges, csak 20m-ről lehet azokat körbe járni.
Amikor a környékre értünk, a szokásos legrövidebb behajtási lehetőséget zárva találtuk, hogy is fért volna el annyi autó egy ilyen alkalommal. A terelőtábláknak megfelelően, több kilométerrel túl kellett menünk a helyszín mellett, de már elég nagy tömeg gyülekezett. Egyszer csak a kocsisor is megtorpant és dugóvá változott. Egy nem túl időigényes araszolás után az egész területet jócskán megkerülve a kövek mögé kerültünk. Itt egy hatalmas mezőn alakítottak ki ideiglenes parkolót.
Mindenhol sárga mellényes terelő emberek segítettek parkolót találni, a földre fektetett műanyag lapok pedig út gyanánt voltak lefektetve.
Közben rácsodálkoztunk néhány érdekes járműre a parkolóban, mint erre a fából eszkábált régi lakókocsira is. Persze amilyen hippi fejek érkeztek a rendezvényre, ezen nem is csodálkoztunk.
Ez már a szervezés netovábbja. Parkolás után gyalog indultunk a nagyjából 1 km-es útnak a kövek felé.
Nemsokkal később máris ellenőrző ponthoz érkeztünk. Minden gyereknek karszalagot adtak, amire ráírták a gyerek nevét és a szülő telefonszámát, milyen praktikus. Ezen kívül nem engedték bevinni az üvegeket és szemeteszsákot osztottak mindenkinek, ezzel megspórolták a szemétszedés kellemetlenségeit, nem is láttam semmit eldobálva. Mindent a nagyszámú biztonságiak felügyeltek.
Ezek után a képzeletbeli út mentén, büfékocsik mellett haladtunk el.
De végül megérkeztünk az áhított, híres kövekhez. Sok ember gyűlt már itt össze, körbe ülték a köveket, vagy mászkáltak közöttük, vagy éppen énekeltek, hátha éreznek valami természetfelettit. Én nem éreztem semmit a köveken azon a kis mohán kívül, amit megtapogattam. Eközben a tömegek jól elvoltak az alábbi video szerint.
Sokan beöltöztek mindenféle vicces jelmezekbe, a fotósok örömére.
A kövek spirituális kisugárzása nélkül is érdekes volt ott lenni, végignézni az átszűrődő lenyugvó nap fényeit, ami nem mindennapi látványt nyújtott.
Természetesen itt is találkoztunk magyarokkal, a legeldugottabb helyeken is hallhatunk magyar szót. Az egyik angol nő azt hitte franciák vagyunk, biztos nagyon érdekes neki egy ilyen nyelvet hallani, na de azért így melléfogni...
Fél tíz után azért már elindultunk visszafelé, még világos volt, de már bekapcsolták a mobil reflektorokat, amelyekből mindenütt volt jó pár, amerre a szem ellátott.
A távozás már gyorsabban ment, mint a megérkezés. Ekkor még mindig jöttek befelé, tömött sorokban az autók. Sokan ott éjszakázhattak, vagy ki tudja meddig maradhattak.
Aki teheti, egyszer nézze meg ezt a bulit a napforduló alkalmával.
További képek itt a galériában.
Nemsokkal később máris ellenőrző ponthoz érkeztünk. Minden gyereknek karszalagot adtak, amire ráírták a gyerek nevét és a szülő telefonszámát, milyen praktikus. Ezen kívül nem engedték bevinni az üvegeket és szemeteszsákot osztottak mindenkinek, ezzel megspórolták a szemétszedés kellemetlenségeit, nem is láttam semmit eldobálva. Mindent a nagyszámú biztonságiak felügyeltek.
De végül megérkeztünk az áhított, híres kövekhez. Sok ember gyűlt már itt össze, körbe ülték a köveket, vagy mászkáltak közöttük, vagy éppen énekeltek, hátha éreznek valami természetfelettit. Én nem éreztem semmit a köveken azon a kis mohán kívül, amit megtapogattam. Eközben a tömegek jól elvoltak az alábbi video szerint.
Sokan beöltöztek mindenféle vicces jelmezekbe, a fotósok örömére.
A kövek spirituális kisugárzása nélkül is érdekes volt ott lenni, végignézni az átszűrődő lenyugvó nap fényeit, ami nem mindennapi látványt nyújtott.
Természetesen itt is találkoztunk magyarokkal, a legeldugottabb helyeken is hallhatunk magyar szót. Az egyik angol nő azt hitte franciák vagyunk, biztos nagyon érdekes neki egy ilyen nyelvet hallani, na de azért így melléfogni...
Fél tíz után azért már elindultunk visszafelé, még világos volt, de már bekapcsolták a mobil reflektorokat, amelyekből mindenütt volt jó pár, amerre a szem ellátott.
A távozás már gyorsabban ment, mint a megérkezés. Ekkor még mindig jöttek befelé, tömött sorokban az autók. Sokan ott éjszakázhattak, vagy ki tudja meddig maradhattak.
Aki teheti, egyszer nézze meg ezt a bulit a napforduló alkalmával.
További képek itt a galériában.
De jó ! Jövőre szeretnénk mi is ott lenni. :)
VálaszTörlés