Isle of Wight - Kaland a szigeten

A kellemes egy órás kompozás után megérkeztünk Isle of Wight szigetére. Ez a legnagyobb a brit sziget után, külön megyét képez néhány mérföldre Hampshire-től.  A két sziget közötti csatornát Solent-nek hívják. A hajó az East Cowes nevű városba érkezett a sziget legészakibb részére. Itt csellengtünk kicsit néhány mellékutcában, szép házakat láttunk, szinte újak voltak és nagyon guszták.

A városközpontot nem is kerestük, talán nem is volt kifejezett sétálóutca, inkább csak egy parti kikötő. 

A sziget egyébként hemzseg a történelmi emlékektől, de a nagy rohanás miatt csak futólag láttunk párat. Mivel csak egy napunk volt, hogy körülnézzünk, szerettünk volna minél többet látni belőle, nem leragadni egy helyen, vagy témánál. Ilyen az Osbourne-ház is, melyet Viktória királynő építtetett nyári rezidenciának. A körbejárása sok időbe telt volna, így továbbmentünk. Az óra járásával megegyező irányban folytattuk utunkat.

Az első tengerparti városka előtt még félúton megálltunk egy alma farmnál. A sok almafa mellet voltak raktárszerű épületek és egy kis mini feldolgozó üzem, melynek segítségével mindenféle fajtájú finom almaleveket és cidereket gyártanak. A farm üzletében mi is vettünk kétféle almalevet, olyan üvegben árulták, mint a bort. Kicsit fanyar volt mindkettő, de nekem ízlett. A hely szlogenje: "Nálunk minden nap alma nap."

A következő város Ryde. Ide érkezik a légpárnás hajó Portsmouthból. Építettek a kikötőben egy 600 m-es mólót, aminek a végén még van egy parkoló is, étteremmel, hajóállomással. 1 Fontért lehet ráhajtani  kocsival. Az apály miatt kellett így bevinni a vízbe a hajóállomást.

A hajók a mólónál kötnek ki, a légpárnás a vonal végénél a partra hajtanak ki

Váróterem a hosszú móló végén

Autóút a ryde-i mólón

Visszafelé jövet mellettünk ment el a sziget egyik érdekessége egy elektromos vonat. Innen a kikötőből szállítja az utasokat a sziget déli részére a strandokra. Egyébként azt mondják, jól szervezett tömegközlekedés van a szigeten, több buszjárattal is mehetünk ide-oda.

Autó és vonat egy tengeri stégen

A vonat egyik végállomása a móló végén.

Ezután a belvárosba hajtottunk, 2 perc autózás után ott is voltunk, a fő utca egy partra merőleges utca volt rengeteg üzlettel és étteremmel, hangulatos hotelekkel.

Ryde belvárosa

Ryde belvárosa

Siettünk a következő városba Seaview-be, de ott nem sok mindent találtunk. Gondoltam a nevéből adódóan valami páratlan kilátásban lesz részünk, de nem így történt. Csak az apály miatt felszínre került köveket és egy nem túl impozáns partot találtunk. Igaz a domboldalban volt még valami botanikus kert-szerűség.

Ahova viszont érdemes volt eljutni az Sandown és Shanklin, a két dél-nyugati város elég hasonló. Ide fut be a már említett villanyvonat Ryde-ból. Remek homokos, az apály miatt széles partszakasz fogadott, jót futkároztunk itt is.

Itt is az elmaradhatatlan mólóval, amin hatalmas játékterem volt berendezve.

Fél óra után innen is továbbálltunk Ventnor felé. Érdekes módon a szigetnek elég változatos a domborzata, hegyen-völgyön haladtunk útközben. Fura házakat is láttunk az út mentén.

Mire megérkeztünk Ventnorba, kicsit elbújt a nap. Pedig már nagyon kíváncsi voltam a sziget déli részén lévő városra. Állítólag az egész szigetnek a nagy brit szigethez képest eltérő mikroklímája van. Itt mindig jobb idő van mint ott. Ezt mi nem vettük észre, sőt csak itt nem sütött a nap egész úton. Ez persze nem tartott vissza minket, hogy leterítsük a parton a piknik takarónkat egy órás pihi erejéig.

Ventnor

Ezt a házat meg jól megszórták napelemmel. Nagyon sok házon láttunk ilyet egész Angliában.

Apró, de kellemes kisváros volt ez is, amolyan turistaparadicsom. Az alábbi képen egy pavilon látható, a padlóján körben minden irányban egy város távolságát olvashattuk.

A másik irányba is elsétáltunk egy kicsit, ahol a veszélyes sziklafal tetején, a puha fűben sétáltunk.

Ezt követően megcéloztuk a sziget legnyugatibb csücskét. Útközben nem nagyon volt semmi, viszont az út végefelé, remek panoráma tárult elénk. Résen kellett lennem vezetés közben is, mert a legjobb részek csak a kocsiból látszottak és félreállni nem lehetett.

A fenti kép nem is adja vissza az óriási sziklák látványát, ritkán látni ekkorákat. 

Még mielőtt odaértünk volna, útközben megálltunk egy Freshwater Bay nevű öbölnél, ahol érdekes sziklákat kaptam lencsevégre, ezen kívül nem nagyon volt itt semmi, néhány háztól eltekintve.

Pár perc autózás után megérkeztünk a nyugati csücsökbe. Itt aztán lett volna látnivaló, ha nem zárórára érkeztünk volna. Rájöttem, hogy ellenkező irányban kellett volna körbe haladnunk a szigeten, akkor nem késünk volna le a chair lift-nek nevezett libegőről. Itt található a Needles Park, van itt is kisebb vidámpark, pici üzletek és a sziget végénél a vízből kiálló híres sziklák a végén világítótoronnyal, és az Alum Bay, ahova lemegy a libegő.

Persze elgyalogoltam volna a fúrész-szerű sziklákhoz is, ha nem lett volna több mint egy km messze és nem este hat óra lett volna. Plusz még előttünk volt két város, amit látni akartunk, mielőtt visszamegyünk.

Talán arra jó ez a rohanás, hogy ha legközelebb visszajövünk, akkor a sziget minden részéről van valami fogalmunk és tudjuk mit akarunk tüzetesebben megnézni.

Mivel már nem sok mindent tudtunk csinálni az egyre jobban kihaló parkban, legurultunk Yarmouthba. Ide is érkeznek hajók a szemközti Lymingtonból. A városba érve nem nagyon találtam olyan érdekességet amiért érdemes lett volna leparkolni és mindenkit kirámolni a kocsiból. Néhány utcán és a kikötőn kívül nem sok mindent találtunk itt. Ezért meg sem álltunk és fordultunk egyet a főváros felé Newportba. Természetesen autópálya nincs a széltében 35, hosszában 21 km-es szigeten, de kiváló minőségű kisebb utakon haladhatunk. 

Newport tényleg nagyvárosi hangulatú, de csak a többi szigeten lévő városhoz képest, mert egy metropolisztól azért messze van. Itt már voltak nagyobb épületek, bevásárlóközpontok, széles utak.

Itt is elvoltunk vagy egy órát, lófráltunk egy nagy kört a cityben. De ami az itt tett látogatásunk végén volt, azt sokáig nem felejtjük el. Ismét előfordult velünk, hogy megéheztünk. Nem találtunk hirtelen mást, csak egy mekit. Nem annyira ugrottunk az ötletért, de már nem volt kedvünk mást keresni és a komphoz is vissza kellett lassan indulni. Meg is vettük a kaját, éppen eszegettünk a bejárati ajtótól nem messze. Egyszer csak ott termett egy takarító. Olyan cirokseprűvel, mint amit otthon is látni. Ez a pofa elkezdett sepregetni, ráadásul a bejárati ajtó előtt belül, az étteremben lévő szőnyeggel kezdte. Nem csak, hogy a vendégek képébe söpörte az összes port arról a jó nagy szőnyegről, de mindezt olyan mozdulatokkal tette, amit nehéz szövegbe öntenem. A seprő mozdulatot lassan végezte és még egyet roggyantott is a lábával, mindegy összhangot képezve a seprés és a lábmunkája között. Először rögtön azt hittük, hogy ez bolond. Ez akkor vált világossá, amikor a magával hozott felmosó vödröt az étteremben rendszeresített etetőszékbe helyezte el. De a csúcspont csak ezután következett. A szutykos felmosóvödrét ezek után felrakta egy asztal tetejére. Ezt le tudtam fotózni, de a végén már bántam, hogy a sepréséről nem készítettem egy videót.

Felmosóvödör a McDonalds étterem asztalán

Szerencsére már szinte végeztünk az evéssel, így időben el tudtunk "menekülni" a bolondos étteremből.

Rohantunk a komphoz, ami igazán nem volt messze. Kicsit még vártunk beszállás előtt, aztán hipp-hopp fent voltunk, csak a foglalási számot kérték. Indulás után még kattintgattam párat. Nem volt még túl hideg sem az esti órák ellenére.

A 20.45-ös komppal indultunk, így legalább nem értünk annyira későn vissza. Ebből a napból kihoztuk a maximumot.

Érdekes volt ez a sziget, látni egy kisebb fajta elszigeteltséget, mert mégis csak 10 percet kell hajózni ha gyorsabban, vagy több mint fél órát, ha kocsival együtt akarunk átmenni. Biztos vannak akik ingáznak minden nap oda-vissza, vagy fordítva, de azért mégis csak egy szigeten vannak, ahol sok mindent meg kellett teremteni az élethez. Egyébként nagyon hasonlít Anglia többi részére de mégis éreztünk valamit, amitől egy kicsit más érzés volt ott lenni, talán ezért érdemes elmenni és 2-3 napot eltölteni, vagy még többet is, mert sok programot kínálnak, amit máshol nem lehet látni. Nagyon tiszta és rendezett volt itt is minden, mint általában. A tengerpartokon pedig több kék zászlós strand is van.

Ja, és tetszik a helyi önkormányzat logója.

További képek itt.