Szombaton gondoltunk egyet és időutazásra mentünk a 17. századba. Egy Gosport nevű városban, egy elszigetelt erdős részen találtunk rá a kis falura Little Woodham-re, amiről Beni iskolájának igazgatója beszélt akkor, amikor ismertette a jövő évi iskolai kirándulásokat. Nehezen találtuk meg a körbezárt falut. Amikor odaértünk és kártyával akartuk kiegyenlíteni a belépődíjat, stílusosan közölték, hogy sajnos itt nem lehet kártyával fizetni, de mit is várunk egy középkori falutól.
Amikor bejutottunk nagyon régi házakat láttunk, régi eszközökkel.
Aztán mindjárt a a falu "főutcáján" találtuk magunkat, előkerültek a korabeli ruhába öltözött falusiak is.
Minden kis házba be lehetett menni, ahol érdekes előadásokkal szolgáltak a bentlakók. Azért lakók, mert ezek az emberek márciustól októberig tényleg itt laknak. Bár szerintem azért este hazamennek aludni, mert kissé hideg lenne éjszaka, de mit lehet tudni, lehet, hogy bírják a kiképzést. Ilyen körülményeket láttunk bent, amolyan 1642-ből való lakberendezést. Akkoriban is így laktak a hasonló kis falvakban, kosárfonásból, egyebekből éltek. Télen elszegődtek az urakhoz szolgálónak és ott töltötték a telet.
A másik házikóban a szövőszékkel bajlódó asszony próbálta rendezni a fonalsorokat.
A következőben érdekes előadást hallottunk, úgy beszélt a hölgy, mint ha abban a korban is lennénk. A nőket Mistress-nek (úrnő) szólította és elárulta ki a király éppen, hogyan is élnek, mit esznek. Konkrétan azt a halat, ami mellettük füstölődött.
Megtudtuk, hogy a faluban főleg a cserekereskedelem terjedt el, a tímár bőr szütyőt készített a kovácsnak, a kovács cserébe megélezte a késeit. A kovács éppen kis golyókat készített, pontosan nem tudjuk mire, volt egy kis segítsége is.
Közben megérkezett egy idős hölgyekből álló társaság, akik rendesen feldobták öltözékükkel a színvilágot. Lila ruhában és valamilyen piros fejfedőben volt mindegyik és az addig szinte kihalt falut színessé varázsolták.
Furcsa is volt őket látni a majd 400 évvel ezelőtti körülmények között.
Továbbsétáltunk még néhány házba, az egész falu nem volt nagy, de jó alaposan megnéztünk mindent.
Közben a helyiek élték nem túl gondterhelt életüket. Mindent úgy csináltak, mint ha tényleg abban a korban élnének, nem volt olyan jellege, mint ha ez egy színjáték lenne és csak a látogatók kedvéért csinálnák az egészet.
További képek a faluról itt találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése