Olimpiai élményeink Weymouthból

Sajnos a londoni eseményekről lemaradtunk, mert már látogatói jegyet sem kaptunk olimpiai parkba. Bánom is meg nem is. Szerettem volna látni a stadiont, az olimpiai falut, egyáltalán az egészet, hogy is néz ki egy ilyen olimpiai helyszín. Egész más akkor látni, amikor még van is élet benne, mert a müncheni stadionban nem sok volt, amikor ott jártunk. De ugyanakkor a hömpölygő tömeg és a sorban állás nem hiányzott. Péntekre nagyon jó idő ígérkezett, így inkább strandolni lett volna kedvünk. Összekötöttük a tengerpartozást az olimpiával, sőt még városnézéssel is. Weymouthba igyekeztünk, ahol a vitorlás futamok zajlottak. Ez egy tőlünk másfél órányi autóútra lévő nagyobbacska város. Egy probléma volt, csak fél útig volt autópálya, utána egy 4-es főút kaliberű úton kellett haladnunk jó sokáig. Mikor még több mint 100 km-re voltunk a várostól, már ott tájékoztató táblák jelezték, hogy a városba nem lehet behajtani autóval, mindenki használja a P+R parkolókat. Az út folyamán ez az üzenet többször megjelent az út mellé telepített mobil kijelzőkön. A parkolót a szomszédos város szélén egy mezőn hozták létre egy több mint 2600 kocsi befogadására alkalmas területen. Ezen a mezőn, ahol a kocsik behajtottak és végigmentek a parkolóhely felé, mobil utat építettek műanyag lapokból, ami olyan strapabíró volt, hogy az emeletes buszokat is könnyedén elbírták.

Az autókat szépen sorban beterelték egymás mellé, minden sarkon állt egy irányító ember. Parkolás után az ideiglenes busz állomásra igyekeztünk, ahol jónéhány emeletes busz várta az utasokat. Azonnal felszállhattunk, egy percig sem kellett várni. Sem a parkolás, sem a buszozás nem került semmibe.

Vadiúj Volvo buszok szállították az utasokat a helyszín közvetlen közelébe. Arra is figyeltek, ami itt nem nagy kunszt, hogy a babakocsisok és a kerekesszékesek könnyedén begurulhattak a buszba, mert biztosítottak egy rámpát a felszállóhelyre. Így nem kellett összecsuknunk a cuccokkal agyonzsúfolt babakocsit. Természetesen a buszon is volt kialakított hely. Sokan az emeletre igyekeztek, lent kevesen voltak. Amikor szinte minden ülőhelyet elfoglaltak, nem várt tovább a sofőr, hogy az állóktól tömegnyomor alakuljon ki a buszon, elindult. Mindenre volt ember, még integetőket állítottak a főútra a busz kihajtásának segítésére. 

Nagyon gyorsan és gördülékenyen ment minden. A busznak még új szaga volt, ilyet csak autóknál éreztem eddig. 20 perc múlva megérkeztünk Weymouth központjába, a szintén ideiglenesen egy parkolóban kialakított végállomásra. A tájékoztatás felsőfokon és a tökéletes szervezettség itt is folytatódott. Világító táblák garmada útközben, az első mindjárt arról szólt, mikor indul vissza az utolsó busz, utána meg ilyenek.

Lépen nyomon lila ruhás, mosolygós, köszönős önkéntesekkel találkoztunk, majdnem 20 m-enként. Ők mondták merre kell mennünk és térképeket is osztogattak. A belváros nagy részét lezárták, így könnyen haladtunk. Útközben vásároltunk némi sütit, de normál árakon adták, nem szálltak el az olimpia tiszteletére.

Néhány perces sétánk után megérkeztünk a tengerpartra. Remek homokos part volt, még selymesebb homokkal, mint Bournemouthban. A parton nem csak a jobbnál jobb éttermek, boltok sorakoztak, hanem a széles parton rengeteg program is várta a látogatókat. A szokásos mutatványok mellett volt egy sportos terület. Itt ki lehetett próbálni több sportot, pl. a kajakozást szárazföldön egy géppel is, de a vízen is lehetett próbálkozni némi oktatás után.

De sok minden volt még a sátorban.

A szabadtéri részen foci-és rugby pálya, krikett pálya miniben.

Továbbmentünk, hogy megkeressük a verseny helyszínét ami egy félsziget túloldalán volt. Úgy oldották meg, hogy szinte csak azok lássanak oda, akiknek van jegye. A jobb szélen a füves területtől jobbra rendezték a futamokat.

Próbáltunk közel menni, amennyire csak lehetett. Ehhez meg kellett kerülnünk egy kis öblöt, már emiatt érdemes volt odamenni.

Ebből a szögből kicsit velencés

Sorakoztak a jobbnál jobb hajók a kikötő felé vezető szakaszon.

Na és a házak, mint a mesében, szépek, színesek, tiszták.

Aki nem akart ekkorát kerülni, az egy ilyen lélekvesztővel vághatta le az utat:

Ezután megtaláltuk a lelátó felé vezető lépcsősort, de ott már csak én mentem fel. Ott megláttam a sorokat, akik a belépéshez várakoztak.

Tovább is lehetett menni a füves domboldal felé, ahol már sokan gyökeret vertek, onnan is jól látszott a verseny, igaz az elején még nagyon távol voltak a hajók.

Miután jól megnéztem mindent, eljöttem, visszamentünk a partra. Ott is rengetegen voltak, a selymes homokban ücsörögve nézték a világ legnagyobb mobil LED kijelzőjén élőben az eseményeket.

A Világ legnagyobb mobil LED képernyője kamionba hajtogatható

Egész messziről is, napsütésben nagyon jól látszott a kép, ami néha a versenyben lévő hajók fedélzetéről érkezett. Közben két helikopter is kőrözött a fejünk felett, élő képet biztosítva madártávlatból. 

Figyeltük a versenyt, közben a gyerekek játszottak a homokban, Beni többször is megmártózott a sekély vízben. 

A férfiaknál az ausztrálok nyertek, az angolok másodikként futottak be, az argentínok lettek a bronzérmesek. A lányoknál annyi különbség volt, hogy a hollandok végeztek a harmadik helyen. A végén riport is készült az ezüstérmesekkel a parton.

L. Patience & S Bithell az ezüstérmes britek

Napoztunk, strandoltunk és közben olimpiai élményekkel is gazdagodtunk. Ez persze nem ugyanaz, mint Londonban az egyik stadionban szurkolni, de így is nagyon tetszett a program. Közben mást is tudtunk csinálni. Nem volt elviselhetetlen  tömeg, bármerre tudtunk haladni, az idő is tökéletes volt.

BBC bejelentkezés előtt

A napfürdő után nyakunkba vettük ismét a várost. Sétáltunk a pálmafás sétányon, mint ha csak egy spanyol tengerparton jártunk volna.

Majdnem felszálltunk az egyik helyi nevezetességre a Sea life Tower-re, de sajnáltuk az időt a sorbanállásra. A teljes kilátó felemelkedett egy oszlopon, majd körbe megtett egy teljes fordulatot 

Estefelé lassan kiürült a város, de még elég sokan hallgattak a marasztaló táblák szövegeire.

Visszafelé is könnyen elértük a célállomást.

Az emeletes busz emeletéről

Lenyűgözött az a szervezettség amivel itt találkoztunk, még sehol nem láttam ilyet. A parton a parkolóban és a buszvégállomásokon, mindenhol volt elegendő mellékhelyiség. Nagyon figyeltek a biztonságra, kerékpáros rendőröket és mentősöket láttunk mindenütt. A tisztasággal sem volt gond, még a tengerparton a víz mellett is sárga mellényes szemétszedegetők vadásztak az eldobott hulladékra. 

Volt itt minden, belvárosi sétálóutcák, tengerparti sétány pálmafákkal, erdős-füves domboldal vitorlás versennyel, sport, tenger, kaja, pia, vidámpark, buszozás az emeleten, hattyúetetés, mindez Weymouthban, Dorset megye egyik gyöngyszemében.

További rengeteg kép itt.