Sárkányröptetés és csapda

Vasárnap remek programra érkeztünk Southsea-be Portsmouth mellé, egy tengerpart melletti mezőre. Már messziről láttuk a milliónyi sárkányt az égen, miközben parkolóhelyet kerestünk. Végül is jó messze találtunk helyet egy áruház emeleti parkolójában, később ez lett a vesztünk. Átsétáltunk a helyszínre, ahol autókhoz és betonlapokhoz rögzített mindenféle formájú repülő tárgy látványa fogadott minket a part melletti hatalmas réten.

Nem csak röptetés volt, hanem vásár is, számos sátorban árultak mindenféle formájú és árkategóriájú sárkányt. Volt még ugrálóvár, nem is egy, meg az elmaradhatatlan vidámpark is. Beni a kis barátjával megmászta a legmagasabb csúszdát és felültünk a dodgem-re is. A legnagyobb attrakciót nem próbáltuk ki, azt az óriási forgó micsodát.

Az alábbi videóból látszik, hogy a lendítés érdekében egy nagy propellerrel segítettek kimozdítani és mozgásba hozni a forgó szerkezetet.

Láttunk még olyan precízen irányítható sárkányokat, amiket ütemesen, zenére mozgattak, nagyon érdekes volt.  Később egy egész csapat táncoltatott sárkányokat az égen mindenféle alakzatokban, anélkül, hogy a rengeteg zsinór összegabajodott volna. 

A sárkányröptetőknek ez külön program volt, jöttek utánfutókkal, lakókocsikkal az eseményre. Itt kicsit más   a jelentése a vándormutatványosnak, ha csak a lakhelyüket nézzük, nem az a lepukkant, rozzant lakókocsi.

Cirkusz is volt, a nevük kissé megtévesztő, mert angol rendszámos autókkal jöttek.

Hamar vissza indultunk, mert hideg szél kezdett tombolni és már mindenki fázott. Mire visszaértünk a parkolóházhoz, nagy meglepetés ért. Zárva volt az egész kóceráj. 

Nem is értettük minek kell bezárni egy 2 szintes nyitott parkolóházat, amiben nincs is semmi. Érkezéskor nem figyeltük meg a feliratokat, ez volt a gond.

A tábla szerint a parkolóházat az áruház zárása után fél órával lezárják. Aki a földszinti részen parkolt ki tudott menni, de az emeleten állókat egy zárt kapu akadályozta.

Állítólag egy hónapja rakták ide ezt a kaput, de láthatóan sokan nem tudták, mert egy nő is azt mondta, simán ki lehet hajtani, ezután őt is meglepetésként érte a lezárás. Ott álltunk este hatkor kocsi nélkül, 40 km-re a lakástól. Sehol egy telefonszám, hogy hol lehetne szólni, semmi. Az üzlet bejáratánál nagy nehezen találtam egy számot, amit nem vettek fel, csak harmadik próbálkozásra.  Végre sikerült megértetnünk az ügyfélszolgálatossal, hogy hol is vagyunk melyik üzletnél, melyik városban. Közölték, hogy küldenek valakit fél órán belül, aki kinyitja a parkolót. Ekkor már nem csak mi, hanem még vagy két autónyi sorstársunk is várakozott a fagyos szélben. Gondoltuk a gatyánk is rámegy erre a kis nyitogatásra, záróra után, másnap munkaszüneti nap, remek. Jött is egy pasas, nem szólt semmit csak mindent kinyitott, megköszöntük a segítségét, de nem kellett semmit perkálni. Ekkora mázlink lett a végére. Máskor mindig meg kell néznünk, hova állunk, mert simán bezárnak mindent és akkor jönnek a bonyodalmak.

További képek itt.