2012. június 19., kedd

Iskolai tapasztalatok, avagy az első év mérlege

Bence nagycsoportos óvodás volt otthon Magyarországon, amikor Angliába költöztünk. Tudtuk, itt minden másként lesz, hiszen a gyerekek Angliában 5 éves kortól iskola kötelesek. Kicsit aggódtunk mit fog szólni ahhoz, hogy iskolás lesz, hiszen nagyon szerette az ovit ahova járt. Fenntartásaim voltak azzal kapcsolatban is, hogy fog beilleszkedni, mi lesz, hogy nem ért egy szót sem angolul főleg, hogy elég visszahúzódó gyerek (kivéve itthon :-). De mindenki biztatott ne aggódjak ebben a korban még nagyon könnyen alkalmazkodnak, tanulnak, az óvó nénik is megerősítettek, jól döntünk, Bence egyébként is okos, ügyes, már Magyarországon is iskolaérettnek lehetne mondani. 
Visszatekintve az eltelt 1 évre amióta Angliában élünk ő vette a legkönnyebben az összes akadályt. Szerencsénk volt, mert egy nagyon jó iskolába sikerült felvételt nyernünk, 100%-osan elégedettek vagyunk a tanárokkal és az oktatási módszerekkel is. Bence nagyon szeret iskolába járni soha nem hallottam még tőle, hogy nem szeretne menni. 
Persze azért itt is voltak döccenők, de hol nincsenek? Volt néhány kisfiú aki kihasználva azt, hogy nem tud angolul a saját csintalanságát is Bencére fogta, ő pedig büntetésbe került. De miután beszéltem az osztályfőnökkel és az igazgatónővel minden rendeződött. Sőt az igazgatónő maga figyelt a rosszalkodó gyerekekre és pár napig email-ben küldött nekem helyzetjelentést, hogy ma mi történt, hogy viselkedtek a gyerekek az udvaron. Hangsúlyozta, neki nagyon fontos, hogy Bence jól érezze magát az iskolában, szívesen járjon oda és arra kért ha bármi gondja van nyugodtan szóljon neki, vagy nekem és én jelezzem ezt. Igazán jól esett ez a figyelmesség és a mai napig ezt tapasztalom ebben az iskolában. 
Az oktatásuk is ilyen szemléletű, a gyerekek vannak a középpontban. Gyakorlatiasan, őket bevonva zajlik a tanulás és nem terhelik őket extra házi feladatokkal. Csak pénteken adnak leckét amit a következő hét szerdáig kell beadni. Bence mostanáig ugyan kapott extra feladatokat, de ez csakis az ő boldogulása érdekében történt. A tanítónéni készített neki egy házi gyakorló füzetet amibe a következő nap tananyagát írta le. Ezt mi minden délután itthon átnéztük, megbeszéltük Bencével, hogy amíg nem értett mindent angolul tudja miről lesz szó másnap. Most már nem kapja a plusz feladatokat, megbirkózik az iskolában velük. 
Ha valaki jól szerepel az órán jutalmazzák, matricákkal, dicsérő szavakkal és ez nagyban motiválja a gyerekeket. Ha 5 matricát összegyűjtenek oklevelet kapnak. Péntekenként pedig úgynevezett Assembly-ket tarnak ahol külön dicséretben részesítik azokat a gyerekeket akik valamilyen feladatban különösen jól teljesítettek. Erre a szülők is kapnak meghívót. Büszkén mondhatom, hogy az első év alatt mi kétszer voltunk ilyenen ahol Bence elismerő oklevelet kapott. 
Mit tanult Bence 1 év alatt az iskolában? Angolul már szinte mindent ért, megszólalni még nem igazán hajlandó, de amikor azt hiszi nem hallom már bővített mondatokat mond. A kiejtése tökéletes, semmi akcentus nem hallható a beszédében. Olvas angolul (és magyarul is), megtanult írni, de ez angolul jobban megy neki. Ha magyarul ír néha megzavarja őt a sok dupla betű, hiszen ezek nincsenek az angol abc-ben, de szerintem csak idő kérdése és el fogja tudni különíteni a két abc-t. Nagyon jól számol, a matek feladatokat pillanatok alatt megérti és megoldja. Hihetetlen, de 1 év alatt egy nagycsoportos ovisból angolul értő, olvasó, számoló iskolás nagyfiú lett :-)))))
A tanítás még július 20-ig tart, itt év közben többször van szünet, így a nyári is rövidebb, de már nagyon várjuk!
Bejegyezte: Kriszti

2012. június 11., hétfő

Bath, a fürdőváros



Ezen a héten csak szombaton volt jó idő, ettől eltekintve végig esett, vagy hideg volt. A Bristoltól néhány mérföldre lévő Bath városa viszont ragyogott a napsütésben. Amikor odaértünk, az tűnt fel, hogy milyen egyformák a házak színei, nem a megszokott téglácskák fogadtak. Mindegyik ugyanabból a homok színű téglából van kirakva, legalább nem kell sokat töprengeni a vakolat színén. Bath valóban egy fürdőváros, a legismertebb látványosság ebben a témában a Római fürdő a Roman Baths, mely évente több mint egymillió turistát vonz. A víz akár 4300 m mélyről is érkezhet a fürdőbe, melyet geotermikus energiaként is felhasználnak. Több mint 1 millió liter 46 fokos víz tör fel itt naponta a föld mélyéből.

forrás: Wikipédia

A legfelső képen a Royal crescent látható, van benne méregdrága hotel és lakások is amiknek az áráért szerintem máshol palotát lehet venni. A város egyik szimbólumának számító íves épület több mint 200 éves, így néz ki felűlről.

forrás: Google Earth

Ez a város egy egész más világ, mint amerre eddig jártunk a környéken. Van egy folyója is, az Avon, melyben egy érdekes mélyedést alakítottak ki, a mögötte lévő hídról nem is beszélve, olyan mint egy álomvilág.


A másik egy szabályos kör alakban épített házakból álló tér, ilyet se láttam még, csak hasonlót, középen néhány óriási fával. 


forrás: Google Earth

Az egész városból árad a gazdagság, ez főleg az épületeken és a kocsikon látszik. Emiatt egész más az atomoszférája, minden olyan igényes, vannak széles utcák, mint Párizsban, hatalmas parkok, de eldugott kis kanálisok is, mint Hollandiában. 


Hajózni szerettünk volna, de úgy tűnik ez is a gazdagok kiváltsága. Láttunk sok hajót (ezek nagyon keskenyek és hosszúak voltak), de úgy tűnt ezt is a jómódúak veszik igénybe, talán kibérelnek egy egész hajót. Mindenesetre nem láttunk turistáknak szóló járatot, vagy csak rossz helyen kerestük.


Betévedtünk a Bath Abbey-be is, ahol még magyar nyelvű tájékoztatóval is szolgáltak a bejáratnál. A természetesen tökéletes állapotban lévő apátság már több mint 500 éve áll itt. Közben elég rendesen sikerült  felvértezni a legújabb technikával, többek között plazmatévék sorakoznak mindkét oldalhajóban.

Bath Abbey oldalhajója

Akinek hamar elfáradna a nyaka a kupola nézegetésében, az végigtolhat egy kis kocsit, aminek a tetején tükör van, így lehajtott fejjel csodálhatja meg a mennyezetet.

Kupola nézegető tükör

Az egyik utcasarkon megkínáltak egy remek almás sütivel, visszafelé be is mentünk abba a teázóba, ahonnan a süti származott. Igazi angol teázó volt, külön helyiséget kaptunk és a tulajdonosnő vette fel a rendelést. Az isteni gyümölcstortát, csokitortát és almatortát is a tulaj szolgálta fel. Teljesen házi készítésű volt, még a benne lévő lekvár is. Egyáltalán nem olyan volt, mint a legtöbb helyen kapható dög édes sütemény, hanem lágy volt, friss és nem volt benne sok cukor sem. Mindezt leöblítettük egy mennyei csoki shake-kel, meg persze általunk átszűrt teával. Mit is csinálhatna mást az ember Angliában délután öt óra környékén. Szaladgáltak a korhű múltszázadi ruhákban a felszolgálók és közben régimódi zene szólt.


Itt fogyasztottuk el az álom sütiket

Ez a nap igazán jól sikerült, piknikeztünk a Royal Crescent előtti óriási réten, sok érdekes üzletben jártunk, soha nem látott választékot látva, sétáltunk a belvárosban, nem egy zöldövezetben kirándultunk, jókat ettünk-ittunk, császkáltunk a végre normális méretű házak között.

Ilyen szép homokkőből voltak a házak
Nem utolsó sorban még egy jó kis utcazenész csapattal is találkoztunk, akik nagy örömömre ütőhangszereken játszottak, íme a róluk készült videó. Az biztos, hogy a csaj nem fog megszakadni a hangszere cipelésében.




További képek itt találhatók Bath városáról.

2012. június 6., szerda

Hajókáztunk

Independence of the Seas

Sajnos még nem erre szálltunk fel. Szombaton az időjárás szempontjából is jól indult a nap, ezért hajókázni mentünk a közeli Southamptonba. Itt meg is néztem, hogy három nagy hajó is tartózkodik a kikötőben, szeretem ezeket a nagy teknőket, ezért előtte ezeket is megnéztük. Az Independence of the Seas-ról már készítettem korábban képeket, de most sikerült közelebbről, egy másik szögből is lekapni. Ezután indultunk a hajóállomásra, ahonnan egy kishajó vitt egy szemközti faluba, Hythe-re. Az indulás után még a víz felől is megcsodáltuk a monstrumokat.



Amikor Hythe-re értünk, egy hosszú, 600 m-es stég végénél kötött ki a hajó, mert az apály miatt nagyon visszahúzódik a víz és csak így tudták megoldani, hogy kikössön a hajó. Aki nem szeret ennyit gyalogolni, azökat vonat vitte ki a stégen keresztül a partra. Mi persze inkább gyalog élveztük a kilátást.



A nem túl szép apály látványa fogadott minket érkezéskor. Később aztán kifutott mindhárom nagy hajó.

Kisvonat a stégen, a háttérben kifut az Azura

Továbbindulva egy kis belvárosi utcát találtuk, ahol egy órás totyogással be is jártuk a környéket.



Egy alkalomhoz és ünnephez öltözött, tetőtől talpig brit úriemberrel is találkoztunk, még a napszemüvege is zászló mintás volt.


Mentünk még egy kört a kikötő felé a másik irányba is. Egy érdekes zsilipet találtunk, amivel a kikötő magas vízszintjét választották el a tenger apályától. Láthattuk is éppen a folyamatot, amint két hajó "beúszik" a zsilipbe, majd átemeli azokat a kikötőbe. Az alábbi videón megtekinthető a zsilipelés.




A kirándulás további képei itt tekinthetők meg.

2012. június 2., szombat

Union Jack

Nem is olyan egyszerű megrajzolni, ha az arányokra is figyelni kell




















A Királynő uralkodásának 60. évfordulója alkalmából a boltokat elárasztották a brit zászlók és az azokkal díszített csecsebecsék. Lehet kapni mindenféle elképzelhető ajándéktárgyat, képkeretet, bögrét, arcfestéket, cilindert, pólót, papucsot, párnát... ma még egy autó visszapillantójára húzott zászló mintás huzatot is láttam.


Az üzleteket is rendesen kidekorálták zászlókkal. A kávézókat, fodrász üzletet, patikát, mindent. Az iskolai osztályteremben is keresztbe-kasul lógnak a kifeszített zsinórokon a zászlók. Nekem nagyon tetszenek ezek a színek, ma (csütörtökön) például a gyerekek nem a megszokott egyenruhában mentek iskolába, hanem piros-fehér-kék öltözetet kellett ölteniük. Jól nézett ki a suli a sok színes ruhába öltözött gyerekkel.
Érdekes, hogy otthon mostanában milyen divatos a magyarkodás, de mégsem húz magára senki magyar zászlót és a boltokban is csak elvétve találni ilyesmit. Márciusban is max. kokárdát árulnak pár helyen, pedig a piros-fehér-zöld színekből is ki lehetne hozni sok mindent. 

2012. május 28., hétfő

Hétvégi nyaralás


A hétvégén két olyan strandon is jártunk, ahol eddig még nem. Ma egy West wittering nevű partszakaszon napoztunk, az odajutás nem volt egyszerű. Az autópályáról letérve majd 15 km megtétele hiányzott a beach-ig. Ezt szűkös mellékutakon tettük meg a hatalmas parkoló felé, ahol szerintem több ezer autó volt. Az idevezető kis mellékút áteresztőképessége természetesen jóval kisebb a szükségesnél, így jó sokáig furikáztunk a célpont felé. Végre megérkeztünk, a kocsik nagy része óriási füves területen parkolt, a part néhány lépésre volt innen.
Nagy zsúfoltság volt a part mentén, sokan voltak a sekély, lassan mélyülő vízben, volt egy kis hullámzás is. Itt is találkoztunk magyarokkal, ezen a majdnem Isten háta mögötti helyen. 
A fiúk jókat homokváraztak, mi a Benivel bemerészkedtünk a vízbe nyakig, az alábbi képen, középen vagyok. Nem hittem volna, hogy egyszer még Angliában fürödni fogok a tengerben, eddig csak térdig merészkedtem.


Nem mondhatnám, hogy meleg volt a víz, talán 20 fok alatt lehetett, de mivel nem volt mély, annyira hideg sem. Sokan fürdőztek benne, az ittenieknek gondolom már elfogadható volt a víz hőfoka. 
Nekem nem nagyon tetszett, hogy sok kutyát is lehoztak a partra, de ez még lett volna baj. Páran azonban hagyták a kutyájukat össze-vissza szaladgálni az emberek között, ráadásul a mi pokrócunkon is átloholt az egyik, a gazdáját persze nem érdekelte. Már majdnem ott tartottam, hogy szólok nekik, hogy vigyék innen, de ez itt ugye nem szokás. De a legtöbb kutya azért jólnevelten távol maradt az emberektől és nem zavarták őket, persze ez nem a kutyákon múlik. Néhány jobban kiépített strandon kijelölt hely van a kedvencek fürdetésére és futtatására a parton. Nem normális dolog, hogy a gyerekek és a napozók között rohangálnak a kutyák, ha pedig rájuk jön a szükség, persze nem keresnek illemhelyet, aztán meg homokozzon ugyanott a gyerek.
Estefelé megérkezett az apály, így már sokkal szélesebb és homokosabb lett a part.




Este 7 óra után indultunk vissza, ekkor még nagyobb szenvedés volt eljutni az autópályáig. Szerintem sokan tudták, hogy innen kijutni keserves dolog lesz, ezért ott helyben sütögették vacsorájukat a part mentén és a parkolóban a kocsijuk mellett. 
Az érkezés előtti utolsó néhány km-en még láttuk a napot előbújni a dombok mögül.



A szombati strandolásunk is jól sikerült, bár a víz hidegebb és mélyebb volt. Délnyugat felé, Mudeford város tengerpartjára ruccantunk. 



A part Highcliffe közelében, Bournemouth előtt van. A közelben már jártunk, de itt még nem, Kriszti kolléganője javasolta ezt a helyet is. Itt is volt némi kavics a parton, de kevéske homok is, na meg borsos parkolási díj, két óránként kiegyenlítve. Sokat napoztunk, játszottunk, mint ha csak egy nyaraláson lettünk volna. Mostanában amúgy is ilyen hangulatunk van a szuper idő miatt. Itt ugyan volt egy kis szél, de legalább nem volt olyan melegünk. Én csak ott égtem le, ahol nem vártam volna és ahol nem kentem magamra az 50 faktort, a bokámon. 
Estefelé még egy kis játszótér is belefért az időbe, majd bejártuk a környező utcákat, akol egy partra vezető ösvényre leltünk. Én is szeretnék a házam kijáratából ilyen látványt minden nap.


A közelben egy kisebb réten megálltunk egy vacsora piknikre, a mező másik végéről vadnyuszik figyeltek minket.

Ideális vacsorázóhely, szemben az Isle of wight sziget
Leskelődő nyulak a rét másik végénél
Naná, hogy erről a magaslatról is találtunk lejáratot a parthoz, amin le kellett ereszkednünk.


A parton aztán naplemente előtt csináltunk még pár képet.



A kocsihoz visszaérve még ilyen házakat láttunk. A szokásos babaházak, alacsony belmagassággal, de azért guszták voltak.



Majd a hazafelé vezető úton több zöldségen is átmentünk.

2012. május 26., szombat

Szuper játék nem csak gyerekeknek


A további remek időt kihasználva a délutáni 26 fokos melegben új játszótér után kutattunk a környéken. Találtunk is mindjárt kettőt, a szokásos játékokkal. De egy félreeső zúgban megtaláltuk a fenti játékszert, ilyet kültéren, szabad prédaként még sose láttam. Azoknak a sárga bogyóknak a kék oldalán világítós érintőgombok és hangszórók voltak beépítve. Ezek 360 fokban elhelyezve, így játék közben fejleszthető a térlátás-és hallás, fizikai kondíció, koordináció. Mindenféle pénzbedobás nélkül lehetett használni. Többféle játékprogram érhető el az alábbi kezelőtábla segítségével.

A bal oldali kép a hátlap, a jobb oldali a kezelőfelület
Egyedül és párosan is lehet játszani. Például reflex játékot, ez azt jeleni, hogy az éppen felvillanó gombokat kell megérinteni, melyek véletlenszerűen mindig máshol villannak fel, ha két játékos van, akkor piros és zöld fények különítik el a játékosokat. Létezik olyan is, hogy egyszerre két gombot kell érinteni, de zenélni is lehet rajta úgy, hogy egy alapzenét játszik a gép és minden gombnál egy-egy hangszert lehet megszólaltatni, így aláfestő zenét komponálni. Nagyon élveztük a játékot, talán létezik ilyen, vagy hasonló, csak más kivitelben. Még ennél is izgalmasabb lehet rajta sötétben játszani, amikor csak a felvillanó fények látszanak. Sejtem, hogy otthon milyen sors várna egy ilyen gépezetre, ha védtelenül heverne egy köztéri parkban. Itt azonban háborítatlanul és sértetlenül szolgálja a gyerekeket.
Hagyományos, de nem szokványos mászókákat is teszteltek a fiúk, mint például az alábbiakat.


2012. május 24., csütörtök

Edi bácsi hol vagy??

Bence egy héten kétszer jár sportolni. Hétfőn iskola után multi sport klubba, illetve csütörtökön úszásra. A sport klub nagyon jó,  szereti, tetszik neki, de sajnos az úszással én már nem vagyok ennyire elégedett. Ő szívesen megy, mert imád a vízben lenni. Az óra a hozzánk közeli uszodában van és 2 idősebb hölgy tartja. Ezzel nem is lenne semmi gond, de a 30 percből kb. 15 percet a gyerekek nem is úsznak, mert a néni magyaráz, illetve a gyorsabban úszóknak be kell várni a lassabban úszókat. Óh, Istenem, ilyenkor mindig eszembe jut a jó kis Rubin szálló a Dayka Gábor utcában és Edi bácsi akit imádtak a gyerekek mert jó fej volt, értett a nyelvükön és kedvesen, de határozottan, fegyelmezetten végigúszták a 45 percet. Bárcsak ide csábíthatnánk, hogy itt oktasson úszást, tuti sikere lenne! Azt hiszem másik tanfolyam után kell néznem....
Bejegyezte: Kriszti