Ádi a kis énekes

Ádám folyamatosan beszél, énekel. Sokszor megnevetett bennünket, néha pedig elcsodálkozunk, hogy ezt hol hallotta, milyen szépen és választékosan beszél. Ma délután mesét néztek a tévében amikor megjelent egy arany színű zakóba öltözött bácsi a képernyőn. Ádika megszólalt: "Apa milyen elegáns a bácsi."

Este hol én, hol apa altatja őket. Ma apa volt a soros. Odafeküdt Ádi mellé én pedig bementem, hogy adjak neki egy jó éjt puszit. Ádám azt mondja "Gyere anya feküdj ide, csináltam neked helyet." Ki tud ennek ellenállni?
Szereti a zenét, ha meghallja rögtön táncolni kezd, de ha autóban ülünk éppen akkor is biztos, hogy vagy a kezei vagy a lábai azonnal járni kezdenek. Énekelni is szeret, kívülről fúj sok magyar dalocskát, a kedvencei az Egy kis malac röf-röf-röf, a Hull a pelyhes fehér hó. Angol dalokkal is ismerkedünk, mint például a Twinkle, twinkle little star vagy a Wheels of the bus. Úgy veszem észre szerencsére sokkal jobb hallással és ének tudással áldotta meg a sors, mint engem :-)))

Bejegyezte: Kriszti

Túlóra

A minap érdekes dolog történt a munkahelyemen. A főnök kedvesen behívott az irodájába és megkérdezte, hogy tudnék-e segíteni az egyik kollégának akinek hirtelen rengeteg határidős munka szakadt a nyakába. Mielőtt még válaszolhattam volna hozzátette, természetesen tisztában van vele, hogy ez túlórát jelenthet és ha igen, akkor ezt kifizetik vagy le lehet csúsztatni, ahogy nekem kényelmesebb. De ha nem tudom vállalni az sem probléma, megoldják máshogyan. Elvállaltam, de meglepett ez a hozzáállás, nem ehhez szoktunk, pedig én Magyarországon is nagyon jó helyen dolgoztam.

Bejegyezte: Kriszti

A mi cicánk

Egyik nap egy kedves kis foltos cica jelent meg az ablakunkban. Láttuk már korábban is, az egyik közeli házban van az igazi otthona. De mivel ilyen kedves volt és látogatást tett nálunk megkínáltuk egy pár falattal Bence és Ádám nagy örömére. Persze mondanom sem kell, hogy azóta a cica minden este 6 és 7 óra között (vacsoraidőben) megjelenik nálunk. Kedvesen járkál a külső párkányon, dörgölőzik az üveghez és nyávog, jelezve, hogy na, itt vagyok várom a megszokott kényeztetést. Miután evett még megsimogatni is engedi magát. A gyerekek igazán szeretik és amikor pár napig nem jött (valószínűleg a korábbi esős napok miatt nem volt kedve kimozdulni otthonról) már aggódni kezdtünk érte. Aztán egyik este Ádika lelkesen szaladt az ablak irányába és közben ezt kiabálta: "Na cica, hát megjöttél?" Azóta is mindig figyeli mikor érkezik a kis barát :-)

Bejegyezte: Kriszti

Kánikula angol módra

Tegnap beköszöntött a forróság. Eddig nem volt túl jó idő idén, talán márciusban egy kicsit. Vasárnap még télikabátban fagyoskodtunk, kedden pedig már 25 fok volt. Gondolom ez már nagyon melegnek számít errefelé, mert már 20 fok környékén mindenkiről folyik a víz. Tény, hogy a 20 fokot is melegebbnek érezzük itt, mint otthon, a 25 pedig olyan, mint otthon a 40 fok. Mit érezhetnek azok, akiknek a 8-10 fokban már nincs mit levenni magukról, annyira melegük van. Tegnap az öcsivel a játszótéren töltöttük a délelőttöt. Mire odaértünk, igencsak kimelegedtünk, főleg én. A játszón szinte Spanyolországban éreztem magam, remek napsütés volt és spanyolul beszélő anyuka hallatszott valamerről. Ádika kedvence a csúszda, ezért folyamatosan fel-le rohangált rajta. Közben a többi gyereknek kiabálta, hogy "kapj el, ha tudsz" és "vigyázat", de süket fülekre talált.

Fura itt ez a meleg, eddig állandóan erre vágytunk, most, hogy itt van melegünk van. Úgy látszik kezdjük megszokni az itteni klímát, ami kissé hűvösebb, de ugyanakkor kellemesebb, mint a 30-35 fok. 

Délután bementünk Southamptonba, van ott a város szívében egy hatalmas park játszótérrel, tóval. Sokan piknikeztek, sportoltak. Néhányan sütögettek valamit. Úgy láttam, mint ha egy előkészített pakkot hoztak volna fém tálcával, aminek alágyújtanak és ott sütögetik a húst, jó büdös, valamiféle gyújtós füstjét árasztva. A füvet legalább nem égetik ki vele. 

Itt az a szokás, hogy a fagylaltos "házhoz" jön. Amerre sok ember van megáll a fagyis kocsi. Szerintem ezekben a napokban behozza az eddigi egész éves lemaradását. Érdekes, hogy általában csak vanília van és mindegyik ugyanazt a fatörzsnek kinéző kis vacakot szúrja bele a közepébe.

A jelek szerint megmarad a napsütéses idő hétvégére is, így biztos húzunk a tengerpartra.

Erdei túra a New Forestben

A mai nap kiváló alkalom volt arra, hogy a barátokkal egy jó kis erdei túrát tegyünk a New Forest erdő szívében. Több túraútvonal közül azt választottuk, ahol a legtöbb sűrű erdős rész található. Amíg elértük a kiindulási ponton lévő parkolót, rengeteg lovat láttunk az út mentén és a réteken szabadon kószálni. A közelben ezt a kiscsikót örökítettük meg, alig volt nagyobb egy dán dognál.

Többen érkeztek profi lószállító járművekkel egy kis erdei lovaglásra, ennek is nagy kultusza van errefelé. 

Néhány lépés után az erdei piknikezés is jól sikerült egy eldugott kis helyen a fák között. A gyerekek is jól kirohangálták magukat a túra során, de azért eltartott egy ideig a 3 mérföldnyi út megtétele. Rengeteg magas, egyenes fát láttunk, sok helyen beszűrődött a napfény a friss hajtású, világoszöld lombok között. De egészen sűrű, sötét erdő is színesítette a tájat. A túra végére visszaérkeztünk a parkolóba, ahonnan rövid látogatásra indultunk Lymingtonba, egy tengerparti kisvárosba, ahol már jártunk korábban.

Ellenállhatatlan vágyat érezve betértünk sütizni egy helyi teázóba, ahol piskótaszerű tortákat és egy angol különlegességet ettünk, melynek a neve cream tea with tea. 

A cream tea nem egy ital, hanem a sütemény neve. Ez egy scone névre hallgató süti, ami olyan mint egy pogácsa és zsömle keveréke, de mazsola is van benne. Ebből kettőt kaptunk egy tányéron, hozzá sűrű, kenhető tejszín krémet és lekvárt szervíroztak. Ehhez jött még pluszban egy tea, kis tejjel. Valami ilyesmi volt a végeredmény.

Illusztráció

Rövid séta után kiderült, hogy a srácok még teljesen fittek, így egy játszótéri mókával zártuk a napot, ahol még vagy harmincszor lecsúsztak a fiúk egy csúszdán.

Remekül éreztük magunkat a kiránduláson és örültünk a szikrázó napsütésnek, amiben már egy ideje nem nagyon volt részünk.

További képek itt találhatók.

Marwell állatkert

Mivel egész hétvégére jó időt jósoltak, a már korábban vásárolt jegyünkkel indultunk a Marwell állatkertbe. Állítólag 6 óra is kevés a bejárásához, ami igaznak bizonyult, mert már 5 órakkor kitessékeltek minket, pedig még egy pár helyet meg sem néztünk. 11 óra után érkeztünk a parkba, nem volt tömeg sem, kényelmesen lehetett haladni mindenfelé. Nem csoda, hogy elveszett a sok ember a parkban, mert óriási. Hatalmas területet kaptak az állatok, még amelyiknek komolyabb őrzés kell, mint pl. a vadállatoknak, azoknak is elegendő helyük volt, sehol nem volt zsúfoltság. A legtöbb állatot így is dupla kerítés választotta el a látogatóktól. Több játszótér is volt a parkban, így a gyerekek mindegyiket kipróbálhatták. Színvonalas étterem is várta a látogatókat, melynek teraszáról szuper kilátás tárult elénk egy nagy mezőre.

Az étterem egyik terasza

Szenzációnak számított a kis 3 hónapos zsiráf, csupa lány zsiráffal volt összezárva, apucit biztos csak "kölcsön" kérték. A zsiráfnak a Rubi nevet adták, mert idén 40 éves az állatkert és ez a rubinlakodalomnak felel meg, mint megtudtuk a látogatók között cirkáló élő információs központtól.

Rubi 3 hónaposan

Az én kedvencen az okapi volt. Még sosem láttam ilyen állatot. Állítólag 1901-ig nem is tudtak a létezéséről, mert a kitűnő hallása révén teljesen el tudott bújni a dzsungel mélyén. Ki is volt írva egy táblára, hogy lehetőleg legyünk csendben, amikor látogatjuk, mert a hangos zajokra ideges lehet.

Okapi

Ez az állat rokonságot mutat a zsiráffal, mert a feje hasonlít rá, van benne egy kis zebra, ahogy a hátsója mutatja, meg egy kis ló is. Egyébként a fenekén lévő csíkozás alapján azonosítják be őket, mert az mindegyiken eltérő.

Láttunk még trópusi növényházat krokodillal, afrikai házat, denevéreket, hüllőket, meg hasonló állatokat, amikkel általában egy állatkertben találkozhatunk. A tigrisek szerintem nagyobbak voltak, mint amiket eddig láttam, találkoztunk még hópárduccal is, ami szintén ritka, elefánt viszont nem volt a parkban.

Néhány ól tetején láttunk napelemeket, micsoda modern állattartás. A látogatók további szórakoztatására egy traktor húzta kisvonat is közlekedett, a legutolsó kocsijában babakocsik voltak felhalmozva, hogy ne kelljen otthagyni őrizetlenül. Keskeny nyomtávú kisvasúttal is körbe lehetett járni a parkot. Az egész állatkertet úgy alakították ki, mint ha természetes élőhelyeiken találkozna a látogató az állatokkal, körben és a parkon belül is rengeteg növénnyel és erdős részekkel. A fotósoknak is jó terep volt ez, én még ennyi, majd félméteres objektívvel flangáló fotóst nem láttam. Az egész napos napsütésben nem volt nehéz jó pillanatokat elkapni. Mint például az alábbit is, persze a kerítés miatt nem tökéletes a felvétel.

Egy házikó és egy kastélyka is volt a parkban, végül is nem tudtuk meg, hogy ki használja és mire, de beleillett a tájba.

Remek napot töltöttünk el itt, aki esetleg ide készül, minimum 6 órát szánjon a bolyongásra.

További rengeteg kép balra fent az archívumban.

Mini házak

Itt Angliában már megszoktuk, hogy a legtöbb ház egyszerűen kicsi, én csak babaháznak hívom az ilyeneket. Kicsi a belmagasság, az ajtó és nem elég tágasak a szobák. Persze azért van elfogadható méretű lakás, sőt paloták is. Számomra a legutálatosabbak azok a sorházak, ahol egy-egy lakás 3 méter széles és van egymásután vagy 100 db egyforma. Amikor ezeknél még kertet is próbálnak imitálni, az a legviccesebb, kb. 1,5 négyzetméteren, a kerítés pedig térdig ér. A bejárati ajtók olyan keskenyek, hogy nem is tudom, hogy visznek be oda egy komoly bútort. 

A minap "eltévedtünk" az egyik városrészben és még kisebb házak tömkelegét találtuk egy kupacban. Lehet ezt még fokozni? Week-end háznak néztek ki, de az is lehet, hogy ezekben állandóan laknak. Némelyik alig volt nagyobb egy lakókocsinál. Egyáltalán nem üdülő övezetben voltak, pedig úgy néztek ki.