Angol kórházban

Ádika ujja sajnos pár hete becsípődött az ajtóba. Az egész amiatt volt, hogy az összes beltéri ajtó önműködően becsukódik, mert tűzgátló funkciója van. Akkor nem gondoltuk, hogy törés lenne, mert nem volt dagadt és lila, de eléggé fájlalta. Bekötöttük, borogattuk, néhány nap múlva rendesen használta. Később vettük észre, hogy nem tudja teljesen kiegyenesíteni, így mégis orvoshoz fordultunk. Először itt helyben nézte meg a körzeti, aki nem tudott pontos diagnózist mondani, ezért beutalót adott a winchesteri megyei kórházba. A múlt csütörtökön el is mentünk röntgenre. A kórház hatalmas és nagyon tiszta volt. Itt nincsen SZTK, mindent a kórházban intéznek, gyerekorvos sincs külön. Persze vannak a helyi körzeti orvosok, de szakrendelés nincs.

Végeláthatatlan kórházi folyosó

Hamar meg is találtuk a röntgen osztályt. 10 perc múlva szólítottak is, de kiderült, hogy csak az adatfelvételhez, egy másik váróba, ahol fél órát töltöttünk. Érdekes volt a kórházi dolgozók ruhája. A nővérek sötétkék egyenruhában voltak, előfordult még világoskék és bordó is. Az orvosok civilben, leginkább inget és nyakkendőt viseltek. Senki nem hord fehér köpenyt. Állítólag volt egy felmérés, miszerint ha az emberek fehér köpenyt látnak, megijednek, vagy legalább is megnő a pulzusszámuk, ezért nem ad reális adatot például egy vérnyomás mérés sem. Gondolom ezért ilyen itt a viselet. A kórház beltere, főleg a várók inkább irodára emlékeztetnek. 

A felvétel elkészítése után az orvoshoz kellett menni, aki megmondja mi a tényállás. Újabb bejelentkezés várakozással. Itt szerencsére volt külön helyiség a kisgyerekkel érkezőknek, mindenféle játékkal, így legalább Ádika  nem unatkozott. Közben mi a helyi tv adásban mindenféle intelmeket olvastunk, hogy táplálkozzunk egészségesen, mossunk fogat és ne engedjük a gyereket napi egy óránál tovább tévézni. 

Már 3 és fél órája voltunk a kórházban, amikor végre szólítottak. Kiderült, hogy el volt törve a jobb kisujja az első ujjpercénél, de már összefort. A biztonság kedvéért újabb beutalót kaptunk a kézsebészetre.

Hétfőn délelőtt mentünk vissza, részletes magyarázattal szolgált az orvos. Szerinte szerencse, hogy nem lejjebb tört el, annyi lehet később, hogy nem tudja teljesen kiegyenesíteni a kisujját, de a fejlődésben ez nem fogja zavarni, lehet, hogy nem is fog látszani és nem kell operálni sem. Az orvos nagyon készséges volt, Ádika csendben tűrte, ahogy nyomkodják az ujját. 

Orvos szempontból jó tapasztalatokat szereztünk az első angol kórházi látogatásunk során, viszont a várakozási idő nagyon sok. Persze előre veszik a súlyosabb eseteket, de így is négy órát rá kell szánni egy kivizsgálásra. 

Most már tudjuk, ha legközelebb ilyen történik rögtön a kórházba kell vinni. Az orvos is említette, hogy nehéz megállapítani a törést, de jó, hogy utólag is eljöttünk.