Éppen helyet vadásztunk a Beninek, hogy újra úszhasson, amikor egy barátunk javaslatára felkerestük a southamptoni uszodában lévő úszóklubot. Már előtte is járt úszni, ide a helyi usziba, már végig is ment mind a 7 fokozaton elég gyorsan. Sajnos itt heti egyszer volt egy fél órás edzés, ami nagyon kevés volt neki. Bemelegítés nélkül ugrottak a vízbe és mindenféle úszásoktatónak nevezett túlsúlyos, vagy éppen mozogni is alig bíró tanárok keze alatt fejlődtek a gyerekek, amennyire tudtak. Persze nem az a lényeg, hogy ők, hogy néznek ki, de tanítani sem nagyon tudtak. Ráadásul amikor otthon voltunk nyáron és a gyerek nem járt, arra az időre is ki akarták fizettetni a díjat, ami persze nem olyan sok, de minek fizessünk, ha nem muszáj. Így kijelentkeztünk és mi vittük őt néha uszodába.
Most, hogy végre megtaláltuk ezt a klubot, heti három alkalommal is járhatna, de csak kétszer fog, mert a hétköznapi dugóban nem fogunk odaérni 5-re. Először elmentünk megnézni, hogyan is zajlik az edzés, legközelebb már résztvevőként voltunk jelen. El is jutottunk egészen a medence partjáig, de a gyerek kétségbe esett a sok idegen láttán, ezért hiába magyaráztam neki, hogy az edző bácsi mondta, hogy nyugodtan álljon be a többiek közé, ő csak nem akart. Na erre fogtuk magunkat és inkább eljöttünk.
A következő edzés nap szombaton reggel 6.50-től kezdődött, amikor is újabb próbát tettünk. Most végre sikerrel jártunk és Beni úszni kezdett az itt éppen legkisebbekkel. Azt tudni kell, hogy aki ebbe az úszó klubba jön, annak már jobban megy az úszás, vagy legalább is bírja a mély vizet. Nem mint ha mély vízbe tették volna, mert ez a csoport éppen az 1,20 m-es vízben edzett. Az uszodában van egy 25 m-es "nagy" medence, egy 5 m mély műugró medence és egy külön rész, ahol a kisebb gyerekeknek lehet játszani, két csúszdával. Az utóbbi így néz ki.
Ahol a Beni úszott, az a műugró medence volt. Az előző alkalommal itt hevesen gyakorolták jópáran az ugrásokat, többféle magasságból. Van itt fix és olyan rugózós trambulin is. Amit viszont nem tudtunk, hogy ebben a medencében a vízmélység állítható. A falon lévő kijelző mutatja az aktuális vízmélységet, gondolom a kívánt szint eléréséig nyomják a gombot, nagyon érdekes, még nem láttam ilyen medencét.
A fenti képeket a google-ról csentem, mert a helyszínen nem lehet fotózni. Szóval az állítható mélységű medence alja lyukacsos, így tudják fel-le mozgatni a víz alatt.
Egy jó 45 perces edzésen vett rész a Beni úgy, hogy a bemelegítést lekéstük. A végére már rendesen elfáradt, nem úgy mint az előző uszodában. Itt látszott, hogy míg az előző helyen ő volt szinte a legjobb, most majdnem sereghajtóként szerepelt. De még akkor sem ő ért célba utolsóként, amikor a többiek békalábat húztak. Az egyik, szerintem 1-2 évvel fiatalabb kislány olyan sebességgel úszott, hogy a többiek jóval lemaradtak mögötte, persze ő szabályos mozdulatokkal haladt, kicsit se kalimpált. Eközben a nagyobb medencében is elstartolt a többi korosztály egészen a felnőtt korig. Amikor a medence összes sávjában egyszerre kezdtek úszni, csak úgy forrt a víz, nem egy mindennapi látvány.
Vasárnap ismét rossz idő volt, így visszamentünk ebbe az usziba, persze inkább a gyerek medencéknél áztunk és csúszdáztunk, vagy éppen a műugrókat csodáltuk. Egész kicsi 7 év körüli gyerekek is voltak, akik komoly kiképzés alatt álltak. A nagy medencében is úsztunk pár hosszt a Benivel, ő ugrált is. A medencét minden oldalról nem úszómesterek, hanem sárga-piros ruhás életmentők vették körül. Nekik nem nagyon tetszett ha valaki a fejesen kívül más módon ugrott a vízbe, ki tudja miért. Ebben az időpontban is, amikor nincs edzés és csak a nagyközönség látogathatja a medencét, gondosan kijelöltek sávokat az úszóknak sebességük szerint. De ők sem úszkálhattak ám akárhogyan, az is előírás ilyenkor, hogy az óramutató járásával megegyező, vagy ellentétes irányba kell haladniuk. Általában két egymás mellett lévő sávban a haladási irányok is eltérőek.
Ami nem nagyon tetszett, hogy a kóceráj hatig van nyitva vasárnap és ötkor kitessékeltek mindenkit a gyerekrészből. Később kiderült, hogy privát szülinapi partit rendeztek a vízben, a tömeg meg menjen amerre lát, a nagy medence lubickolós sávjaiba.
A lényeg, hogy a gyerek nagyon szereti a vizet és az úszást és itt végre megtaláltuk a neki való szintet és normális edzést. Ráadásul az egész heti 3 alkalmas egy órás mutatvány ugyanannyiba kerül, mint a heti egyszeri fél óra volt az előző helyen. Reméljük továbbra is megmarad lelkesedése.
