Bringa és Highcliffe

Szombaton  Christchurcbe igyekeztünk, mert az ebay-en sikerült megvenni egy jó kis bringát. Miután ezt elintéztük és bezsúfoltuk a gépet a csomagtartóba még egy rövid ebéd és egy séta és játszóterezés keretében újra megnéztük a várost, ahol már korábban jártunk. Még egy kis hattyú etetés is belefért.  Délután tovább indultunk Highcliffe-be, ahol egy tengerparti kastélyt derítettünk fel. Éppen esküvő volt, a kastély kertben már gyülekeztek a vendégek.

Jó nagy park és erdő tartozott hozzá, amit többször is bejártunk. Néhány lépésre a kerttől megtaláltuk a tengerpartra vezető lejáratot.

Felirat hozzáadása

A meredek part mellett a kis erdőben is sétáltunk, ahonnan szintén le lehetett jutni a fák között, jó meredek lépcsőkön a beachre.

Így aztán a partól figyeltük a felhőtlen naplementét, kavicsokat dobáltunk és firkáltunk a homokba.

Többi kép az archívumban.

Mai termés

Pontosabban ez a tegnapi termés, mert csütörtökön van itt a helyi piac. Itt valahogy jobbak és olcsóbbak a gyümölcsök, mint a szupermarketben, de ez máshol is így van. A gyümölcsök ki vannak készítve kis tálakban, azt kell csak odaadni a kofának fizetéskor. Nem túl nagy ez a piac, pont a belváros közepén van, de sok mindent árulnak. Van kis "büfé" is, amit errefelé mindig lakókocsiba épített sütödével oldanak meg. Találunk ilyeneket a rendezvényeken, de még a barkácsáruház parkolójában is. Mint a legtöbb boltra jellemzően a piacon is úgy van, hogy a zárás előtt olcsóbban adják a portékát, ezt kiabálással is tudatják a jónéppel. Mennyivel jobb taktika, mint visszavinni az árut, ami másnap már eladhatatlan.

Ádika beszél 2.

Ádám egyre többet és számunkra olykor meglepő dolgokat mond. Nem tudom némelyiket hol vagy honnan hallotta, de számomra mindig az a legérdekesebb, hogy teljes mértékben tisztában van azzal, hogy mit és mikor kell mondania. Egy kis ízelítő a legviccesebbekből.
Sokat ittam.
Egyik másik ujjam fáj (ehhez tudni kell, hogy még nem sikerült leszokni az ujjszopizásról, így ezen a megjegyzésén sem csodálkozhatunk).
Máris hozom.
Mindjárt jövök.
Elmentem.
Azonnal add vissza (ezt többnyire Bencének mondja, mi pedig igyekszünk őt jó irányba terelni és helyesbíteni a kedves kérem szóra).
Nem szabad.
Babója kell (ha éppen nem találja a kis kedvencét).
Mi a baj Bence? kérdezi ha Beni éppen hisztizik vagy sír valami miatt.
Ne beszélgess (ha éppen nem rá figyelünk és Apával merünk 2 szót váltani egymással).
Nagyot aludtam.

Igyekszem majd mindig hozzáírni az újakat :-)
Bejegyezte: Kriszti

Wilton Shopping Village

Egy kis hétvégi piac felfedező útra indultunk tőlünk háromnegyed órányi autóútra Salisbury mellé, de mást találtunk. Gondoltam a helyi termelőket fogunk látni, habár azt inkább Farmer Marketnek nevezik. Helyette egy kis erőszéli patakot találtunk, meg egy nagy parkolót. A parkolótól pedig 3 perc sétára egy kis bevásárló falut, ahogy a táblán is olvasható. Vásárolni ugyan nem akartunk, de azért jól körülnéztünk a hatalmas cipőboltban, ekkorát még nem is láttunk, mióta itt vagyunk. A következő bolt se volt kicsi, a ruháktól kezdve a játékokon át, nem mindennapi ajándéktárgyakat, kekszeket, akár Willam & Kate fotóval ellátott dobozban is vehettünk volna. Mindez olyan színvonalas volt, hogy akár valamelyik nagyváros sétálóutcáján is lehetett volna. Egész más volt a feeling mint például az osztrák parasztbarokk Parndorfban. A folyóparton szabadon jártak, keltek a kacsák és nem zavarták őket, hogy egy méterre tőlük ott mászkálnak az emberek. Naplemente előtt még játszótereztünk is egyet.

A többi kép a fotóarchívumban.

Orvosnál

Kénytelenek voltunk bejelentkezni a rendelőbe, mert mindkét gyerek hurutosan köhög. A "körzeti orvos" nincs is messze 10 perc sincs gyalog. Ma reggel kértünk időpontot, amit reggel 8-kor, vagy délután 2-kor lehet, máskor nem, csak ekkor. Volt is hely 10.50-re. Általában ugyanahhoz az orvoshoz szoktunk menni, de most nála nem volt hely, ilyenkor ahhoz osztanak be, akinél van. Egy fiatal doktornő fogadott, az itt szokásos civil ruhában, rózsaszín nike cipőben, nagyon laza volt, a rendelőben halkan szólt az indiai zene. Mondtuk neki, hogy a Benit is vizsgálja meg, ha már itt vagyunk, mert ő is beteg, erre közölte, hogy csak egy gyereket jelentettünk be, a másikat nem tudja megnézni, kérjünk neki másik időpontot. Gondoltam magamban, ez biztos viccel. Nagyon elcsodálkoztunk, én pedig elég csúnyán nézhettem a doktornőre. Miért nem tudja őt is megnézni, ha már itt vagyunk, mit szórakozik, otthon ez soha nem volt probléma. Miután Ádit átnézte a szokásos mellkasi, fül-és torokvizsgálattal, mégis csak megvizsgálta a Benit is. Úgy látszik sikerült megszugerálnom. Mindkettőnek felírta a szükséges gyógyszereket, életkoruknak megfelelően. Ezeket ingyenesen kiváltottuk a szomszédos patikában.

The Great Hall

A vasárnap délutánt Winchester további felfedezésével töltöttük, ez a város megunhatatlan. A régi kastély egy részét néztük meg, pontosabban a Great Hall nevű valóban nagyszerű termet. A 13. században épült csarnok legnagyobb szimbóluma  Arthur király kerekasztala. Ezt a csarnok egyik végében, a falon helyezték el. A híres asztalt  a király és 24 lovagja ülhette körül, volt is számukra elég hely, mert az asztal átmérője 5,5 m, súlya 1220 kg és 121 tölgyfát használtak fel az elkészítéséhez.
Az angol gótikus stílusban épült nagyteremben közgyűléseket, különböző rendezvényeket tartottak és a bíróság is egy ideig itt működött. itt kapott még helyet Viktória királynő bronzszobra, melyet a Hampshire megye állíttatott fel 1887-ben a királynő arany jubileuma alkalmából.
A kerekasztallal szemközti falon egy hatalmas családfa rajzát találjuk az 1200-as évektől egészen az 1800-as évekig, ez beborítja a teljes falat. A teremből nyílik egy ajtó a Queen Elanor's Garden felé, ami sajnos felújítás miatt nem volt látogatható. Az épület előtt korabeli ruhákba öltözött katonák szórakoztatták a turistákat.
Ez a hely azon kevés látványosságok közé tartozik, melynek megtekintéséért nem kérnek belépődíjat, nincs sok ilyen.
A többi kép a képgalériában.

Délutáni látogató

Tegnap Benike legjobb barátja jött hozzánk vendégségbe játszani. Már a múlt héten egyeztettük az anyukájával a programot. Csak azt nem tudtuk, hogy ha ilyet beszél meg valaki, akkor az azzal jár, hogy már az iskolából is a vendéglátó hozza el a gyereket, végül is logikus. Úgy volt, hogy nem iskola után, hanem egy órával később jönnek, de nem így lett, én hoztam el a kis Owent is a suliból. Természetesen a tanárnőnek is szóltak, mert ha nem tud róla, nem adja ki nekünk a gyereket. A Benike nagyon jóban van vele, de nem tudom, hogy csinálják, mert egy szót sem beszélnek egymással. A gyerekeknél ez már csak ilyen egyszerű. Ha a Beninek valami gondja van az iskolában mindig ő segít neki, ha megsérül, elkíséri a recepcióhoz és a Beni helyett elmondja, mi a probléma és így ellátják. Akkor is megvédi, amikor más osztálytársak alaptalanul árulják be a tanárnőnél, mindig számíthat rá.

Amikor hazaértünk, rögtön elkezdtek játszani, főleg legózni és autózni szeretnek együtt. Aranyos volt az Owen, amikor kérdeztem tőle, mi volt az iskolában egyből elkezdte mesélni, hogy rajzoltak és kis téglákból házat építettek. Jó hallgatni, milyen szépen beszéli a nyelvet.

Az Owen és a Beni iskolai cipője.

Beni egy fejjel nagyobb a barátjánál, ez a cipő méretükön is látszik. A Beni most 33-ast hord.