2011 július 4-én elkezdtem angliai pályafutásomat. A munkahelyem Winchester túlvégén van, végig autópályán lehet odajutni, meg persze pár körforgalmon át. Csendes zöldövezetben van az irodaépület, néhány lakóház van csak körülötte. Maga az iroda modern és tökéletesen felszerelt.
A bal oldali irodaházban dolgozom
Az első hetekben próbáltam kitapasztalni, melyik közlekedési eszköz lenne a legmegfelelőbb a bejárásra. Az első napokban Gyuri vitt kocsival, reggel mentünk, majd délután jött értem. Ez elég költséges megoldás volt, mert napi 60 km-es autózást jelentett. A munkahelyem 15 km-re van, úgy gondoltam busszal sincs olyan messze. Egyik reggel ezt is kipróbáltam, de több, mint egy órát tartott az utazás és majdnem 8 fontomba került. A kollégáim azt sem tudták, hogy pontosan hogyan is kell odamenni busszal, pedig laknak erre mifelénk páran. Ugyanis mindenki autóval jár. Úgy döntöttem, nekem is ezt a példát kell követnem, de egyedül nem mertem elindulni ezért továbbra is Gyuri fuvarozott oda-vissza, így viszont 15 perc alatt ott voltam. 1 hét közös vezetés után eljött az első reggeli indulás egyedül. Már előző este alig tudtam elaludni annyira féltem, persze ehhez hozzá kell tenni, hogy otthon is alig vezettem. Valahogy nem igazán szerettem eddig. Aztán másnap reggel kisebb gyomorgörcs kíséretében, a GPS-t gondosan beállítva elindultam a munkahely felé. Mikor megérkeztem nagyon megkönnyebbültem, de a munkaidő vége közeledtével ismét remegni kezdett kezem-lábam már csak a gondolattól is, hogy autóba kell ülnöm. Ez így ment kb. 1 hétig, mostanra pedig megszerettem a vezetést és egyáltalán nem félek. Valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy az angolok udvariasak, ha indexelsz beengednek, nem villognak rád, hogy húzódj már le és nem akarnak leszorítani az útról ha nem vagy elég gyors. Itt mindenki normálisan közlekedik. Na de vissza a munkahelyre.
A kollégák nagyon segítőkészek, jó fejek. Az első hetekben még kíméletesen adagolták a munkát, de aztán bedobtak a mély vízbe, tekintve, hogy már 9 éve dolgozom ennél a cégnél, nem számítok kezdőnek. De nem is baj, érdekes amit csinálni kell, sok országgal kell együtt dolgozni ami remek lehetőség az angol tudásom további fejlesztéséhez. A munkaidő 8.00-16.15-ig (vagy 9.00-17.15-ig) tart és itt a többség be is fejezi ekkor a munkát, nem jellemző a túlóra. Pénteken 30 perccel korábban végzünk, mert 1 héten 37 órát kell dolgozni szemben a magyarországi 40 órával. Eddig tehát csak pozitív dolgokat tudok mondani a munkával kapcsolatban is.
Kriszti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése